puszta

Kiváló sorozat, egyáltalán nem szokványos történettel, kifejezetten érdekes fordulatokkal, szerencsére mentes (szinte) minden klisétől. Remek karakterek, akiket kiválóan alakítanak a színészek, és az egész elkészítés nagyon jó, a képektől a zenékig. Az első évad végén kicsit féltem, hogy mint a sorozatok jelentős részénél, itt is lesz valami visszaesés a színvonalban a következő évadokban – de nem volt (voltak néha kisebb „időhúzások”, „töltelék jelenetek”, de simán belefért), végig fenntartja a figyelmet, és nem kezdik el esetlenül keverni a szálakat. Amellett, hogy a karakterek teljesen életszerűek, a történet is rendben van, és még elgondolkodtató is, ráadásul nem csak az amerikai filmek... több»

Számomra ez a rész is volt olyan jó, mint az előzőek, még ha a sztori kicsit laposabb is, a képi világa és a rendezése teljesen rendben van, megvan a sajátos atmoszférája, végig fenntartja az érdeklődést a sztori, nekem hiányérzetem sem volt (persze a szokásos megoldások itt is a szálak elvarrásával: néha kicsit túl hirtelen...). Rég láttam a korábbi részeket, így nem volt zavaró a színészek cseréje, már csak azért sem, mert Ulrich Thomsen egészen zseniális színész, legalább annyira, mint elődje, Nikolaj Lie Kaas (még ha nem is épp a Q-ügyosztály-filmekben villogtatják leginkább a tehetségüket), de akár Mads Mikkelsenhez is lehetne hasonlítani (nagyon szeretem hármuk közös filmjeit). Különö... több»

Látványosan sok energiát, munkát (és pénzt) fektettek az elkészítésébe, de számomra ez a film egy blöff. Van valami érdekesebb alapötlet, amiből aztán egy roppant lapos sztorit (?) kerekítenek, de az egészet elkenik mindenféle monumentális (akció) jelenetekkel, némileg zavaros történetvezetéssel, ami igyekszik „elgondolkodtató” benyomást kelteni, pedig nem az, és látszik abban is az igyekezet, hogy koherens meg logikus legyen, mégis belekerül némi botlás, logikátlanság... Ez egy roppant hatásvadász, szórakoztató film, és kész, ráadásul a színészi alakítások sem túl kiemelkedőek (még Robert Pattinson egész jó), néhányan, pl. Kenneth Branagh túl is játssza, néha már egyenesen ripacskodik (mond... több»

Ne tévesszen meg senkit az ufó téma, ami inkább allegorikus ebben a filmben. Kiváló színészi alakításokkal készített mély dráma, remek rendezéssel, operatőri munkával.

A Kapcsolat (Jodie Foster, 1997), esetleg az Érkezés c. filmekre emlékeztet (utóbbira csak nagyon távolról), egy unalmas estére jó lehet, szimpla szórakoztató film. A tudományos következtetéseinek megalapozottságáról nem tudok nyilatkozni, de annyi haszna volt, hogy utánanéztem az elhangzó elméleti fizikai ismereteknek, és az némileg elég érdekes. A sztoriban sajnos jellegzetes klisék és karakterek tűnnek fel (pl. a csak a saját mániájával foglalkozó főhős, aki bár a barátait, tanárát ezzel folyamatosan kellemetlen helyzetbe hozza, vagy cserben hagyja, azok mégis támogatják – micsoda ideál...). Egyébként viszonylag érdekes, dinamikus a rendezése, leköti a figyelmet, pedig az ufo mint téma ne... több»

Mérsékelt várakozásokkal kezdtem bele, végül nem bántam meg, hogy elindítottam. Tartottam tőle, hogy a mostanában erőltetett PC maszlag lesz, de nem. Mások is írták már: valóban nem szokványos a történet, legalábbis nem a mostanában erőltetett fordulatok és szerepek/szereplők tűnnek fel. Bizonyos szempontból legalább annyira dráma, mint krimi, érdekes, ahogy a szálak futnak, ahogy felmerülnek különféle aspektusok. A kivitelezés nem rossz, de azért annyira nem is kiemelkedő, inkább a sztori húzza, meg egy-két ügyes megoldás, fényképezés (stb.), amolyan jobb tévéfilm színvonal; némelyik színész egész jó (pl. Kiki, Cézaire, Jonas), más gyengécske (pl. Nick, a nyomozó és Tom). Összességében krim... több»

Remek krimi, jellegzetes francia hangulattal (amit nagyon kedvelek), bár némelyik színész néha kicsit túl teátrális benne (olyan jellegzetes francia formán), összességben elég jó film, tetszett az apróbb hibák ellenére a rendezés (és az, hogy a rendező egy kisebb epizódszerepet osztott magára... ráadásul a legirritálóbb figuráét), az operatőri munka nem kevésbé. A történet meglehetősen csavaros, de nem erőltetett módon, valóban izgalmas, ahogy kibomlik (és ez elég erős lehetett 2006-ban, amikor kijött). A regényt nem olvastam, de Harlan Coben történeteinek több filmes feldolgozását láttam már (és menet közben rájöttem, hogy sok éve már ezt a filmet is, néhány jelenet beugrott, aztán szép las... több»

