puszta

A trailer talán mást sugall, de ez egy filmdráma elsősorban. A hangulata nagyon jó, beszippant, a képek szépek, a zene jó (leszámítva a vége főcím zenéjét), kiváló színészek kiváló alakítását láthatjuk. A történet nem szokványos, némileg megfűszerezik a főhős „botanikai bejegyzései”, narrációja, ami reflektál az események alakulására, és ez ad némi irodalmi értéket az egésznek. Örülök, hogy megnéztem, jó volt!

Olyan ez a film, mint egy lapos sitcom (a gyengébbik fajta, amit néhány évad? rész? után elkaszálnak) – ezerszer elsütött, kiszámítható poénok és karakterek, bárgyú történet, irritáló ripacskodás. Hiába Uma Thurman meg Samuel L. Jackson. A film kapcsán a „legérdekesebb” az a kérdés, hogy mi vezet ilyen jelentős életművel rendelkező színészeket, hogy egy ilyen filmben szerepet vállaljanak? Csak a pénz? Ezt a Hollywood utcáin sorban álló, felfedezésre váró szerencsétlenek bármelyike eljátszotta volna... És mi jár a forgatókönyvíró, rendező, operatőr, producerek fejében, amikor egy ilyen silány terméket összetákolnak..? Vajon elégedettek magukkal? Vagy csak a „számokat” nézik, a lehetséges bevé... több»

Lehetett volna jó ez az évad, ha nem tömik tele fájdalmas ostobaságokkal. Először is szinte minden karakter roppant egysíkú, némelyik egyenesen semmitmondó. Aztán mindenki egyfolytában dühös vagy szorong (kivéve a mimóza „nagy mackó” kocsmárost), van persze a „jó” dühös, aki fel van háborodva, míg más szimplán csak gonosz, ezért dühös. A legbosszantóbb az, ahogy a férfi és női szerepeket felcserélik: a nyomozó „nő” elszánt (és dühös), verekszik, küzd stb., majd néha egy kis feszültséglevezető szexre elkapja a „férfit”, aki érzékenykedik, reménykedik, szerelmet vall, és várja haza a kalandokból megtérő „nőt”. Ezeket az úgynevezett női és férfi szerepeket eleve a hollywoodi filmipar kreálta, é... több»

A műfajában kiemelkedő film, és külön dicséretes, hogy a szokásos klisészerű fordulatokat sikerült egész intelligensen beleszőni, pl. a nyomozó és a felettesei közötti feszültséget stb. (és nyilván a PC-t, ami – ha már kötelező elem – nem a szokásos eltúlzott, émelyítő vagy irritáló formában került bele). Shailene Woodley-t már láttam néhány filmben, és ebben is kiváló volt, a többiek is jók (mondjuk Ben Mendelsohn néha úgy gesztikulált, mint Gyurcsány), illetve az egész egyben van minden szempontból, végig leköt, szépen fényképezett stb. Várom a rendező további alkotásait (illetve remélem, előbb-utóbb behozzák a korábbiakat is, mert eddig csak az Eszeveszett mesékkel találkoztam, ami egyébk... több»

Rejtélyes halálesetek és a nyomozás körül bontakozik ki a történet, helyenként impresszív hangulattal és metaforikus elemekkel tarkítva. Nyilván többet mond annak, aki – velem ellentétben – jól ismeri a tunéziai viszonyokat, de ennek hiányában is követhető. Az operatőr nagyon jó, és a rendezés is rendben van, még ha nem is kiemelkedőek épp a színészek (persze nem is rosszak), és a történet is helyenként furcsán hathat, érdemes megnézni, főleg akkor, ha valaki szereti a lassabb filmeket (ami azért engem pl. végig lekötött).

