Egy jó ember tíz napja

Részben csatlakozom az előttem szólóhoz... Jellegzetes török film: viszonylag érdekes alapsztori, esetenként érthetetlen, vagy bárgyú (néha érdekesebb) fordulatokkal, nagyrészt bugyuta párbeszédek, közepes, vagy harmatgyenge színészi alakítások, béna... Több vágások... Viszont sok szép nő, táj, enteriőr, díszlet, ruha stb. van benne, és van valami bája, hangulata, ami miatt azért végig lehet nézni, végül is nem is rossz... Látom, hamarosan jön a folytatása...

Nem mondom, hogy életem mozija, de néha meg kell nézni egy ilyet puszta szórakozásból. A törökök valahogy teljesen mást gondolnak a filmgyártásról, mint a világ többi népe, hihetetlenül üdítő tanulmány, nagy-nagy kulturális utazás hátradőlni és élvezni, ahogy megtörténik velünk ez a 10 günü című csuda. A tényleg jó és a szekunder szégyent ébresztő jelenetek megjósolhatatlanul követik egymást, teljesen random ritmusban és vágásban, tisztára, mintha valami csicsa isztambuli kaleidoszkópba nézegetne az ember. És néha azért is érdemes megnézni egy ilyen produkciót, mert amikor már majdnem azt gondoljuk, hogy Törökország szinte európai ország, segít helyretenni a tévedésünket. A főszereplő, mint bármelyik másik manus, bárhol képes dohányozni, ahol nekünk eszünkbe se jutna, tök alap, hogy ötvenes figurák (jó, a filmben negyvenes, de ránézésre ötvenes) gyerekkorú lányokat dugnak, alighanem ez ott nem pedofília, hanem a sikeres férfi egyik fontos ismérve. A zenék különben komolyak, Tarantino nagyon tudna ebből a filmből ihletődni, de nem csak a zene, hanem a sok-sok igen szórakoztató, csúnya rosszfiú karakter miatt is. Ha szereted a szokatlan filmkülönlegességeket, akkor ne hagyd ki!

Nem állítom, hogy minden részletét értettem a történetnek, ahogy azt sem, hogy szimpatikus lett volna a főhős, de ettől még lehetett volna jó film, mert a forgatókönyv nem volt rossz.

Kriminek elmegy, amúgy nem egy nagy dobás, de nézhető.

Bár a történet egy kissé kiszámítható, összességében azt tudom mondani, hogy nagyon le tudod kötni.