Tömény unalom a világvége után Ritkán sikerül egy filmnek ennyire kevés érdeklődést kiváltania a nézőből. A kutya csillagkép legnagyobb problémája a tömény unalom és az érdektelen történetvezetés. Folyamatosan próbálja elhitetni velünk, hogy fontosak a szereplők és a sorsuk, de igazából senkinek a háttértörténete nem különösebben érdekes. Ráadásul konkrét információkat sem igazán kapunk arról, hogy kik ezek az emberek, mi történt velük, vagy hogyan jutottunk ebbe a világba. A rejtélyesség itt inkább egyszerű információhiánynak tűnik. Az indiános megjelenésű támadók időnként felbukkannak, majd eltűnnek, de különösebb fenyegetést nem jelentenek. A túlélők ugyanis kivétel nélkül egyszemélyes Rambókként működnek, és gond nélk... több»
Ez már kevés Kezdem azt érezni, hogy a Marvel-univerzum alaposan megfáradt. A WandaVízió és a Mindvégig Agatha még megmutatta, hogy a megszokott szuperhősös formulán túl is van élet, és a mellékszálakból is lehet valami érdekeset kihozni. A VízióKüldetés viszont számomra inkább egy újabb bizonyíték arra, hogy a látvány és a jól ismert karakterek önmagukban már nem elegendők. A sorozat valahogy súlytalan, vontatott és meglehetősen unalmas, mintha maga sem tudná igazán, miért is van szükség erre a történetre.
Thomas sem sokat segít a helyzeten: ahelyett, hogy igazán érdekes karakterfejlődést vagy emlékezetes pillanatokat kapnánk tőle, többnyire csak a nyafogását hallgathatjuk. Nehéz igazán bevonódni a tört... több»
Pumukli visszatért, és szerencsére a varázsa is vele jött A Pumukli legújabb kalandjai kellemes meglepetés: sikerült megőriznie azt a bájos, régimódi hangulatot, amiért annyira szerettük az eredeti sorozatot. Nincsenek világmegváltó történetek vagy túlbonyolított konfliktusok, csak egyszerű, hétköznapi kalandok, apró félreértések és Pumukli jellegzetes csínytevései. Pont ettől működik olyan jól: nem akar többnek látszani annál, ami, és ezekben a mai, sokszor túlpörgetett mesék között kifejezetten üdítő. Külön öröm, hogy Pumukli ismét Pusztaszeri Kornél hangján szólal meg. Ez rengeteget hozzátesz a nosztalgikus élményhez, és segít megteremteni a kapcsolatot a régi és az új sorozat között. Jó érzés, hogy a folytatás nem akarja mindenáron újraértelmez... több»
Sok bizonytalankodás, kevés kémia - avagy mi tartja össze őket egyáltalán? A Bármit, csak ezt ne számomra mesterkélt és vontatott sorozat, amelynek legnagyobb problémája, hogy egyszerűen nem értem, mi tartja össze Joanne-t és Noah-t. A készítők szeretnék elhitetni velünk, hogy különleges a kapcsolatuk, de én inkább csak végtelen bizonytalankodást és erőltetett konfliktusokat látok. Joanne számomra már-már toxikus Noah-val szemben. A férfi nyitott, érdeklődő, próbálja bevonni a saját életébe, Joanne viszont folyton megkérdőjelezi, és mintha egy előre elképzelt formára akarná alakítani, hogy aztán újabb hibákat találhasson benne. Különösen abszurd, hogy még akkor is azon aggódik, vajon ugyanazokat a mintákat ismétli-e Noah, amikor már éppen azzal szakította meg őket,... több»
Elmaradt a várakozásaimtól Igazán szeretni akartam ezt a filmet, már csak azért is, mert Sandra Bullock mindig is nagy kedvencem volt. Sajnos azonban az Átkozott boszorkák 2. messze elmaradt a várakozásaimtól. A történet meglehetősen lapos, a párbeszédek súlytalanok, a történések pedig gyakran annyira összefüggéstelennek hatnak, mintha a forgatókönyv maga sem tudná, merre szeretne haladni.
Ami viszont igazán kizökkentett, az a színésznők külseje. Nem tudom, milyen brutális sminkmunka vagy digitális utómunka áll a háttérben, de néha úgy festenek, mintha most lennének fénykorukban - vagy még annál is fiatalabbak lennének. Ez egy idő után már nem lenyűgöző, hanem inkább zavaró, és nehéz nem ezen gondolkodni a karakterek ... több»
63 Kutya csillagkép (2026)
Ritkán sikerül egy filmnek ennyire kevés érdeklődést kiváltania a nézőből. A kutya csillagkép legnagyobb problémája a tömény unalom és az érdektelen történetvezetés. Folyamatosan próbálja elhitetni velünk, hogy fontosak a szereplők és a sorsuk, de igazából senkinek a háttértörténete nem különösebben érdekes. Ráadásul konkrét információkat sem igazán kapunk arról, hogy kik ezek az emberek, mi történt velük, vagy hogyan jutottunk ebbe a világba. A rejtélyesség itt inkább egyszerű információhiánynak tűnik. Az indiános megjelenésű támadók időnként felbukkannak, majd eltűnnek, de különösebb fenyegetést nem jelentenek. A túlélők ugyanis kivétel nélkül egyszemélyes Rambókként működnek, és gond nélk... több»