Az első 10 percben, amikor Chris Pine jól fésülten autózik egy nyitott luxusjárgányban végig egy üres országúton, majdnem kikapcsoltam, mert ez egy tizenkettő egy tucat autóreklámra emlékeztetett, de aztán továbbnéztem... később is előkerültek beállítások, amik mintha lifestyle magazinok divatreklámjai lennének, de nem is ez a fő baj... a szövevényesnek szánt történetben olyan csacska fordulatok, motivációk és egyebek kerülnek elő, amik az egyébként nem is érdektelen alapsztorit életszerűtlenné teszik, mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, hogy egy romantikus drámát, vagy thrillert akarnak-e gyártani. A gyakran émelyítő zenei aláfestés, a beállítások, néhány fordulat a sztoriban más-... több»

A történet egész jó, amiatt érdemes megnézni, de jobb sorozatot (vagy filmet) érdemelt volna. Lassan folydogál, talán valamiféle hangulatteremtési céllal, ami nem teljesen jön össze, egyrészt időnként unalmas lesz, másrészt elsikkad a feszültség, amit még az is fokoz, hogy bizonyos hangsúlyok számomra nem voltak jók benne, azaz voltak olyan aspektusok, amikkel foglalkozhattak volna az alkotók, de nem tették, helyette triviális dolgokat mutattak be hosszan, vagy ismételgettek... További gyenge pont a színészek: Jessica Plummer még egész jó, talán Ben Hardy is, a többiek – még ha van is egy-egy jó pillanatuk – gyengék, különösen David Oyelowo (bár kétségkívül ez nem egy könnyű szerep), de néha... több»

A védelmező epizódokban az az érdekes, hogy a bárgyú történet jól, valamennyire eredeti módon van tálalva, bár sajnos míg az első részben a sztori még elmegy, talán-talán ötletes is, de aztán a második és harmadik rész egyre bugyutább (de a film színvonala azért tartja magát...). Akciófilmekben (legalábbis az első rész idejében még) nem annyira szokványos, már-már művészi fényképezés, és a hangulatos rendezés, na meg Denzel Washington erőteljes (bár nyilván jelentős művészi képességeket nem igénylő) szerepformálása miatt érdemes (?) megnézni, de a történet szinte már szánalmas, nem is csak mert nyilván túlzó, ahogy kicsinál mindenkit a főhős, hanem a roppant idétlen karakterek: a „főgonoszok... több»

A CIA fogolykínzásairól, illetve az ezzel kapcsolatos nyomozásról szóló film, dráma egyébként, semmi kaland vagy akció jellege nincs (szerencsére). A guantánamói és egyéb táboraikról és az alkalmazott módszerekről, valamint a filmben szereplő figurákról többször lehetett hallani az elmúlt kb. 20 évben a hírekben. Maga a film színvonalát tekintve erős közepes, hozza a műfaji sajátosságokat, jó, közepes és gyengébb színészi alakításokkal és dialógusokkal (néha kicsit életszerűtlennek tűnő, bugyuta párbeszédeket is hallhatunk), a rendezés, a fényképezés nem rossz, de semmi extra. A hitelessége számomra kicsit kérdéses, nem annyira a tények, mint a tálalás, illetve a sugalmazások – pl. hangsúly... több»

Kellemes tévéfilm, jellegzetesen angol (kedvelem az angol filmeket...), kifejezetten érdekes sztorival, ami megtörtént, ráadásul – utánaolvastam – úgy tűnik, mintha különösebb ferdítések nélkül került volna vászonra.

