puszta

Egyáltalán nem érdekelnek a „tárgyalótermi filmek”, az amerikai jogrend és annak dilemmái, ez nekem az USA belügye, vagy ilyesmi, valahogy „távoli”... de Clint Eastwood filmjeit nagyon szeretem, emiatt megnéztem, és mint az általa rendezett filmek jelentős része, ez is kiváló, hibátlan alkotás számos szempontból.

Kiemelkedő sorozat, 7 „arc” (a film eredeti címe) a legjobb értelemben vett hétköznapi története, különös megközelítéssel, vagy épp „csavarokkal”. Hibátlan színészi alakítások, remek rendezés, fényképezés, és mint a török filmekben általában, a díszletek, jelmezek is szépek. Felmerül a szerelem, a birtoklási vágy, a bosszú, vagy épp az elmúlás kérdése, mindez túlzásoktól mentesen tálalva, és egy újabb ritka film, ami nem nézi hülyének a nézőt. Karácsony környékén néztem meg (nekem nem volt „darálós”, egyszerre egy rész bőven elég, mert mély, hatásos alkotások), és számomra ez volt a legjobb filmélmény 2024-ben.

Fontos és érdekes témát feszeget, de sajnos „kesztyűs kézzel” nyúltak hozzá, az elterjedt „tudományos világnézet” sztereotípiái szerint némileg elfogult is (pedig a filmben bemutatott két hozzáállás nem jobb egymásnál...). A történetvezetés sem rossz, de sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni. A film kétségtelen előnye, hogy szépen van világítva, fényképezve, jók a színészi alakítások, és többé-kevésbé sikeresen kerülték a készítők a hatásvadászatot. Jobb volt, mint amire – főleg a pontok alapján – számítottam, de azért lehetett volna jobb is.

Ha valaki kedveli a 90-es évekbeli amerikai akciófilmeket, bátran fogjon bele – én csak a nosztalgiafaktor miatt néztem meg, de kár volt. Rendkívül ostoba és irritáló karakterek és fordulatok halmaza, a 73-as Sakál napja c. kiváló film megcsúfolása (a tipikus silány „amerikanizálás”). A legirritálóbb R. Gere figurája, a sittes, aki osztja az észt az FBI-nak és a hadsereg különleges egységének, akik bambán és kicsit megszeppenve, de tisztelettel hallgatják... és hosszan lehetne sorolni a sok otromba klisét. Az egyetlen értékelhető eleme Bruce Willis alakítása, ő jó választás volt, meg a film zenéje sem rossz (különösen az elhangzó Massive Attack szám, nem is értem, mit keresett ebben a filmbe... több»

Nem egy szokványos alkotás: komoly témát jár körül, némi könnyedséggel, ami egy különös drámaiságot eredményez. Ötletes, átgondolt, szépen kitalált és kivitelezett, különösen a párbeszédek tetszettek, de valami mégis hiányzott belőle, hogy igazán erős legyen. Ahogy írták mások is, érezhetően merített Jean-Pierre Jeunet és Wes Anderson filmjeiből (vagy tisztelgett előttük?), illetve valószínűleg Gus Van Sant A nyugtalanság kora (Restless) című alkotásából is (ami egy igen kiváló film), de azért egyikhez sem tudott teljesen „felnőni”, persze így is elég jó, örülök, hogy rátaláltam.

Ez végül is csak egy „szimpla” akciófilm, semmi több, amit feldobnak egy viszonylag érdekes időhurkos alaptémával, de a hangsúly az akción van (meg persze elmaradhatatlan a szerelmi szál, bár nem szokványos a vége). Mint Tom Cruise szinte minden filmjénél, a látványra és a kivitelezésre itt sem lehet panasz, így 10 év távlatából is rendben van ez a része. Pozitívum még, hogy amennyire egy ilyen film keretei engedik, T. C. színészi képességeiből is villant a filmbeli „jellemfejlődésével” (szórakoztató az elején, ahogy a gyáva, beképzelt, piperkőcöt előadja).

Csak a többször felvillanó vitriolos társadalomkritika, ironizálás és a jó színészi alakítások miatt 3 csillag (és persze viszonylag jól meg van csinálva, de minek), egyébként egy idegesítő blődség, max. 2-t érdemelne. Pedig kedvelem Tim Burton legtöbb filmjét, de ez nem jött be (persze az elsőnél sokkal jobb, azt már akkor sem néztem meg, amikor új volt, pedig gyerekként sok bárgyú filmért odavoltam... Most belenéztem, szörnyű).

Mesteri alkotás... A film tempója, a fényképezés, a zene, a dialógusok kiválóak, a karakterek, a díszletek aprólékosan kidolgozottak, kivitelezettek, a történet követi a valós eseményeket (ezért sem fordulatokra, „csavarokra” épül, egyszerűen elbeszéli, mi és hogy volt, szépen, „szikáran”...), és ami talán a legkülönlegesebb benne az, hogy – amerikai filmektől eltérően – teljesen elfogulatlan, túlzásoktól, szájbarágástól mentes. Egészen kiemelkedőek a színészi alakítások is, különösen Casey Affleck (mérföldekkel tehetségesebb, mint a testvére), de általában mindenki – nekem csak Brad Pitt volt néha kicsit túl „filmsztáros”, ami kicsit kilógott az összképből, bár ez nyilván koncepció volt (és... több»

