A Bármit, csak ezt ne számomra mesterkélt és vontatott sorozat, amelynek legnagyobb problémája, hogy egyszerűen nem értem, mi tartja össze Joanne-t és Noah-t. A készítők szeretnék elhitetni velünk, hogy különleges a kapcsolatuk, de én inkább csak végtelen bizonytalankodást és erőltetett konfliktusokat látok. Joanne számomra már-már toxikus Noah-val szemben. A férfi nyitott, érdeklődő, próbálja bevonni a saját életébe, Joanne viszont folyton megkérdőjelezi, és mintha egy előre elképzelt formára akarná alakítani, hogy aztán újabb hibákat találhasson benne. Különösen abszurd, hogy még akkor is azon aggódik, vajon ugyanazokat a mintákat ismétli-e Noah, amikor már éppen azzal szakította meg őket, hogy hajlandó volt változtatni az életén, akár a karrierje árán is. Ez egy idő után már egyszerűen fárasztó önmarcangolás. Ami viszont tényleg működik, az Morgan és Sasha. Mindketten önazonosak, természetesek, és közöttük sokkal érdekesebb kémiát érzek, mint a főszereplők között. Szinte ők viszik a hátukon az egész sorozatot. Összességében nálam egy kihagyott lehetőség ez a sorozat: sok romantikus klisé, kevés valódi kémia, és rengeteg olyan konfliktus, amely inkább mesterségesen generáltnak, mint hitelesnek érződik. Morgan és Sasha nélkül valószínűleg ennyire sem kötött volna le.
A Bármit, csak ezt ne számomra mesterkélt és vontatott sorozat, amelynek legnagyobb problémája, hogy egyszerűen nem értem, mi tartja össze Joanne-t és Noah-t. A készítők szeretnék elhitetni velünk, hogy különleges a kapcsolatuk, de én inkább csak végtelen bizonytalankodást és erőltetett konfliktusokat látok. Joanne számomra már-már toxikus Noah-val szemben. A férfi nyitott, érdeklődő, próbálja bevonni a saját életébe, Joanne viszont folyton megkérdőjelezi, és mintha egy előre elképzelt formára akarná alakítani, hogy aztán újabb hibákat találhasson benne. Különösen abszurd, hogy még akkor is azon aggódik, vajon ugyanazokat a mintákat ismétli-e Noah, amikor már éppen azzal szakította meg őket, hogy hajlandó volt változtatni az életén, akár a karrierje árán is. Ez egy idő után már egyszerűen fárasztó önmarcangolás. Ami viszont tényleg működik, az Morgan és Sasha. Mindketten önazonosak, természetesek, és közöttük sokkal érdekesebb kémiát érzek, mint a főszereplők között. Szinte ők viszik a hátukon az egész sorozatot. Összességében nálam egy kihagyott lehetőség ez a sorozat: sok romantikus klisé, kevés valódi kémia, és rengeteg olyan konfliktus, amely inkább mesterségesen generáltnak, mint hitelesnek érződik. Morgan és Sasha nélkül valószínűleg ennyire sem kötött volna le.