A Netflix átlagából a jobbak közé tartozik, bár kétségkívül emelkedik a színvonal (legalábbis egyre több a jó content, de a „szokásos” kicsit gyengébb is jelen van azért, persze ez épp nem saját produkciójuk...). Legalább annyira dráma, mint krimi, a színészi játék elég jó, ráadásul jók a karakterek (és megint egy egész ifjú gyermek, kiváló alakítással...), a díszlet, a képi világ (ami egy kicsit a Darkra emlékeztetett), és úgy egészében minden teljesen rendben van. Semmi különös, mégis lekötött (persze itt is az utolsó rész szinte csak ballaszt, az öt részben minden szál elvarrható lett volna, de nem baj). Nincsenek benne felesleges töltelék cselekményszálak sem, se egyéb beleerőltetett tartalom. Az pedig csak apró plusz – bizonyos kor felett leginkább –, hogy felismerhető az itthon is nagy mennyiségben használt, szocialista dizájnt tükröző tárgyak: a pohár, amiből a kis srác iszik, vagy a csipkefüggöny a nyugalmazott rendőr ablaka előtt, a régi Simson stb.
A Netflix átlagából a jobbak közé tartozik, bár kétségkívül emelkedik a színvonal (legalábbis egyre több a jó content, de a „szokásos” kicsit gyengébb is jelen van azért, persze ez épp nem saját produkciójuk...). Legalább annyira dráma, mint krimi, a színészi játék elég jó, ráadásul jók a karakterek (és megint egy egész ifjú gyermek, kiváló alakítással...), a díszlet, a képi világ (ami egy kicsit a Darkra emlékeztetett), és úgy egészében minden teljesen rendben van. Semmi különös, mégis lekötött (persze itt is az utolsó rész szinte csak ballaszt, az öt részben minden szál elvarrható lett volna, de nem baj). Nincsenek benne felesleges töltelék cselekményszálak sem, se egyéb beleerőltetett tartalom. Az pedig csak apró plusz – bizonyos kor felett leginkább –, hogy felismerhető az itthon is nagy mennyiségben használt, szocialista dizájnt tükröző tárgyak: a pohár, amiből a kis srác iszik, vagy a csipkefüggöny a nyugalmazott rendőr ablaka előtt, a régi Simson stb.