Öncélú borzongatás
Az alapsztori érdekes, a helyszín is, ahol játszódik, van egy sajátos hangulata, és végig fenntartott színvonala, és bár viszonylag egyszerű a sorozat kivitelezése, de pont emiatt szerethető. A karakterek is elég egyszerűek (talán a főhős serif és mellette egy-két szereplő picit összetettebb), akiket szimpatikus színészek többnyire remekül alakítanak, így ők is szerethetők (a későbbi részekbe bekerült egy-két erőltetett karakter, de szerencsére ritkán jutnak szóhoz). Ki kell még emelni a szinkront, ami mostanában gyakran elég gyenge, de itt teljesen jól sikerült (különösen Kálid Artúr kiváló, mint mindig). Összességében kicsit vegyes a benyomásom: egyrészt végig lekötött, viszonylag hamar vé... több»

Az alaptörténet ígéretes, a kifejtése végül is nem teljesen rossz, de ebből ennél többet is ki lehetett volna hozni, és a kivitelezés sajnos elég gyenge lett. Főleg a színészi alakítások, illetve azok hiánya feltűnő – a színészek különösebb átélés nélkül, ide-oda nézve, grimaszok és gesztikulációk közepette mondják fel a szövegüket. A szereplők közötti viszonyokat, hogy ki kinek a testvére, barátja, szülője, gyereke, élettársa, hogy a kapcsolatuk szoros vagy elhidegült-e, csak szóbeli közlések alapján tudjuk meg, legtöbbször a színészek csak tisztes távolból, egy pontra meredve ácsorognak, vagy üldögélnek egymás társaságában, mintha néhány idegen, a másik iránt nem érdeklődő embert tereltek ... több»

1. évad: amit elsőként kiemelnék, a látványvilág: a díszletek, világítás és a fényképezés előzi a sorozatok jelentős részét (talán egy-kettő ehhez fogható van), de még jó néhány mozifilmét is; túlzásoktól mentes, átgondolt, szépen kivitelezett. Van egy különleges, magával ragadó hangulata (ráadásul a zenéje is elég jó), ami szintén kiemeli a futószalagon gyártott moziipari termékek sorából, ahogy némelyik alakítás is: Rebecca Ferguson lenyűgöző, Tim Robbins és Common szintén remek választás, de említhetném bármelyik főbb szereplőt, sajnos a „másodvonalról” és a mellékszereplőkről ugyanez már nem feltétlenül mondható el. Az alapsztori nagyon jó, érdekes, figyelemreméltó, többé-kevésbé mentes ... több»

Jellegzetes Netflix-termék, már-már érdekesen indul, aztán részről részre, percről percre egyre bárgyúbb fordulatok következnek, itt-ott belegyömöszölt közhelyes, sekélyes és képmutató társadalmi-politikai üzenetekkel. Az operatőr ezúttal sem volt rossz, és a megvalósítása is – figyelembe véve, hogy egy sorozatról van szó – elfogadható (leszámítva néhány bénábbra sikerült CGI-effektet), viszont az összes rész szinte minden percében folyamatosan nyávogó nyálas zene irritáló. Az alaptörténetből sokkal többet ki lehetett volna hozni, de egyre esetlenebbek a fordulatok és a párbeszédek, így sajnos nem igazán menti meg a tűrhető kivitelezés.

Russell Crowe a hátán viszi a filmet, ő – szokás szerint – nagyon jó, a többiek alakítása kevésbé kiemelkedő, de rossznak sem nevezhető. A sztori tulajdonképpen jól felépített, de láttunk már hasonlót – rutinos kriminézőket nagy meglepetések nem érik. Összességében nem rossz, azaz „átlagos”; egy esti filmnek – jobb híján – épp megteszi.

A színészek, alakítások és a karakterek is jók, a történet sem rossz, legalábbis nem szokványos, bár érezhetően igyekeztek kitölteni a 1,5 óra játékidőt, amiből aztán némi időhúzás, meg egy-két logikátlan megoldás lett, de mire összeáll a kép, ezek végül is jelentőségüket vesztik. Ahogy elnézem, az író-rendező első filmje, kicsit érezhető is ez, mind a sztoriban, mind a rendezésben, de azért elmegy, a zenéje meg néha kifejezetten érdekes volt.

Látszik az igyekezet, hogy egy „erős” filmet készítsenek, és tulajdonképpen nem rossz, vannak érdekesebb fordulatok, de közben helyenként közhelyes, hatásvadász, néha kicsit lapos, vagy túl lassú. A szinte végig a film alatt hallható (időnként sekélyes) zene sem segített (sőt). A táj, ahol játszódik, nagyon érdekes, látványos, a történet sem lenne rossz, csak még a forgatókönyvet csiszolgatni kellett volna. Az első résznél nem jobb, és nem is rosszabb, de ezt csak abból gondolom, hogy végignéztem, és valószínűleg erre sem fogok emlékezni, mert az elsőből is annyi van meg, hogy Eric Bana volt a főszereplő (és Aaron nevű nyomozót alakított).

Realisztikusnak szánt alkotás – sajnos –, több irreális fordulattal a történetben. A rendezés, fényképezés és a színészi alakítások jók (a filmből nem derül ki, hány éves Emily, és Aubrey Plaza jól alakította, de nekem valahogy egy fiatalabb, 28-30 éves színésznő jobb lett volna, mert Plaza már simán kinéz 40-nek...). Innentől kicsit SPOILER-es: a történet fordulatai röhejesek, a hétköznapokban csak nyűglődő nő (aki bármennyire is talpraesett, vajon mióta szenved a be nem fejezett főiskola és a diákhitel miatt?) egyből érvényesül a bűnözők között, akik némelyike persze becsületes, és rendes, sőt, a „kontaktja” egy kifejezetten figyelmes, kedves ember (mint ugyebár általában a bűnözők). És pe... több»