Megrepedve

Érdekes sztori, rendkívül nyomasztó és fullasztó a légköre. Engem végig a kanapéra szegezett, és le sem vettem a képernyőről a szemem. Már az elején tudtam, mire megy ki a játék (vagy tudni véltem). A rendező hagyja, hogy a néző két végkifejlet között hánykolódjon. Az A verziónak hittem, amiből végül B lett, de egyik oldal sem lett volna maradéktalanul kielégítő. Kell rajta gondolkozni, és a végén mégis mindent megmutatnak. Az LL szinten látottakon megdöbbentem, mire vége lett, én csak ültem ott, és el voltam képedve. Amikor a stáblista ment, addigra már ambivalens érzéseim lettek. Jó volt ez? Miért néztem meg? Minek nevezném? Akartam hinni, hogy áldozat lett a pasi, aki már korábban súlyos veszteségeket élt meg, aztán kiderül a legrosszabb. Egyre gyakrabban kerül elő egyébként ez a téma, még ha itt burkoltan is... A végén arra jutottam, hogy jó volt, de ugyanakkor nagyon kemény is. Sokkolt. Ülsz ott és nézel, mert az agy tényleg minden percben dolgozik.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Elárulom, Sam Worthingtont kedvelem mint színészt, nagyot alakított a Titánok Harca és a Titánok Haragja, plusz többek között az Everest című mozifilmekben is. Úgy ültem le a film elé, hogy kellemesen kikapcsolódjak, ami, ha őszinte akarok lenni, sik... Teljes kritika

A története, ha valaki meséli, nem túl izgalmas, de a történet előmenetelében, a történet kibontásában olyan eszközöket alkalmaztak a készítők, ami érdekessé tette a filmet.

Érdekes történet, sokszor fordul benne a kocka. A közepe táján nekem már picit unalmas volt, és a vége fele lehetett sejteni a dolgokat, túl sok utaló jel volt rá.