Telugu fantázia-film, hasonló technikai megoldásokkal, mint az Eega, itt is jónéhány számítógépes trükk, és CGI fordul elő, fantasy mese felnőtteknek. Nagyon-nagyon bejött nekem. Profi módon csinálták meg, a díszlet, a jelmezek, a karakterek, a sztor... Többi és a szereplők, mind azt próbálták elérni, hogy egy álomvilágban, egy másik dimenzióban, a jó és a rossz harcában maximálisan képzeljem bele magam. Sikerült.
A királynő, Irendri szerepében Lakshmi Manchu félelmetes volt és lenyűgöző, mint egy mesebeli, gonosz boszorka, jó sok bűbájjal és varázslattal megspékelve.
Leszármazottja, szépunokája a vándorcirkusszal tartó jósnő, Priya szerepében Shruti Haasan szép volt, eredeti, cserfes, és volt elég gógyi (és egres) a tarsolyában, ami megvédte őt a nemkívánatos személyektől.
A vak kardforgató Yodha szerepében pedig régi kedvencem Siddharth, akit nagyon megszerettem és megsirattam a Rang De Basantiban, és teljesen elvarázsolt a 180-ban.
Olyan, mint egy Grimm-mese, csak éppen a hozzávalókat kicsit megkeverték, és másképpen tálalták fel. Leginkább a színek, a jelmezek, a tökéletesen megrajzolt díszletek, a meglehetősen jó trükkök, és persze Yodha kardforgató tudománya, ami elbűvölt. Szeretem ezt a filmet.
