Nichols, a kemény New England-i nyomozó rendíthetetlenül dolgozik egy olyan ügyön, amelyben semmi sem az, aminek látszik, és amely elkezdi lerombolni saját életének illúzióit.
Nichols, a kemény New England-i nyomozó rendíthetetlenül dolgozik egy olyan ügyön, amelyben semmi sem az, aminek látszik, és amely elkezdi lerombolni saját életének illúzióit.
Egy átlagos krimi, semmi újat nem mutat, le lehetett volna rendezni egy másfél órában a filmet, de amúgy tényleg fenntartja az ember érdeklődését.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Még ha del Toro nem is tudott kibontakozni... Még ha a film nem nyugalmasan vontatott is... Még ha a közepétől már simán tudni lehetett, hogy ki kivel van... ...Nos, ettől ez a film még jó. Egy bizonyos decibelnél csak ritkábban erősebb a történet, m... Több
A Reptile egy túl hosszú detektívfilm egy remek központi misztikummal, jó karakterekkel és egy nagyon okos forgatókönyvvel. Minden pozitívuma a filmnek azonban elhasal a tempóján, a történet az első óra után csak nyúlik és nyúlik. Kapunk egy nagyon erős lezárást, de ahhoz tényleg át kell vergődni egy végtelenül hosszú második felvonáson, ahol elfelejtettek elég bizonyítékot vagy elemet elrejteni. Ugyanis a film felsorakoztat rengeteg zsákutcát és lehetőséget, de ezeket szinte ugyanolyan sebességgel el is dobja, így nem igazán van min gondolkodni, mivel sokáig mi sem tudjuk, mit kéne a főszereplő detektívnek értelmeznie. Emellett sokszor teljesen felesleges jeleneteket kapunk. Justin Timberlake például messze túl sokat szerepel a filmben, a mellékszerepéhez képest, és jelenetei nagyrészt nem érdekesek. Én értem, hogy az ő arca a legmarketingelhetőbb, de Benicio Del Toro és Alicia Silverstone párosa messze izgalmasabb. Végre egy normális párt látunk, akik felismerik a másik dolgait, és a film nem a kapcsolatukon ugrál, mint szinte minden hasonló detektív film. Mindenképp egy érdekes film a Reptile, de egy kicsit jobb vágást érdemelne.
Del Toro végigsöpör Grant Singer (rendező) „Hidegvér” című debütáló thrillerén, pedig ez a produkció túlságosan modoros, ez a történet nem igazán tudja kiaknázni a „nagy név” adta lehetőségeket. Minden jelenetnek ugyanaz a hangulata, egy tűszúrásnyi homályos izgalom, amelyet felerősít a netflixes „feszült zenének” nevezett halk zümmögés. A film gyorsan elveszíti meggyőző erejét – mint egy fiú, aki túl sokszor kiált farkast – majd ezt az erőtlenséget nézhetjük több mint két órán keresztül. A nyomozás alaposan és túl fokozatosan zajlik, a gyanúsítottak köre kicsi, és szinte komikusan tele van hihető pszichológusokkal. Az elhúzódó vetítési időt növeli a nyomozó személyes és szakmai életének egymást keresztező jelenetei. A filmben nincsenek hullámvölgyek, csak egy lapos nyugtalanság, amely a belealvás tényével fenyeget. Del Toro, a halk szavú detektív elnyújtott és visszafogott teljesítménye, terjedelmes fizikai jelenléte az egyetlen érdekesség ebben az új thrillerben, ahol egy vékony gyilkossági rejtélyt boncolgatnak, kielégítően drámai leleplezés nélkül.
Ha a közepe nem lett volna kicsit unalmas, akkor az év egyik best filmje! Az eleje jó, a karakterek és a történet jó, a szereplők nagyon jók (különösen Benicio és Alicia játéka), a vágás, a kép és a rendezés is jó. A vége csúcsszuper és annyira feszültséggel teli, hogy alig bírtam odanézni. :D Csak a pár töltelék perccel volt bajom (meg Timberlake-kel. Teljesen felesleges volt őt szerepeltetni a filmben). Azokat leszámítva nagyon izgalmas film. Ajánlom!
Alicia Silverstone és Benicio del Toro együtt szerepeltek a Segítség, elraboltam magam! című filmben 1997-ben.