Átlagos romantikus történet, amit némi filozófiai motívummal igyekeznek feldobni, Nietzsche örök visszatérés tanával (Amor fati), nem épp Nietzsche megközelítésében. Semmi kiemelkedő, átlag tévéfilmszínvonal, kétségtelenül szép tájakon játszódik, a fényképezés viszonylag jó, az összkép kissé giccses, bár nem olyan émelyítő, mintha amerikai lenne. Nem akartam lepontozni, valahol 3-4 csillag közé tenném - nem kedvelem a romantikus filmeket, viszont a két főszereplőt, Mario Casast és különösen Michelle Jennert igen, és a spanyol filmeket is általában. Nem tudtam, ez miről fog szólni, csak elindítottam a két színész miatt, és végül végig tudtam nézni...
A rendezés közepes, de a négy kiváló főszereplő remek játéka sokat emel az összhatáson. Picit döcögősen indul, de ahogy alakul a történet, javul és egyben mélyül is (az alapjául szolgáló regény minden bizonnyal még hangulatosabb). Ráadásul az uniformizálódó filmipar hatásaitól még mentes, jellegzetesen francia (amit én nagyon kedvelek), és a streamkínálat silány áradatában kifejezetten jól esik...
Kedvelem Alex Garland és Danny Boyle filmjeit (külön és a közöseket is), sejtettem, hogy nem klisékre épülő, vagy erőltetett ostobaság lesz... Ennek ellenére a közepe táján kicsit kezdtem fészkelődni, hogy nem kellett volna erőltetni ezt a harmadik részt, de aztán érdekes lesz (kb. Ralph Fiennes megjelenésével), bár a vége megint furcsa... Szépen van fényképezve - különösen a tájképek -, ami persze kontrasztos a sok hörgő, rohangáló ronccsal, és a sztori lassan indul be, de nem bánom, hogy végignéztem, még talán jöhet a folytatás is...
Annyira túltolta az író-rendezőnő a gusztustalan jeleneteket, hogy nehéz kihámozni, mi volt a célja, a mondanivalója, ez irónia akart-e lenni, vagy valami sokkolás... Talán díjesőben reménykedett, meg hogy majd mindenki erről beszél, nem tudom, elérte-e ezt a hatást, nálam biztos nem, roppant öncélú az egész... (azért Demi Moore remélem, kapott valami díjat...). Értem, hogy a szórakoztatóipar, a fiatalságkultusz, a nőkkel szemben támasztott elvárások, tárgyiasításuk (stb,) kritikája (is?) akart lenni, de még kicsit csiszolgatni kellett volna a forgatókönyvön (az alapötlet egész jó lenne, a kivitelezés is profi, csak valahogy elsikkadt a lényeg).
Nem szeretem a horrorfilmeket, de ritkán egyet-egyet megnézek, hátha ötletes vagy valami mondanivaló is akad benne. Összességében ez nem rossz, a színészek kifejezetten jók, a rendezés is rendben van - az volt a benyomásom, hogy a stáb legalább jól szórakozott a forgatás közben -, tetszett a kicsit abszurd hangulata, és hogy néha önmaga paródiája. A sztori egyébként nem nagy szám, csak ügyesen tálalták, végig lehet nézni.
