A környezet és a sztori miatt van egy különleges hangulata, a karakterek is érdekesek (néhány fordulat azért kiszámítható), de valami mégis mintha hiányozna belőle. Talán leginkább a mérsékelt színművészi képességekkel megáldott Jamie Dornan miatt, aki ebben a filmben is meglehetősen gyenge (szerencsére a többi színész viszont elég jó), és talán azért is, mert néha belassul, néha kicsit erőltetett. Nem rossz egyébként, de lehetett volna ez jobb is.
Kétségtelenül figyelemreméltó alapossággal készítették el ezt a filmet (és jó pár magyar közreműködésével), a két főszereplő, Jack O'Connell és Colin Farrell nagyon jók (és a többi színész is), érdekes a történet, nem közhelyes, szépen megírt párbeszédek, de valami mégis hiányzik belőle. Először is néha annyira nyomasztó (akar lenni), hogy az már inkább hatásvadász, másrészt talán kb. két órás filmben ugyanez hatásosabb lett volna, mert a túl hosszúra nyúlt jelenetekben néha elfolyik a lényeg. Egyébként az első két részt követően kicsit meglódul (illetve hol meglódul, hol belassul) a dolog. Azért, aki szereti a kicsit lassabb, és kicsit mélyebb filmeket, annak ajánlott.
Elég érdekes film, mind a sztori, mind a mondanivalója, nem szeretem ezt a jelzőt, de jó értelemben vett „művészfilm”, vagy ahogy máshol írták, „a neo-noir és a szoc-art keveréke”. Kiváló rendezés, színészek, képek, zene.
nem egy tucatsztori Már az elején bejött a különleges hangulata, a szép táj, az érdekes karakterek, és a történet egyáltalán nem szokványos alakulása (ráadásul a szereplőket „in medias res” ismerjük meg, mégsem marad kérdés, mintha egyszerre csak belecsöppennénk egy idegen városba, sztoriba; mondjuk egy-két szereplő olyan hirtelen tűnik el, ahogy jött). A 2. évad elején volt egy kis torpanás (Dennis Quaid megjelenése, aki hát nem lett jobb színész, azaz, mintha egyre rosszabb lenne; azért a sorozat szereplői között vannak nagyon jók, pl. a rendőrlányok, a tanár), de aztán egyre keményebb lesz. Nekem már kicsit sok is volt, de épp végig lehetett nézni.
Mint általában a spanyol filmek, érdekes a történetvezetés, vannak benne „csavarok”, szép díszletek, környezet, jó színészek, tehát igazán „precíz iparos munka”. Annyira nem szeretem a horrort, ez sem az, vagy nem teljesen. Egynek jó, ha valaki szereti a „borzongató” filmeket. (Valószínűleg, ha nem lenne már néhány hasonló – akár spanyol – film, akkor nagyobbat ütne, persze így is teljesen rendben van.)
Erőteljes drámai történet, nem hatásvadász, és nem jellemzi túltolt érzelgősség – pont ezért hatásos. Realisztikus végig, az alakítások, a rendezés. Van egy sajátos, magával ragadó hangulata – Gus Van Sant nem sokkal ez előtt készített, Restless című (szintén különleges hangulatú és fontos kérdéseket boncolgató) filmjére emlékeztet. McConaughey egészen jó benne (ez nem minden filmjéről mondható el sajnos), ahogy Ken Watanabe és Naomi Watts is. Lehet, hogy némileg megosztó, szerintem rendben van, bár azt is megértem, ha valakinek annyira nem jön be.
Jobb volt, mint amire számítottam, realisztikus sztori, tartózkodik a kliséktől mind a karakterek, mind a történetvezetés tekintetében. A színészek nagyon jók benne, érdekesek a relációk a szereplők között, és a történet fordulatai. Van egy sajátos hangulata, ami jellemző brit filmekre (nem sokra), és amit – nyilván nem vagyok ezzel egyedül – kedvelek, ráadásul (számomra) egyáltalán nem volt kiszámítható. Van egy második évad, de az valamiért nem elérhető itthon, pedig mindenképp érdekelne.
