Carol és a világvége

Az első három-négy rész egészen kiváló, finom iróniával, nyelvi és képi humorral, sok apró utalással figuráz ki néhány jelenlegi trendet, tendenciát, aztán egy – kissé számomra érthetetlen – változás áll be a sztoriba, és megjelenik a szentimentalizm... Többus, főként egy bizonyos szubkultúrára jellemző egzisztenciális szorongás némi önmegvalósító new age vonallal, és amit (látszólag?) kifiguráztak az elején, az elkezd visszaköszönni, de már a parodisztikus jelleg nélkül. Ez nem az én világom (így annyira nem voltam elájulva tőle), de aki fogékony e kultúrkörre (van néhány ismerősöm), biztos értékelni fogja.