Hamar feladtam... már a legelejétől az volt a benyomásom, hogy az Apple TV egy vezetője arra jutott, hogy kellene egy életszagú bűnügyi dráma, mint pl. a Drót, hátha bejön, és összehívta (felső középosztálybeli, belvárosi) kreatívjait, akik elképzelték, milyen lehet az élet "Philly" lepattant külvárosi bugyraiban. Patikamérlegen igyekeztek kimérni mindent, ami egy "ütős" sorozathoz kell, de sajnos hatásvadász és izzadságszagú lett a végeredmény (már Brian Tyree Henry csibészesen hordott sapkája is jellegzetesen mű, stylist koncepciót sugalmaz, persze nem ez a legnagyobb baj a sorozattal). Látunk két szeretni való bűnözőt, az egyik gyászol, a másik reménykedik (hogy majd családot alapít, a v... több»
Fordulatos, profin kivitelezett sorozat, remek színészi alakításokkal. Az alaptörténet tök jó lenne, de a kibontása néhol kicsit sántít, vannak benne logikátlan vagy életszerűtlen fordulatok, de valószínűleg az alkotók szándéka az utolsó rész(ek)ben elhangzó néhány gondolat hangsúlyozása volt, amihez kanyarítottak egy félig-meddig komolyan vehető, de legalább pörgős sztorit (ami összességében egyáltalán nem rossz)... Egy zsibbadt hétvégén le lehet darálni, és ahhoz képest, hogy elsősorban szórakoztató film, a "gonosz multik" témán túl mutató, érdekes felvetéseket is belecsempésztek.
Érthető, ha megosztó ez a film, talán mert egyszerre mond keveset és sokat. Erős a vizualitása: sok az élénk szín, érdekes az öltözet a szereplőkön, a díszletek nagyrészt letisztult, skandináv stílusú enteriőrök. Szép, fotószerű beállítások és képek, szinte alig mozdul a kamera. A színészi játék teljesen visszafogott, mentes a maníroktól, a párbeszédek minimálisak... ez ad egy különleges hangulatot, drámai feszültséget, a látvány és a színészi játék kontrasztján túl a minimális párbeszédekből összetett drámák bomlanak ki a kamaszokat és a felnőttek fenyegető mentális terhekről, családi viszonyrendszerek nehézségeiről, napjaink különféle mániáiról (pl. "a tudatos táplálkozás", ami néha inkább... több»
Színvonalasan elkészített, remek sorozat. Az 1. évad kissé szürreális hangvétele és ironikus humora kifejezetten tetszett, bár időnként belevegyült némi szentimentalizmus, összességében kifejezetten kellemes a hangulata, érdekes a története, jók a karakterek és a színészek érezhetően felszabadult játéka (még a direkt eltúlzott alakítások is). A 2. évad picit leült, a szürreális hangulat helyett kissé közhelyesebb "dramedy" jelleget öltött, de még nem vészes, fenntartotta az érdeklődést, a megnövekedett érzelgősség ellenére is. Sajnos végül ezt is elkaszálták, így maradt pár nyitott kérdés, de legalább utána lehet olvasni a tervezett lezárásnak, megoldásoknak.
Remek film, kiemelkedő színészi alakításokkal, szép a fényképezés és precíz a rendezés, de leginkább a visszafogottsága tetszett, így sokkal mélyebb, hatásosabb, mint a gyakran kiszínezett, szentimentális feldolgozásai megtörtént eseményeknek. Inkább a pár nap történetére, mint a szereplők részletes bemutatására koncentrál, talán azért, hogy a nézők utánaolvassanak, kik voltak ők, mi történt 1996. májusában a Mount Everesten. Megtettem, és úgy tűnik, elég pontosan mutatták be az eseményeket (két túlélő is írt róla könyvet, néhány szempontból eltérően emlékeztek - pl. Anatolij Bukrejev szerepére - a forgatókönyvhöz mindkettőt felhasználták), és nem rejtették el a szereplők által elkövetett hi... több»
Az első évad egész jó, precízen elkészítve, jó színészi alakításokkal, fordulatos, realisztikusnak tűnő történettel, karakterekkel, és ami a legjobb, hogy nagyjából elfogulatlan, azaz nincsenek tisztán "jók" és "rosszak". Aztán ezek elillannak a 2. évadból, és a korábbi szereplők kisebb-nagyobb változásokkal térnek vissza, az újonnan megjelenők közhelyesek - pl. Glenn Close rémisztő fizimiskával, egy sekélyes és hiteltelen karakter szerepében -, és az egész sztori egy silány tömegfilm szintjére süllyed, a 3. résznél fel is adtam.
81 A forrás (2006)