A kritikusok méltatták a színészek teljesítményét, az operatőri munkát és a látványos repülőgépes mutatványokat, ugyanakkor nagyon üresnek és melodramatikusnak találták a történetet.
William Holden pénzügyi helyzete válságos volt, még a világháborús egyenruháját is eladta, hogy családját el tudja tartani. A Blaze of Noon főszerepéért 10 ezer dollárt kapott kézhez, ami épphogy csak elég volt adósságai kifizetésére.
A film forgatókönyvének írója, Frank Wead személyesen hívta fel William Holdent, hogy felajánlja neki a főszerepet.
A világháborús szolgálatból visszaérkezve a Paramount stúdióban szembesítették William Holdent a stúdió vezetői, hogy a rajongói már rég elfelejtették őt, és 28 évesen már a "szomszéd fiús" külsejét is elvesztette, így ne számítson túl sok jó szerepre. Holden hónapokig munka nélkül maradt, mire egyszerre két felkérést is kapott, ebbe a filmbe és a Dear Ruth-ba.
A legutolsó filmje óta eltelt közel négy év háborús szolgálat alatt William Holden filmsztár státusza és hírneve olyannyira megkopott, hogy a Paramount Stúdió kapuőre (mivel nem ismerte meg a színészt) csak hosszas várakozás után engedte be őt a stúdió területére.
A film bemutatása után bő egy héttel Anne Baxter előző filmjében (A borotva éle) játszott szerepéért átvehette a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.
A film forgatásánál Paul Mantz hollywoodi kaszkadőr pilóta is segédkezett, és a film publicitását is elősegítette. Amellett, hogy Mantz egy film címével (Blaze of Noon) elnevezett géppel megnyert egy repülőversenyt, új rekordot is felállítva repülte át az Atlanti-óceánt a film bemutatásának évében.
A forgatás 1946. november elsejétől 1947 január elejéig tartott.
A filmet 1947. március 4-én mutatták be a New York-i Rivoli Theater-ben.
A film legelején, amikor egy narrátor ismerteti a légiposta által elérhető városokat, Rio de Janeiro, Sanghaj és Washington mellett Budapestet is megemlíti.