A film a rendezést, hangulatot tekintve inkább dráma (bár a sztori inkább krimi, thriller), kicsit lassabb, „személyesebb”. A képek és a táj, ahol játszódik, nagyon szép, szerintem a rendezés is rendben van, lassú, de nem unalmas. És persze James McAvoy igazán lenyűgöző – olvastam, hogy részben improvizálta, ő volt az egyetlen stábtag, aki nem ismerte a forgatókönyvet (a többi színész is nagyon jó, főleg, ha nekik is kellett reagálni az imprókra). Mint megtudtam, egy 4 évvel korábbi francia film remake-je, ami érdekes, mert a rendező ugyanaz (elvből kerülöm a remake-eket, de ez akkor határeset). Aki szereti a kevésbé hétköznapi megközelítéssel készített, „igényesebb” krimiket, szerintem nem ... több»
Ahogy többen is írták, a legtöbb epizód szórakoztató, vagy épp felkavaró, nem mindegyik egyformán jó, de összességében tartalmas kikapcsolódást nyújt a film, legalábbis már egyre kevesebb filmet tudok egy ülésben végignézni, de ezt sikerült. Külön szeretném kiemelni Harry Mellinget, aki a HP gyerekszínészei közül a legkiemelkedőbb színészi kvalitásokkal rendelkezik (és ezt már Dudleyként is megmutatta).
Ezt a filmet kizárólag eredeti hanggal érdemes megnézni (vagy legalábbis úgy sokkal nagyobbat „üt”), ugyanis Philip Seymour Hoffman egy az egyben levette Truman Capote hanghordozását, hangját(!), mimikáját - megnéztem egy Capote-interjút a film után a YT-on, és szinte hátborzongató volt a hasonlóság. Philip Seymour Hoffman halála veszteség. Már a főszereplő színészi játéka miatt is érdemes megnézni, de az egész film, és a központi téma, a Hidegvérrel című regény sztorija érdekes, bár némileg nyomasztó, ez a számos feldolgozás közül szerintem a legjobb, szépen elkészített, remek film.
Egy remek film, nagyon szépen fényképezve, szép díszletek és jelmezek, nagyszerűen megírt dialógusok, a történet is elég jó („szimpla” krimi, nem horror). A két főszereplő, Christian Bale és Harry Melling – ahogy tőlük megszokhattuk – egészen kiváló alakítást nyújtanak. Apróbb gyenge pontja a filmnek, hogy a mellékszerepében Gillian Anderson – ahogy tőle megszokhattuk – mesterkélt, színpadias (rejtély, hogy mit ajnározzák, minden szerepében felejthető). Külön nagyszerű, hogy a film a szokásos kliséktől, „kötelező” PC-től, és a CGI és egyéb esetlen látványeffekt-megoldásoktól megkímél bennünket.
Kellemes csalódás volt, jó a sztori, szép képek, és a környezet, hangulat kicsit feledteti a színészek nem mindig tökéletes játékát (azért elmegy). Kicsit az első pár rész alapján ígéretesebbnek tűnt (az alapötlet, hogy hallás által terjed vírus, és mentális zavart, értelmetlen fecsegést okoz, zseniális), de végül is végig érdekes, és várom az újabb évadot, ha lesz.
A három főszereplő (és a szinkronhangjuk) egészen jó, nekem a történet, a film hangulata is tetszett, nem szokványos, teljesen rendben van az egész. Persze a műfajban vannak jobbak, ezért az "átlagos" minősítés részemről, de ha valaki kérdezné, ajánlanám megnézésére.
Szövevényes, de érdekes sztori, egy egész kicsit talán a korai Tarantino-filmekre emlékeztet, szerintem teljesen rendben van, a színészek pedig kifejezetten jók.
Elgondolkodtató lélektani dráma Kiváló színészek, szép fényképezés és díszletek, jelmezek, remek rendezés. Lélektani dráma, vagy egyfajta szociográfia, még ha vannak is benne szatirikus elemek, semmiképp nem vígjáték (pláne nem thriller, vagy misztikus film). Számos "réteg" megjelenik a filmben, elég összetett, szó van benne a multicégek emberségesnek hazudott embertelen világáról, a nyaraló tömegről, társas magányról, az igazságkeresésről, és önámításról és még másról is, mindez érdekes, különleges hangulatú megközelítésben - lehetne róla hosszabban is írni, de aki nyitott az intellektuálisabb társadalomkritikára, inkább nézze meg.
Időpocsékolás Öncélú, értelmetlen maszlag az egész, az író-rendező a szorongásait borítja a gyanútlan nézőre otromba módon. Gondolom „kultfilmnek” szánták (nem horror, vagy misztikus, független film-féle akar lenni), de nem intellektuális, nem szatirikus és nem humoros. Valószínűleg Wes Andreson (a Tenenbaum), Paul Thomas Anderson, Charlie Kaufman, Todd Solondz, esetleg Woody Allen némelyik filmjére szeretett volna hasonlítani, de nyomukba sem ér, sőt (pedig két Wes Anderson filmben is társ-forgatókönyvíró volt Baumbach). Az alig burkolt német-fóbia, és a 10. percben megjelenő Hitler meg már csak hab a tortán (ami már nagyon-nagyon unalmas, mint „örök téma”, persze ez még egy kisebb baj a filmmel). Adam D... több»
73 Átutazó (2022)