Aranyos mese

2018.01.07 20:24 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

0

Hamupipőke történetéből azért nem volt olyan elképzelhetetlen az élőszereplős verzió, mint mondjuk A dzsungel könyvéből vagy Az oroszlánkirályból, de a technika fejlődése azért mindig tud újabb varázslatos dolgokat produkálni. Azoknak a filmeknek az esetében, amikor ilyen szinten túlteng a CGI, mindig elgondolkodom, hogy milyen érzés lehet a színészeknek, amikor látják a végeredményt, hogy jelen esetben például egy tök hintót varázsolnak alá a speciális effektek készítői. Mivel a Hamupipőke egy mese, amelyet áthat a varázslat, így a túlzott effektezés sem zavart annyira, sőt, igazán szép lett a film képi világa. Az állatkák (főleg az egerek) nagyon aranyosak voltak, a jelmezek mesések, a helyszín kedves. Lily James igazán szerethető karaktert hozott, bár nekem már-már kissé túlzottan kedves és mézes-mázos volt, de hát Hamupipőkének végül is ilyennek kell lennie. Cate Blanchett-et azért eléggé elpazarolták erre a szerepre, ő nekem valahogy túl szép ahhoz, hogy mostoha legyen (na már megint a sztereotípiák, hogy egy mostoha csakis rusnya banya lehet...)

Helena Bonham Carter a "Tündér Kertész Gatya" szerepében, ahogy tőle azt már megszokhattuk, vitt némi poént a karakterbe, így azzal az egyetlen jelenetével is, amikor összevarázsol Hamupipőkének egy kellemes estét a herceggel, igazi színt vitt a történetbe. Na és még valamit nem hagyhatok ki vele kapcsoltban: már számtalan filmjében maszkírozták szegényt úgy el, hogy az anyja se ismerne rá, ebben a filmben azonban bebizonyosodott, hogy tud ő szép is lenni, ha akar.

Egy kellemes délutáni, bekuckózós film, amelynek nagy pozitívuma, hogy nem tolták tele semmitmondó dalocskákkal. Ha kell egy kis varázslat és éppen nincs kéznél a "Tündér Kertész Gatyád", ajánlom mindenkinek...