Jobb, mint gondoltam, a műfaj keretei között legalábbis, főleg ha az ember elvonatkoztat a kihagyhatatlan (bár még viszonylag diszkréten tálalt) politikai sugalmazásoktól, érzékenyítéstől. Látványosra sikerült, igaz, egy-egy béna CGI vagy AI effekt is becsúszott, de nem vészes, és a történet meg a poénok is a szokottnál kevésbé közhelyesek. Ryan Reynolds teljesen jó, és még Kenneth Branagh is, pedig mostanában szereti túlripacskodni a szerepeit, de most nem így járt el. Szóval egy tompa hétvégi programnak megteszi.
Kemény film, már-már a klasszikus drámákra emlékeztető kacifántos történet (ami nem mindig tűnik teljesen koherensnek, de mondjuk a név-arc társítás nem egyszerű egy koreai filmben). A műfajban kiemelkedő, és persze jó látni egy sablonmentes filmet, amit nagyszerűen elkészítettek.
Nem rossz film, legalább a forgatókönyvírók kicsit gondolkodtak, nem csak összedobáltak pár klisét. Igaz, a végén még dolgozni kellett volna, mert sántít, meg ki is lehet találni... De jó színészeket sikerült összeszedni, és szépen összerakták: hangulatos lett a fényképezés, a rendezés, a zene.
Kamaradráma jellegű sztori, csupa kiváló színésszel, akik többé-kevésbé jól alakítanak, szépen fényképezve, érdekes a zene, a rendezés remek... a történet kicsit erőltetett és életszerűtlen, talán ezektől - és az időnként szokatlan párbeszédektől, a szereplők közötti fura kapcsolatoktól - van kissé abszurd hangulata, amitől mégis élvezhető, nekem legalábbis bejött.
80 Mayday (2026)