Az egyik (vagy talán a) legjobb film, amit az elmúlt kb. 10 évben láttam, és bár nem szoktam rangsorokat állítgatni (már csak a különböző műfajok miatt sem lenne szerencsés), a teljes merítésben is a legjobbak között van. Nagyszerűen komponált: a képek, a hangulat, a zene egészen kiváló, a színészválasztás (talán a mérsékelt képességekkel rendelkező Oscar Isaac és Zendaya helyett lehetett volna jobb jelölt, de ebben az alkotásban még ők is teljesen jók, viszont ki kell emelni Rebecca Fergusont és Timothée Chalamet-t, mindketten zseniálisak), a jelmezek, a díszletek, de nem is sorolom... A könyvet egyébként valamikor tizenéves koromban elkezdtem, de feladtam (akkor még magas volt kicsit nekem... több»

Nem rossz film, egy lájtos esti kikapcsolódásnak megteszi, tv-film jellege volt számomra, a sztori viszonylag jól van felépítve, a színészek rutinosan hozzák a kötelezőt, ahogy az operatőr is, de a jelenlegi streaming-felhozatalban jobbnak számít. Azért azt meg kell említenem, hogy ma nekiültem megnézni, és elég hamar rájöttem, hogy már láttam pár hónapja, csak teljesen elfelejtettem (menet közben persze beugrott)... tehát azt semmiképp nem mondhatom, hogy maradandó alkotás.

Igazi émelyítő propagandafilm, belegyömöszölték az összes irritáló klisét, gesztust, fintort, karaktert stb. egy teljesen bárgyú „történetbe”. A hidegháború és a nyomasztó 80-as évek hangulata szinte visszaköszön... Még a 90-es években megnéztem az első részt, azt hiszem, az volt az első film életemben, amit félbehagytam (ráadásul akkoriban, nem sokkal előtte láttam a Nagy durranást, így simán eszembe jutottak annak a poénjai, legalább néha röhögtem egy jót). Meglep, hogy mennyire ajnározzák, egy ismerősöm azt mondta, hogy „egész jó”, én meg elhittem, de mostantól nem hallgatok rá. :) A legzavaróbb talán a néni és a bácsi, azaz Jennifer Connelly és Tom Cruise, ahogy múmiává plasztikázva prób... több»

Nem rossz sorozat, bár nem osztom maradéktalanul sokak lelkesedését, ami a pontokból, véleményekből szűrődik... (Hezitáltam a 3 és 4 csillag között.) Kétségtelen érdeme a jó színészi játék, operatőri munka, a rendezés, a hangulata könnyen beszippant, mindez meghaladja az „átlag” sorozatokat. A kezdés kifejezetten ígéretes, de aztán kb. a 3. résztől néhány „meseszerű” fordulat, karakter is belép (pl. a börtöntársak... illetve az ügyvéd nyűglődését – még ha van is némi dramaturgiai jelentősége – kicsit túltolták), amit több-kevesebb sikerrel igyekeznek menteni, aztán a végére megint javul a helyzet. Azért érdemes végignézni, ha valakinek a közepe táján elmegy a kedve (ahogy nekem is), ne adja ... több»

Az első három-négy rész egészen kiváló, finom iróniával, nyelvi és képi humorral, sok apró utalással figuráz ki néhány jelenlegi trendet, tendenciát, aztán egy – kissé számomra érthetetlen – változás áll be a sztoriba, és megjelenik a szentimentalizmus, főként egy bizonyos szubkultúrára jellemző egzisztenciális szorongás némi önmegvalósító new age vonallal, és amit (látszólag?) kifiguráztak az elején, az elkezd visszaköszönni, de már a parodisztikus jelleg nélkül. Ez nem az én világom (így annyira nem voltam elájulva tőle), de aki fogékony e kultúrkörre (van néhány ismerősöm), biztos értékelni fogja.

Egész jó film, nem annyira szokványos történettel, egész ötletes megoldásokkal, fordulatokkal, és nyilván, nem is annyira az események kimenetele, sokkal inkább az emberek reakciói, azok sajátosságai kerülnek fókuszba, azaz inkább dráma, mint mondjuk katasztrófafilm. A színészek egész jók, és néhány kicsit esetlen CGI megoldást leszámítva szépen, körültekintően készítették el ezt a filmet. A fentiek miatt aki a kevésbé kaptafára gyártott filmeket keresi, ezzel egy próbát tehet...