Ha akkortájt láttam volna először, amikor készült, minden bizonnyal nagyobbat ütött volna (igaz, akkoriban a valóságérzékelés kérdéseivel kapcsolatban több érdekes film is készült, pl. a Ne nézz vissza, szintén 97-ben, 99-ben a Mátrix stb.). Vizuálisan számomra minden igényt kielégítő, a képi szimbolika, a rajz és mindent egybevetve, a történet is, ha ma már annyira nem is hat újnak, mindenképp érdekes, ahogy kibomlik stb. Ráadásul érdekes visszapillantani az utolsó internetmentes évre, vagy évek egyikére, micsoda boldog idők voltak. :)

A trailer talán mást sugall, de ez egy filmdráma elsősorban. A hangulata nagyon jó, beszippant, a képek szépek, a zene jó (leszámítva a vége főcím zenéjét), kiváló színészek kiváló alakítását láthatjuk. A történet nem szokványos, némileg megfűszerezik a főhős „botanikai bejegyzései”, narrációja, ami reflektál az események alakulására, és ez ad némi irodalmi értéket az egésznek. Örülök, hogy megnéztem, jó volt!

Olyan ez a film, mint egy lapos sitcom (a gyengébbik fajta, amit néhány évad? rész? után elkaszálnak) – ezerszer elsütött, kiszámítható poénok és karakterek, bárgyú történet, irritáló ripacskodás. Hiába Uma Thurman meg Samuel L. Jackson. A film kapcsán a „legérdekesebb” az a kérdés, hogy mi vezet ilyen jelentős életművel rendelkező színészeket, hogy egy ilyen filmben szerepet vállaljanak? Csak a pénz? Ezt a Hollywood utcáin sorban álló, felfedezésre váró szerencsétlenek bármelyike eljátszotta volna... És mi jár a forgatókönyvíró, rendező, operatőr, producerek fejében, amikor egy ilyen silány terméket összetákolnak..? Vajon elégedettek magukkal? Vagy csak a „számokat” nézik, a lehetséges bevé... több»

Lehetett volna jó ez az évad, ha nem tömik tele fájdalmas ostobaságokkal. Először is szinte minden karakter roppant egysíkú, némelyik egyenesen semmitmondó. Aztán mindenki egyfolytában dühös vagy szorong (kivéve a mimóza „nagy mackó” kocsmárost), van persze a „jó” dühös, aki fel van háborodva, míg más szimplán csak gonosz, ezért dühös. A legbosszantóbb az, ahogy a férfi és női szerepeket felcserélik: a nyomozó „nő” elszánt (és dühös), verekszik, küzd stb., majd néha egy kis feszültséglevezető szexre elkapja a „férfit”, aki érzékenykedik, reménykedik, szerelmet vall, és várja haza a kalandokból megtérő „nőt”. Ezeket az úgynevezett női és férfi szerepeket eleve a hollywoodi filmipar kreálta, é... több»

A műfajában kiemelkedő film, és külön dicséretes, hogy a szokásos klisészerű fordulatokat sikerült egész intelligensen beleszőni, pl. a nyomozó és a felettesei közötti feszültséget stb. (és nyilván a PC-t, ami – ha már kötelező elem – nem a szokásos eltúlzott, émelyítő vagy irritáló formában került bele). Shailene Woodley-t már láttam néhány filmben, és ebben is kiváló volt, a többiek is jók (mondjuk Ben Mendelsohn néha úgy gesztikulált, mint Gyurcsány), illetve az egész egyben van minden szempontból, végig leköt, szépen fényképezett stb. Várom a rendező további alkotásait (illetve remélem, előbb-utóbb behozzák a korábbiakat is, mert eddig csak az Eszeveszett mesékkel találkoztam, ami egyébk... több»

Rejtélyes halálesetek és a nyomozás körül bontakozik ki a történet, helyenként impresszív hangulattal és metaforikus elemekkel tarkítva. Nyilván többet mond annak, aki – velem ellentétben – jól ismeri a tunéziai viszonyokat, de ennek hiányában is követhető. Az operatőr nagyon jó, és a rendezés is rendben van, még ha nem is kiemelkedőek épp a színészek (persze nem is rosszak), és a történet is helyenként furcsán hathat, érdemes megnézni, főleg akkor, ha valaki szereti a lassabb filmeket (ami azért engem pl. végig lekötött).

Az első 10 percben, amikor Chris Pine jól fésülten autózik egy nyitott luxusjárgányban végig egy üres országúton, majdnem kikapcsoltam, mert ez egy tizenkettő egy tucat autóreklámra emlékeztetett, de aztán továbbnéztem... később is előkerültek beállítások, amik mintha lifestyle magazinok divatreklámjai lennének, de nem is ez a fő baj... a szövevényesnek szánt történetben olyan csacska fordulatok, motivációk és egyebek kerülnek elő, amik az egyébként nem is érdektelen alapsztorit életszerűtlenné teszik, mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, hogy egy romantikus drámát, vagy thrillert akarnak-e gyártani. A gyakran émelyítő zenei aláfestés, a beállítások, néhány fordulat a sztoriban más-... több»