Nagyon hatásos és megindító élettörténeti film volt arról, hogy hogyan lett pápa. Jómagam ugyan nem vagyok katolikus (Utolsó Napi Szent vagyok), de mélységesen tisztelem ezt a keresztény vallást is, elvégre mindannyian Istenhez méltóan akarunk élni, őt követni és aki őszinte hívő, arra is törekszik élete minden napján.
Hirdetés
Tetszett, ahogy a film arra helyezte a hangsúlyt, hogy XXIII. János pápa milyen változásokat igyekezett hozni a katolikus Anyaszentegyházba világszerte. Gondolhatunk itt arra, hogy több nyelven is elérhetőek legyenek az egyes egyházi tanítások, misék és velük együtt a liturgiák ne csak latinul menjenek, és természetesen a lelki segítségre szorulókról is gondoskodott - már amennyire egy pápa személyesen gondoskodhat róluk idejéből telően. Bob Hoskinsnál jobbat nem is találhattak volna, Pathó István pedig tökéletes volt magyar hangjának (Isten nyugosztalja őket!).
Személyesen nekem is vannak érzelmi kötődéseim a katolikus világgal, mert egyik nagymamám hívő, és katolikus gimnáziumba jártam. Amikor pedig itt mutatták a konklávét, avagy a pápaválasztást, akkor eszembe jutott, amikor tavaly izgatottan vártuk a fehér füstöt, meg amikor meglátogattuk a Vatikánt, illetve a múzeumát. A helyszínek ott is, itt a filmben is egyaránt erős, méltóságteljes kisugárzással bírnak, arra vonatkozóan, hogy micsoda hitük lehetett az embereknek már akkoriban, hogy ilyen gyönyörűeket alkossanak! A film önmagában is a keresztény művészet egy értékes darabja. Ehhez is csak Ennio Morricone zenéje tudott nagyon hozzátenni valamit.
10/10
