Kemény film, már-már a klasszikus drámákra emlékeztető kacifántos történet (ami nem mindig tűnik teljesen koherensnek, de mondjuk a név-arc társítás nem egyszerű egy koreai filmben). A műfajban kiemelkedő, és persze jó látni egy sablonmentes filmet, amit nagyszerűen elkészítettek.
Nem rossz film, legalább a forgatókönyvírók kicsit gondolkodtak, nem csak összedobáltak pár klisét. Igaz, a végén még dolgozni kellett volna, mert sántít, meg ki is lehet találni... De jó színészeket sikerült összeszedni, és szépen összerakták: hangulatos lett a fényképezés, a rendezés, a zene.
Kamaradráma jellegű sztori, csupa kiváló színésszel, akik többé-kevésbé jól alakítanak, szépen fényképezve, érdekes a zene, a rendezés remek... a történet kicsit erőltetett és életszerűtlen, talán ezektől - és az időnként szokatlan párbeszédektől, a szereplők közötti fura kapcsolatoktól - van kissé abszurd hangulata, amitől mégis élvezhető, nekem legalábbis bejött.
Tisztességes iparosmunka, patikamérlegen adagolva a szentimentalizmus, a vígjátéki és a drámai elemek - kissé hatásvadász, de összességében nézhető, főleg, hogy a sztori elképesztő fordulatai valóban megtörténtek. Zac Efron egy darabig kicsit fura volt nekem a tükörsimára húzott bajuszos arcával (talán akadt volna a szerepre fiatalabb színész is...), de teljesen jól alakít, ahogy mindenki (különösen Bill Murray és Russel Crowe felbukkanása örömteli), és persze, mint az Apple TV-gyártmányok, szépen van fényképezve. Egynek végül is jó. (Van egy érdekes, nem szájba rágott szál a filmben, mozaikszerűen, az elég érdekes és sokat lendít az egész színvonalán, de nem lövöm le itt...)
70 Sin-se-gae (2013)