Fordulatos, profin kivitelezett sorozat, remek színészi alakításokkal. Az alaptörténet tök jó lenne, de a kibontása néhol kicsit sántít, vannak benne logikátlan vagy életszerűtlen fordulatok, de valószínűleg az alkotók szándéka az utolsó rész(ek)ben elhangzó néhány gondolat hangsúlyozása volt, amihez kanyarítottak egy félig-meddig komolyan vehető, de legalább pörgős sztorit (ami összességében egyáltalán nem rossz)... Egy zsibbadt hétvégén le lehet darálni, és ahhoz képest, hogy elsősorban szórakoztató film, a "gonosz multik" témán túl mutató, érdekes felvetéseket is belecsempésztek.
Érthető, ha megosztó ez a film, talán mert egyszerre mond keveset és sokat. Erős a vizualitása: sok az élénk szín, érdekes az öltözet a szereplőkön, a díszletek nagyrészt letisztult, skandináv stílusú enteriőrök. Szép, fotószerű beállítások és képek, szinte alig mozdul a kamera. A színészi játék teljesen visszafogott, mentes a maníroktól, a párbeszédek minimálisak... ez ad egy különleges hangulatot, drámai feszültséget, a látvány és a színészi játék kontrasztján túl a minimális párbeszédekből összetett drámák bomlanak ki a kamaszokat és a felnőttek fenyegető mentális terhekről, családi viszonyrendszerek nehézségeiről, napjaink különféle mániáiról (pl. "a tudatos táplálkozás", ami néha inkább... több»
Színvonalasan elkészített, remek sorozat. Az 1. évad kissé szürreális hangvétele és ironikus humora kifejezetten tetszett, bár időnként belevegyült némi szentimentalizmus, összességében kifejezetten kellemes a hangulata, érdekes a története, jók a karakterek és a színészek érezhetően felszabadult játéka (még a direkt eltúlzott alakítások is). A 2. évad picit leült, a szürreális hangulat helyett kissé közhelyesebb "dramedy" jelleget öltött, de még nem vészes, fenntartotta az érdeklődést, a megnövekedett érzelgősség ellenére is. Sajnos végül ezt is elkaszálták, így maradt pár nyitott kérdés, de legalább utána lehet olvasni a tervezett lezárásnak, megoldásoknak.
Remek film, kiemelkedő színészi alakításokkal, szép a fényképezés és precíz a rendezés, de leginkább a visszafogottsága tetszett, így sokkal mélyebb, hatásosabb, mint a gyakran kiszínezett, szentimentális feldolgozásai megtörtént eseményeknek. Inkább a pár nap történetére, mint a szereplők részletes bemutatására koncentrál, talán azért, hogy a nézők utánaolvassanak, kik voltak ők, mi történt 1996. májusában a Mount Everesten. Megtettem, és úgy tűnik, elég pontosan mutatták be az eseményeket (két túlélő is írt róla könyvet, néhány szempontból eltérően emlékeztek - pl. Anatolij Bukrejev szerepére - a forgatókönyvhöz mindkettőt felhasználták), és nem rejtették el a szereplők által elkövetett hi... több»
68 Gyanú (2022)