puszta

Nem szokványos film, kissé nyomasztó, van benne valami súlyos drámai tónus, bár az rejtély, hogy akartak-e bármit is közölni az alkotók, mert szórakoztató filmnek nehéz nevezni. Mindenesetre az elkészítés, a fényképezés, rendezés és a színészi játék teljesen rendben van, a történet pedig leköti a figyelmet (engem egyáltalán nem emlékeztetett - szerencsére - egyik Guy Ritchie-filmre sem, talán a haszid szereplők egy kicsit, de semmi több, és egy-két abszurdabb fordulaton kívül nagyon vígjátéki elemet sem találtam benne, különösen nem a Guy Ritchie-re jellemző lazáskodást és izzadságszagú poénokat).

Sajnos a 2. évad nyomokban tartalmazza, amitől az 1. jó volt, és leginkább a néhai Hallmark csatorna - napközben otthon ülő - hölgynézőinek háttértévézésre szánt limonádéira emlékeztet. Továbbra is értékelhető a casting, Colin Farrell mindenben jól játszik, a többiek sem rosszak (kivéve Jin Ha, ő harmatgyenge). A fényképezés, zene és a rendezés továbbra is elfogadható, és persze a "mozi aranykora" felé a tisztelgés is (filmrészletek, beállítások), csak ebben kicsit erőtlennek tűnik. Az alapsztori - a nyomozás - roppant közhelyes, milliószor látott történet; a "főszál", Sugar sztorija pedig teljesen súlytalan, nem sikerült kibontani az 1. évad végi "nagy csavart". A film nagy részéből (különö... több»

A szórakoztatás és hatáskeltés érdekében feláldozták a lényeget: az események súlyának, drámájának megjelenítését és persze nagyrészt a történelmi hitelességet, így egy ócska giccsparádé lett az egész. Némelyik jelenet rendezése, zenei motívumai olyanok voltak, mintha musical vagy karácsonyi mese-fantasy lenne... Az utolsó 40 perc különösen émelyítő szenvelgés (kb. attól a jelenettől, ahol a titkárnő testvére szóba jön... utánanéztem: valóban Dunkirknél harcolt a titkárnője testvére, de nem halt meg, túlélte a háborút), hogy aztán (a szintén valótlan) metrós jelenetnél elérje a legalját, de a felesége és a király könnyes motivációs beszéde is gyomorforgató volt. Churchillt és a kormánytagoka... több»

Egész jól indul, és úgy a 4. részig egy jobb vagy legalább közepes akciófilm, remek színészekkel (akik néha kicsit túlspilázzák, de általában teljesen jól alakítanak, különösen Anette Bening és Anya Taylor-Joy), látvány, rendezés rendben, profin összerakva, majd a sztori hirtelen leül, lapos lesz, inkoherens, logikátlan és érdektelen fordulatokkal... kicsit mintha egy Luc Besson girlpower-filmből átváltanánk a Terápia gyengébb évadaira. A vége meg... persze biztos van, akinek tetszik.

Film noir (vagy neo noir)-hangulatú film, érdekes beállításokkal, világítással, szépen fényképezve, kiváló színészekkel. A történet a zsáner kliséiből épül fel, mégsem közhelyes, és a cirkusz különös világa is feldobja (egy-két könnyen érthető utalás is belekerült...). A kelleténél kicsit talán hosszabb, bár nem zavaró, hogy lassan csordogál a sztori. Nem vagyok nagy rajongója Guillermo del Torónak, de ez jobban bejött, mint a többi, amit láttam (bár volt, amit már trailer alapján el sem kezdtem...).