Próbáltam szeretni a Vibráló szerelem című filmet, már csak azért is, mert alapvetően kedvelem a francia vígjátékokat, és általában vevő vagyok arra a fajta könnyed, tabudöntögető humorra, amit ezek a filmek képviselnek. Ezúttal azonban nagyon nehezen találtam meg azt a pontot, ahol működni kezdett volna számomra a történet. A film ugyanis nem igazán pajzán vagy merész, inkább egyszerűen kínos - és ami ennél nagyobb probléma: meglehetősen lelketlen.
Hirdetés
A történet középpontjában egy nő áll, aki egyszer csak rádöbben, hogy húsz év házasság után valójában soha nem volt orgazmusa. Innen kezdve gyakorlatilag mindent ennek a felismerésnek rendel alá. Önmagában ez még akár érdekes alaphelyzet is lehetne, hiszen rengeteg lehetőség rejlik benne a női szexualitás, az önismeret és egy hosszú párkapcsolat újragondolására. A film azonban meglehetősen felszínesen kezeli mindezt, és közben a férjet is szinte teljesen eszközzé teszi a feleség önmegvalósításának történetében. A férfi ráadásul maga is komoly problémával küzd, amelynek feldolgozására láthatóan semmilyen együttérzést nem kap. A felvezetés alapján a feleség karaktere eleve meglehetősen önző képet fest, így számomra már nagyon hamar negatív szereplővé vált. Különösen nehéz volt vele azonosulni annak fényében, hogy húsz éven keresztül eltitkolta a férje elől a saját elégedetlenségét, majd amikor ezt végre kimondja, szinte azonnal elvárja tőle, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez.
És a férj alkalmazkodik is. Sőt, talán túlságosan is. A feltaláló férj olyan gyermeki naivitással veti bele magát a szexuális kísérletezésbe, hogy az egy idő után már nemcsak komikussá, hanem hiteltelenné is válik. Látványosan mindent megtesz: elmegy swingerklubba, mert a felesége ezt szeretné, szexuális segédeszközöket vásárol, könyveket olvas a témáról, kísérletezik, végül pedig megpróbálja megalkotni a gyönyör tökéletes eszközét. Mindezt azért, mert szereti a feleségét. Csakhogy éppen ettől válik egyre nehezebben hihetővé az egész. A férfi reakciói olyan szélsőségesen megértőek és alkalmazkodóak, hogy a karakter végül inkább egy szerethető, kissé ügyetlen rajzfilmfigurára hasonlít, mint egy hús-vér férjre, akinek éppen azt kell feldolgoznia, hogy a párja két évtizeden keresztül nem volt őszinte vele a szexuális életükről.
A film egyik legnagyobb problémája számomra éppen az, hogy az alaphelyzetben rejlő valódi érzelmi konfliktust szinte teljesen feláldozza a vígjátéki helyzetek kedvéért. Pedig mennyivel érdekesebb lett volna látni azt, hogy egy hosszú házasságban élő pár hogyan néz szembe egy ilyen felismeréssel: mit jelent az elvesztegetett húsz év, hogyan lehet újraépíteni a bizalmat, és mit kezd egy férj azzal, ha kiderül, hogy valami olyan fontos dologról nem tudott a felesége életében, amiről azt hitte, hogy közös ügyük. Ehelyett kapunk egy történetet, amelyben mindenki feltűnően gyorsan alkalmazkodik egy alapvetően komoly és fájdalmas felismeréshez. A karakterek reakciói ezért sokszor nem életszerűnek, hanem a forgatókönyv által kikényszerítettnek érződnek.
A Vibráló szerelem tehát nálam éppen ott vérzik el, ahol igazán működhetne: a provokatívnak szánt témája mögött kevés valódi érzelem van. Nem az zavart, hogy a film a szexualitásról beszél, és nem is az, hogy egy nő a saját vágyait próbálja megérteni. Sokkal inkább az, hogy mindezt egy olyan történetben teszi, amelyből hiányzik az a fajta őszinteség és érzelmi mélység, amitől a merész téma valóban emberivé válhatna. Így pedig marad a sokkolásnak szánt helyzetek sora, a szexuális kísérletezés és egy feltaláló férj, aki szinte bármit hajlandó megtenni a feleségéért. Csakhogy ettől az egész nem felszabadító vagy pikáns lesz, hanem egyre inkább életszerűtlen és kínos. Pedig ebben a történetben sokkal több lehetett volna.
48 Vibráló szerelem (2026)
Fanny és Tom húsz éve élnek boldog házasságban. Amikor azonban kiderül, hogy Fanny még soha nem tapasztalt orgazmust, a mérnök Tom elhatározza, hogy feltalál egy eszközt, amely... több»
Szereplők: François Cluzet, Alexandra Lamy, Reem Kherici, François-Xavier Demaison, Laure Hennequart
