puszta

Szépen elkészített film, semmi eltúlzott drámaiság (van valami nyugodt – nehezen megnevezhető – hangulata), érthető, átérezhető (mondjuk a zeneiparban dolgoztam…), jó a történetvezetés, a végkifejlet.

Ez a legjobb film, amit valaha láttam. Tökéletes.

Ha nem tudnám, hogy 2010-ben készült, az gondolnám, hogy valamikor a 70-es évek végén. Nagyon jó hangulatú, nem mondom, hogy sosem látott, de mindenképp érdekes, drámai sztorival („fiatal, aki nem tudja, hogy most vannak a régi szép idők”).

Nagyon szép beállítások, képek vannak a filmben (persze Anton Corbijntől mi mást várhatnánk), pazar alakítások, életszerű (?) történet. Kétszer is megnéztem (igaz, több év „szünettel”).

Realisztikus történet egészen lenyűgöző színészi alakításokkal, kiváló rendezéssel, végig fenntartja az érdeklődést, és semmi klisével nem „támadnak” az alkotók. Nagyon ajánlom, bárcsak több ilyen színvonalú film lenne!

Ez egy kiváló film, többször is megnézhető, nem egy könnyed szórakozás, hanem különleges, csavaros sztorik, némi iróniával vagy fekete humorral.

Remek sorozat, különösen az első két rész, utána kicsit „langyosodik” – és egy icipicit a Midsomer Murdersre kezd hasonlítani (nekem az is bejött) –, de így is teljesen rendben van. Szép helyen játszódik, jó a zenéje is (bár érdekes módon nem mindegyik résznek), a színészek, a történet stb. Várom a folytatást! (És még egy apróság: itt végre az őslakos amerikaiakra is fordul figyelem, ami a mindenhol túltolt PC közepette igen-igen ritka.)

Klisé klisé hátán.

Nagyon szépen fényképezett film, néhány beállítás olyan, mintha egy XIX. századi festményt látnánk. A díszletek, a jelmezek nagyon jók, tényleg egészen figyelemreméltó. A színészi alakítások is rendben vannak, a legelején az a „kikacsintás” (vagy mi), hogy látjuk, hogy ez egy felépített díszlet, remek ötlet. De összességében a történet… nem lenne rossz, csak a sugalmazás zavaró, miközben látszólag több oldalt bemutat, nem annyira rejtett, hogy melyik iránt kíván ellenszenvet/szimpátiát kelteni.

Érdekes témát boncolgató társadalmi dráma, teljesen aktuális karakterekkel, térben és időben egész közel hozzánk, ráadásul kiválóan elkészítve, nagyszerű színészi alakításokkal.

A környezet és a sztori miatt van egy különleges hangulata, a karakterek is érdekesek (néhány fordulat azért kiszámítható), de valami mégis mintha hiányozna belőle. Talán leginkább a mérsékelt színművészi képességekkel megáldott Jamie Dornan miatt, aki ebben a filmben is meglehetősen gyenge (szerencsére a többi színész viszont elég jó), és talán azért is, mert néha belassul, néha kicsit erőltetett. Nem rossz egyébként, de lehetett volna ez jobb is.

Kétségtelenül figyelemreméltó alapossággal készítették el ezt a filmet (és jó pár magyar közreműködésével), a két főszereplő, Jack O'Connell és Colin Farrell nagyon jók (és a többi színész is), érdekes a történet, nem közhelyes, szépen megírt párbeszédek, de valami mégis hiányzik belőle. Először is néha annyira nyomasztó (akar lenni), hogy az már inkább hatásvadász, másrészt talán kb. két órás filmben ugyanez hatásosabb lett volna, mert a túl hosszúra nyúlt jelenetekben néha elfolyik a lényeg. Egyébként az első két részt követően kicsit meglódul (illetve hol meglódul, hol belassul) a dolog. Azért, aki szereti a kicsit lassabb, és kicsit mélyebb filmeket, annak ajánlott.

Elég érdekes film, mind a sztori, mind a mondanivalója, nem szeretem ezt a jelzőt, de jó értelemben vett „művészfilm”, vagy ahogy máshol írták, „a neo-noir és a szoc-art keveréke”. Kiváló rendezés, színészek, képek, zene.

nem egy tucatsztori
Már az elején bejött a különleges hangulata, a szép táj, az érdekes karakterek, és a történet egyáltalán nem szokványos alakulása (ráadásul a szereplőket „in medias res” ismerjük meg, mégsem marad kérdés, mintha egyszerre csak belecsöppennénk egy idegen városba, sztoriba; mondjuk egy-két szereplő olyan hirtelen tűnik el, ahogy jött). A 2. évad elején volt egy kis torpanás (Dennis Quaid megjelenése, aki hát nem lett jobb színész, azaz, mintha egyre rosszabb lenne; azért a sorozat szereplői között vannak nagyon jók, pl. a rendőrlányok, a tanár), de aztán egyre keményebb lesz. Nekem már kicsit sok is volt, de épp végig lehetett nézni.

Nem rossz film, attól, hogy lassú, még lehet jó és érdekfeszítő, mondjuk ez a film ebből a szempontból kissé hullámzó, de talán egynek elmegy.

Mint általában a spanyol filmek, érdekes a történetvezetés, vannak benne „csavarok”, szép díszletek, környezet, jó színészek, tehát igazán „precíz iparos munka”. Annyira nem szeretem a horrort, ez sem az, vagy nem teljesen. Egynek jó, ha valaki szereti a „borzongató” filmeket. (Valószínűleg, ha nem lenne már néhány hasonló – akár spanyol – film, akkor nagyobbat ütne, persze így is teljesen rendben van.)

Erőteljes drámai történet, nem hatásvadász, és nem jellemzi túltolt érzelgősség – pont ezért hatásos. Realisztikus végig, az alakítások, a rendezés. Van egy sajátos, magával ragadó hangulata – Gus Van Sant nem sokkal ez előtt készített, Restless című (szintén különleges hangulatú és fontos kérdéseket boncolgató) filmjére emlékeztet. McConaughey egészen jó benne (ez nem minden filmjéről mondható el sajnos), ahogy Ken Watanabe és Naomi Watts is. Lehet, hogy némileg megosztó, szerintem rendben van, bár azt is megértem, ha valakinek annyira nem jön be.