puszta

A látvány, a zene, díszletek, jelmezek, szereplőválogatás elképesztő, kiemelkedő, de a történet még csak nulla sem, erőltetett, hatásvadász, közhelyes és buta. Ráadásul tényleg ez kell, ez az üzenet, hogy a szegény elnyomott, jólelkű, morálisan példaértékű, szimpatikus robotokat sajnáljam, mert kizsákmányolják őket a kicsinyes és gonosz emberek, és drukkoljak, hogy tudjanak a gépek szülni, mert akkor végre van remény, hogy jó világ lesz? Ezt komolyan gondolták?

Kissé közhelyesen indul, aztán úgy a 30. perctől bedurvul... legalább annyira dráma, mint krimi. A két főszereplő, Forest Whitaker és Orlando Bloom zseniális, de a film még a viszonylag jó sztori, tempó és nem szokványos fordulatok ellenére is kicsit döcög, vagy összecsapott érzetet kelt, mindenesetre érdemes belekezdeni, mert összességében nem rossz.

Meggyőződésem, hogy a filmben az űrállomás és annak eseményei allegorikusak - a súlyos megrázkódtatás, gyász miatt "vákuumba", "légüres térbe" kerül, sodródik a főszereplőnő, a céltévesztettség, a gépiesen végzett, értelmetlennek tűnő munka, pánikrohamok, öngyilkossági gondolatok és kísérletek, a segítséget ajánló barát (Clooney karaktere) elutasítása stb. Már a film közepén gyanakodni kezdtem, de a végére - a zárójelenet miatt - biztos lettem benne (persze tévedhetek). Ez a szájbarágós és lapos filmek tömegében már eleve kiemelkedő, de az elkészítése, fényképezése, látvány stb. még kiemelkedőbbé teszi. (Még amikor bemutatták, 3D moziban láttam egy barátommal, pazar volt, és már film közben ... több»

Russell Crowe zseniálisan alakitja az esetlen kisembert, akit megacéloz az elszántság és a körülmények (a “nézése meg a járása” is hibátlan: semmi túltolt manír). Maga a film a jobb akciófilmek közé tartozik, kb. a közepétől lendül be, egy csokorravaló klisé, de valahogy elegánsan elrendezve, egy-két egészen érdekes momentummal (pl. a feleség egyes reakciói - egyébként Elisabeth Banks is nagyon jó).

Egészen kiemelkedő sorozat, még mozifilmek között is bőven megállja a helyét. A legfőbb erénye a karakterek összetettsége, és a fordulatos sztori, amiben semmi klisé, közhely, szájbarágás, képmutatás, és szokásos agymosás nem kapott helyet - egyszóval őszinte, és nem tartja ütődöttnek a kedves nézőt (gondolom, ezért sem lett nagyobb visszhangja, sokan feljajdultak, hogy "nem tudnak azonosulni a szereplőkkel"... ráadásul valódi társadalmi üzeneteket is közvetít...). Az első évad annyira pörög, hogy már-már kicsit sok is volt (persze élvezhető), a második hozzá képest kicsit leül, de még így is előzi a legtöbb hasonló alkotást (nem is beszélve a valódi csavarokról vagy fordulatokról). A szerep... több»