puszta

Átlagos romantikus történet, amit némi filozófiai motívummal igyekeznek feldobni, Nietzsche örök visszatérés tanával (Amor fati), nem épp Nietzsche megközelítésében. Semmi kiemelkedő, átlag tévéfilmszínvonal, kétségtelenül szép tájakon játszódik, a fényképezés viszonylag jó, az összkép kissé giccses, bár nem olyan émelyítő, mintha amerikai lenne. Nem akartam lepontozni, valahol 3-4 csillag közé tenném - nem kedvelem a romantikus filmeket, viszont a két főszereplőt, Mario Casast és különösen Michelle Jennert igen, és a spanyol filmeket is általában. Nem tudtam, ez miről fog szólni, csak elindítottam a két színész miatt, és végül végig tudtam nézni...

A rendezés közepes, de a négy kiváló főszereplő remek játéka sokat emel az összhatáson. Picit döcögősen indul, de ahogy alakul a történet, javul és egyben mélyül is (az alapjául szolgáló regény minden bizonnyal még hangulatosabb). Ráadásul az uniformizálódó filmipar hatásaitól még mentes, jellegzetesen francia (amit én nagyon kedvelek), és a streamkínálat silány áradatában kifejezetten jól esik...

Kedvelem Alex Garland és Danny Boyle filmjeit (külön és a közöseket is), sejtettem, hogy nem klisékre épülő, vagy erőltetett ostobaság lesz... Ennek ellenére a közepe táján kicsit kezdtem fészkelődni, hogy nem kellett volna erőltetni ezt a harmadik részt, de aztán érdekes lesz (kb. Ralph Fiennes megjelenésével), bár a vége megint furcsa... Szépen van fényképezve - különösen a tájképek -, ami persze kontrasztos a sok hörgő, rohangáló ronccsal, és a sztori lassan indul be, de nem bánom, hogy végignéztem, még talán jöhet a folytatás is...

Annyira túltolta az író-rendezőnő a gusztustalan jeleneteket, hogy nehéz kihámozni, mi volt a célja, a mondanivalója, ez irónia akart-e lenni, vagy valami sokkolás... Talán díjesőben reménykedett, meg hogy majd mindenki erről beszél, nem tudom, elérte-e ezt a hatást, nálam biztos nem, roppant öncélú az egész... (azért Demi Moore remélem, kapott valami díjat...). Értem, hogy a szórakoztatóipar, a fiatalságkultusz, a nőkkel szemben támasztott elvárások, tárgyiasításuk (stb,) kritikája (is?) akart lenni, de még kicsit csiszolgatni kellett volna a forgatókönyvön (az alapötlet egész jó lenne, a kivitelezés is profi, csak valahogy elsikkadt a lényeg).

Nem szeretem a horrorfilmeket, de ritkán egyet-egyet megnézek, hátha ötletes vagy valami mondanivaló is akad benne. Összességében ez nem rossz, a színészek kifejezetten jók, a rendezés is rendben van - az volt a benyomásom, hogy a stáb legalább jól szórakozott a forgatás közben -, tetszett a kicsit abszurd hangulata, és hogy néha önmaga paródiája. A sztori egyébként nem nagy szám, csak ügyesen tálalták, végig lehet nézni.