Csütörtöki özvegyek

Sokkal többet vártam ettől a sorozattól. Sok minden nem is történt benne, csak bemutatta a családok életútját, miért is történt, ami történt. De kevés volt az izgalom, fordulat.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy 2009-es, hasonló című argentin film remake-je a „Csütörtöki özvegyek” regény alapján készült (Claudia Piñeiro), hatszor 45 perces mexikói változat. A nagyon karakter-vezérelt történet egy mexikói zárt közösségben játszódik, ahol a gazdagok a legjobb életüket élik, de nem minden olyan, mint amilyennek látszik. A történetmesélés igen lineáris, az epizódokat a közösség különböző családjairól nevezték el. A sorozat megértéséhez meg kell értenünk, mi történik ebben a fényűző Altos de la Cascade birtokon. Mivel a férjek csütörtökönként találkoznak, ez a feleségek számára felszabadítja az éjszakát, így elmennek vacsorázni és szórakozni. Ezen a napon nincs férjük, ezért az emberek özvegyként emlegetik őket. A felületes barátságok valódi oka az exkluzív közösség és a gazdagság, majd a cselekményfolyam során kiderül, hogy ezek az emberek mennyire brutálisak tudnak lenni az úgynevezett barátaikkal szemben. A produkció egy egyedi tempójú pszichológiai dráma sok rejtéllyel, melyre maradéktalanul megérkeznek a válaszok az utolsó epizódban. Persze, szeretjük látni a gazdag emberek problémáit, és valóban követni akarjuk őket, de ez az ábrázolásban mégis elsikkad. Egy bizonyos ponton elszakad a hajókötél, és a három halott ellenére belefáradunk abba, hogy a gazdagok milyen szörnyűek…

Először is: a szinkron nem sikerült túl jól, ajánlott eredeti hanggal nézni. Így az egyébként figyelemre méltó színészi alakítások még inkább élvezhetők. Az egész film teljesen jól összerakott, nem sok mexikói sorozatot láttam, de ha ilyenek, akkor j... Többöhetnek még (egyébként az eredeti argentin verziót sem láttam, az argentin filmekben még nem kellett csalódnom, sajnos kevés jut el idáig...). Tetszett a környezet is, ahol játszódik, és úgy általában, ami a megvalósítást illeti (fényképezés, rendezés stb.) tényleg jó. A sztorin azért már lehet fogást találni... Eleve áthallásos más sorozatokkal, bár nem tudni, melyik volt előbb (pl. a Hatalmas kis hazugságok), de ez még nem is lenne a baj, hanem a történet azért sántít, és kicsit egybites is, meg egyoldalú is... és persze azok a szokott módon szépen becsomagolt üzenetek... itt is az összes férfi, ha jobban megnézzük, infantilis nyomorult, aki vagy túlpörgött, vagy dühkezelési problémája van, vagy egy nyámnyila majom, mindegyikük rajongva imádja (az amúgy teljes hétköznapi, helyenként ostoba, hiú és intrikus) feleségét, szinte már rettegnek a jelenlétükben, összetörnek a távollétüktől, és persze sorsuk első komolyabb válságától összeomlanak – nem túl életszerű. Ahogy egy sértődött nő látja, vagy szeretné látni a férfiakat. Biztos sok ilyen van, de nem mind ilyen, és hervasztó, hogy az ilyen filmekben csak ezt látni, meg hogy minden gazdag ember egyben kicsinyes is. Egy idő után már csak a színészi játék miatt néztem, mert a sztori azért kiszámítható, bár ez nyilván inkább egy dráma, mint thriller...