St. Smurfy

Elég volt
Utálom. Ezt. A. Sorozatot. Lement egy évad. És egyszerűen mikor végre történik vmi az utolsó részben, hirtelen véget ér. Elegem volt a cliffhangerből. Nem fogom én ezt tovább nézni.

Pedig jó is lehetne
Történelmi vígjáték, mely áttekinti Amerika fontosabb eseményeit némi humorral fűszerezve. Jó koncepciónak tűnik, ugye? A kivitelezés sajnos nem sikeredett. Az egész izzadtságszagú, a poénok gagyik, és nagyon hamar átcsap inkább alpári ordibálásba.

Élőszereplős Shaun, a bárány
Ez egy vicces film. Bugyuta? Igen. De látványosan nem is akarja magáról azt állítani, hogy egy ékkő, csupán egy kellemes másfél órás kikapcsolódás. A karakterek helyesen sztereotípek, a vizualitás is teljesen rendben van, szép színekkel operál. Akadnak fordulatok, bár nem állíthatjuk, hogy túl sok ész kell kitalálni a végét, mégis meleg szívvel ajánlom bárkinek megnézésre, hisz manapság olyan kevés az ilyen aranyos film.

A színészi játék tényleg lenyűgöző, ám a történetvezetés eléggé siralmas. Ezt is inkább csak a dalok viszik el a hátán, mert abból legalább akad bőven benne. Nem lettünk okosabbak Bob Dylannel kapcsolatban ez alatt a 2 óra 20 perc alatt sem. Pozitívum, hogy azért legalább kaptunk némi ízelítőt abból a belső vívódásból, ami a beskatulyázásból kijutott neki, lásd, mikor mindenki leszólta az elektromos gitáros felállást, és egyből éljeneztek, mikor a "bevált klasszikus" Dylan jött vissza a színpadra. Ennél a pillanatnál viszont zseniális volt Chalamet játéka, teljesen átjött az a megtörtség, amit érezhetett Dylan. Összességében viszont felejthető alkotás.

Bár az alapfelütés nem egy vidám téma, azért bővelkedik a film vidám pillanatokban és humorban. Igazán kellemes és üdítő a mai kínálatban egy ilyen kedves és helyenként megható filmet nézni. A főszereplő Jill életvidám, kissé már bolondos természete gyorsan belopja magát az ember szívébe. Bár klisék halmaza, semmi váratlan fordulatot nem tartalmaz és 100%-osan kiszámítható film, mégis úgy lehet felállni utána, hogy nem érzed elvesztegetett időnek.