Kemény film, már-már a klasszikus drámákra emlékeztető kacifántos történet (ami nem mindig tűnik teljesen koherensnek, de mondjuk a név-arc társítás nem egyszerű egy koreai filmben). A műfajban kiemelkedő, és persze jó látni egy sablonmentes filmet, amit nagyszerűen elkészítettek.
Nem rossz film, legalább a forgatókönyvírók kicsit gondolkodtak, nem csak összedobáltak pár klisét. Igaz, a végén még dolgozni kellett volna, mert sántít, meg ki is lehet találni... De jó színészeket sikerült összeszedni, és szépen összerakták: hangulatos lett a fényképezés, a rendezés, a zene.
Kamaradráma jellegű sztori, csupa kiváló színésszel, akik többé-kevésbé jól alakítanak, szépen fényképezve, érdekes a zene, a rendezés remek... a történet kicsit erőltetett és életszerűtlen, talán ezektől - és az időnként szokatlan párbeszédektől, a szereplők közötti fura kapcsolatoktól - van kissé abszurd hangulata, amitől mégis élvezhető, nekem legalábbis bejött.
Tisztességes iparosmunka, patikamérlegen adagolva a szentimentalizmus, a vígjátéki és a drámai elemek - kissé hatásvadász, de összességében nézhető, főleg, hogy a sztori elképesztő fordulatai valóban megtörténtek. Zac Efron egy darabig kicsit fura volt nekem a tükörsimára húzott bajuszos arcával (talán akadt volna a szerepre fiatalabb színész is...), de teljesen jól alakít, ahogy mindenki (különösen Bill Murray és Russel Crowe felbukkanása örömteli), és persze, mint az Apple TV-gyártmányok, szépen van fényképezve. Egynek végül is jó. (Van egy érdekes, nem szájba rágott szál a filmben, mozaikszerűen, az elég érdekes és sokat lendít az egész színvonalán, de nem lövöm le itt...)
A látvány, a zene, díszletek, jelmezek, szereplőválogatás elképesztő, kiemelkedő, de a történet még csak nulla sem, erőltetett, hatásvadász, közhelyes és buta. Ráadásul tényleg ez kell, ez az üzenet, hogy a szegény elnyomott, jólelkű, morálisan példaértékű, szimpatikus robotokat sajnáljam, mert kizsákmányolják őket a kicsinyes és gonosz emberek, és drukkoljak, hogy tudjanak a gépek szülni, mert akkor végre van remény, hogy jó világ lesz? Ezt komolyan gondolták?
Kissé közhelyesen indul, aztán úgy a 30. perctől bedurvul... legalább annyira dráma, mint krimi. A két főszereplő, Forest Whitaker és Orlando Bloom zseniális, de a film még a viszonylag jó sztori, tempó és nem szokványos fordulatok ellenére is kicsit döcög, vagy összecsapott érzetet kelt, mindenesetre érdemes belekezdeni, mert összességében nem rossz.
Meggyőződésem, hogy a filmben az űrállomás és annak eseményei allegorikusak - a súlyos megrázkódtatás, gyász miatt "vákuumba", "légüres térbe" kerül, sodródik a főszereplőnő, a céltévesztettség, a gépiesen végzett, értelmetlennek tűnő munka, pánikrohamok, öngyilkossági gondolatok és kísérletek, a segítséget ajánló barát (Clooney karaktere) elutasítása stb. Már a film közepén gyanakodni kezdtem, de a végére - a zárójelenet miatt - biztos lettem benne (persze tévedhetek). Ez a szájbarágós és lapos filmek tömegében már eleve kiemelkedő, de az elkészítése, fényképezése, látvány stb. még kiemelkedőbbé teszi. (Még amikor bemutatták, 3D moziban láttam egy barátommal, pazar volt, és már film közben ... több»
Russell Crowe zseniálisan alakitja az esetlen kisembert, akit megacéloz az elszántság és a körülmények (a “nézése meg a járása” is hibátlan: semmi túltolt manír). Maga a film a jobb akciófilmek közé tartozik, kb. a közepétől lendül be, egy csokorravaló klisé, de valahogy elegánsan elrendezve, egy-két egészen érdekes momentummal (pl. a feleség egyes reakciói - egyébként Elisabeth Banks is nagyon jó).
