A Kiút negyedik évada pontosan olyan érzéseket hagyott bennem, amilyeneket maga a sorozat is okoz: egyszerre vagyok elégedett, kíváncsi, izgatott… és közben egy kicsit ideges is. Mert miközben egyáltalán nem mondanám, hogy csalódást okozott az évad, azt sem tudom kijelenteni, hogy maradéktalanul azt kaptam, amire négy év várakozása után számítottam.
Hirdetés
A Kiút egyik legnagyobb erőssége mindig is a rejtély volt. Az a különös, nyomasztó világ, amelyben a szereplők és velük együtt mi, nézők is próbáljuk összerakni, hogy mi a fene történik ebben a városban. Miért kerülnek ide az emberek? Ki vagy mi irányítja az eseményeket? Mi a jelentősége az egyes helyszíneknek, szimbólumoknak és visszatérő jelenségeknek? És mindenekelőtt: hogyan lehet innen valóban kijutni?
A negyedik évad pedig ismét dobált elénk néhány morzsát. Akadtak érdekes felismerések, új információk, fontosnak tűnő válaszok és olyan pillanatok is, amelyek alapján már tényleg elkezdhetjük összerakni a nagy képet. Csakhogy minden egyes morzsához legalább három új kérdés társult. És itt kezdtem el egy kicsit frusztrálttá válni. Négy évad után ugyanis már nagyon szeretném tudni, hogy valójában mi ez a város, és mi folyik itt. Nem feltétlenül várom el, hogy minden egyes apró részletet szájba rágjanak, hiszen pont a megfejtés keresése adja a sorozat egyik legnagyobb élményét. De azért a negyedik évad végére már több konkrétumot vártam volna. Olyan érzésem volt néha, mintha az írók még mindig csak előttünk lengetnék a megfejtés kulcsát, de nem adnák végre a kezünkbe.
És mégis… ez az egész valahogy működik. Mert bármennyire is bosszantott, hogy ismét rengeteg kérdéssel maradtam, hétfőről hétfőre ugyanúgy vártam az új részt. Sőt, sokszor konkrétan be voltam zsongva, hogy végre folytathassam. Ez pedig szerintem önmagában rengeteget elmond a sorozatról. Ha egy széria a negyedik évadában is képes arra, hogy ennyire fenntartsa az érdeklődésemet, miközben tudom, hogy megint nem fog mindenre választ adni, akkor valamit mégis nagyon jól csinál.
A karakterek továbbra is viszik a hátukon a történetet, és bár nem minden szál kapott ugyanakkora figyelmet, a főbb történetvonalakban azért érezhető volt az előrelépés. A rejtélyes világ mitológiája is egyre nagyobb szerepet kapott, és néhány eddigi elméletünk is új megvilágításba került. Csak éppen a nagy megfejtés továbbra is várat magára.
A negyedik évad számomra ezért inkább egy felvezetés volt a nagy finálé előtt, mintsem egy önmagában teljesen kielégítő fejezet. Mintha az alkotók most már tényleg felpakolták volna az asztalra a legfontosabb darabokat, de a kirakós utolsó részeit még nem engedték volna a helyükre tenni.
És akkor jön az ötödik, egyben utolsó évad. A készítők ígéretei szerint ez lesz a legerősebb, és állítólag végre minden nagy kérdésre választ kapunk. Hát… meglátjuk. Én mindenesetre szeretném elhinni. Négy év után ugyanis már tényleg itt az ideje, hogy kiderüljön, mi van ennek az egésznek a mélyén.
Összességében tehát nem vagyok csalódott. Sőt, élveztem a negyedik évadot, voltak benne kifejezetten erős és izgalmas pillanatok, és továbbra is kíváncsi vagyok a történet végére. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam volna többet. Több választ, több valódi előrelépést és valamivel kevesebb újabb kérdést. Most már csak remélni tudom, hogy az ötödik évad nem újabb morzsákat dobál majd elénk, hanem végre az egész tortát elénk teszi. Mert négy év után én már tényleg tudni akarom: mi a Kiút?
NA Kiút - 4. évad (2026)
Minél közelebb kerülnek a város lakói a keresett válaszokhoz, annál félelmetesebbé válik a kutatásuk. Ki az a sárga ruhás férfi, és mit akar? Jade és Tabitha felfedezései... több»
Szereplők: Catalina Sandino Moreno, Simon Webster, Hannah Cheramy, Harold Perrineau Jr., Kaelen Ohm