Egészen kiemelkedő sorozat, még mozifilmek között is bőven megállja a helyét. A legfőbb erénye a karakterek összetettsége, és a fordulatos sztori, amiben semmi klisé, közhely, szájbarágás, képmutatás, és szokásos agymosás nem kapott helyet - egyszóval őszinte, és nem tartja ütődöttnek a kedves nézőt (gondolom, ezért sem lett nagyobb visszhangja, sokan feljajdultak, hogy "nem tudnak azonosulni a szereplőkkel"... ráadásul valódi társadalmi üzeneteket is közvetít...). Az első évad annyira pörög, hogy már-már kicsit sok is volt (persze élvezhető), a második hozzá képest kicsit leül, de még így is előzi a legtöbb hasonló alkotást (nem is beszélve a valódi csavarokról vagy fordulatokról). A szerep... több»
Lírai hangvételű roadmovie szép képekkel, Ludovico Einaudi zenéjével, ami az elmúlás, gyász és a nehéz körülmények ellenére megélt benső szabadság kérdéseit boncolgatja - kissé szépelgő, szentimentális módon. Frances McDormand és David Strathairn kivételével (szinte) mindenki amatőr szereplő, önmagát alakítja, történeteikben is keveredik a fikció a valósággal (Fern és Dave karaktere és sztorija teljesen kitalált). "Kissé" kesztyűs kézzel bánik az amerikai társadalmi problémák, a nagyvállalatok, nyugdíj és egészségügyi rendszer, munkaadók embertelenségének, a nomádok kiszolgáltatottságának bemutatásával, ellentétben az alapjául szolgáló oknyomozó könyvvel, ami ezekre helyezi a hangsúlyt. És e... több»
Nem szokványos film, kissé nyomasztó, van benne valami súlyos drámai tónus, bár az rejtély, hogy akartak-e bármit is közölni az alkotók, mert szórakoztató filmnek nehéz nevezni. Mindenesetre az elkészítés, a fényképezés, rendezés és a színészi játék teljesen rendben van, a történet pedig leköti a figyelmet (engem egyáltalán nem emlékeztetett - szerencsére - egyik Guy Ritchie-filmre sem, talán a haszid szereplők egy kicsit, de semmi több, és egy-két abszurdabb fordulaton kívül nagyon vígjátéki elemet sem találtam benne, különösen nem a Guy Ritchie-re jellemző lazáskodást és izzadságszagú poénokat).
Sajnos a 2. évad nyomokban tartalmazza, amitől az 1. jó volt, és leginkább a néhai Hallmark csatorna - napközben otthon ülő - hölgynézőinek háttértévézésre szánt limonádéira emlékeztet. Továbbra is értékelhető a casting, Colin Farrell mindenben jól játszik, a többiek sem rosszak (kivéve Jin Ha, ő harmatgyenge). A fényképezés, zene és a rendezés továbbra is elfogadható, és persze a "mozi aranykora" felé a tisztelgés is (filmrészletek, beállítások), csak ebben kicsit erőtlennek tűnik. Az alapsztori - a nyomozás - roppant közhelyes, milliószor látott történet; a "főszál", Sugar sztorija pedig teljesen súlytalan, nem sikerült kibontani az 1. évad végi "nagy csavart". A film nagy részéből (különö... több»
A szórakoztatás és hatáskeltés érdekében feláldozták a lényeget: az események súlyának, drámájának megjelenítését és persze nagyrészt a történelmi hitelességet, így egy ócska giccsparádé lett az egész. Némelyik jelenet rendezése, zenei motívumai olyanok voltak, mintha musical vagy karácsonyi mese-fantasy lenne... Az utolsó 40 perc különösen émelyítő szenvelgés (kb. attól a jelenettől, ahol a titkárnő testvére szóba jön... utánanéztem: valóban Dunkirknél harcolt a titkárnője testvére, de nem halt meg, túlélte a háborút), hogy aztán (a szintén valótlan) metrós jelenetnél elérje a legalját, de a felesége és a király könnyes motivációs beszéde is gyomorforgató volt. Churchillt és a kormánytagoka... több»
Egész jól indul, és úgy a 4. részig egy jobb vagy legalább közepes akciófilm, remek színészekkel (akik néha kicsit túlspilázzák, de általában teljesen jól alakítanak, különösen Anette Bening és Anya Taylor-Joy), látvány, rendezés rendben, profin összerakva, majd a sztori hirtelen leül, lapos lesz, inkoherens, logikátlan és érdektelen fordulatokkal... kicsit mintha egy Luc Besson girlpower-filmből átváltanánk a Terápia gyengébb évadaira. A vége meg... persze biztos van, akinek tetszik.
Film noir (vagy neo noir)-hangulatú film, érdekes beállításokkal, világítással, szépen fényképezve, kiváló színészekkel. A történet a zsáner kliséiből épül fel, mégsem közhelyes, és a cirkusz különös világa is feldobja (egy-két könnyen érthető utalás is belekerült...). A kelleténél kicsit talán hosszabb, bár nem zavaró, hogy lassan csordogál a sztori. Nem vagyok nagy rajongója Guillermo del Torónak, de ez jobban bejött, mint a többi, amit láttam (bár volt, amit már trailer alapján el sem kezdtem...).
A mély, és gondolatébresztő alapsztoriból egy ízléstelen borzalmat sikerült rittyenteni. Még az hagyján, hogy ma már röhejesnek tűnik a látvány, ettől el lehetne vonatkoztatni, de a sztori fordulatai, az idegesítő zene, a ripacskodás, hatásvadászat, béna poénok... ráadásul tele van reklámmal, karóra, ruhabolt, autó stb. már el is felejtettem, hogy a 90-es években mennyi bújtatott reklám volt a filmekben (ez hiába 2002-es, a 90-es évek giccseit idézi).
70 Sin-se-gae (2013)