Játssz egy iPad-ért! · Keressük a nap véleményíróját! Nyerj mozijegyet minden nap! · Fórum (új!) Login  
Filmadatlap
 
31
Szereplők
6
Vélemények
52
Képek
9
Videók
 
ArpiHajdu és Réci   2018. 10. 23.

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT!:::
Számomra mindig érdekesek voltak azok a filmek, amelyek központi témájuknak egy aktuális és releváns problémát választanak, s e témát nemcsak a komoly oldaláról közelítik meg, hanem van merszük némi humort is belecsempészni. A Csuklyások esetében ez nem más, mint az Egyesült Államokon belüli rasszizmus, s hát ki az, akinek lenne erről markánsabb véleménye, mint Spike Lee-nek? Mindehhez pedig sikerült egy tökéletes alapanyagot találnia. Többször leírtuk, de ezzel a megállapítással most sem tudunk vitatkozni: az élet írja a legjobb történeteket. Jelen esetben egész konkrétan Ron Stallworth könyve szolgáltatta az alapot, aki az első afro-amerikai rendőrként képes volt beépülni a Ku-Klux Klánba, mi több, a szervezet helyi vezetéséig is eljutott. De hogy lehetséges ez, ha Stallworth valójában fekete volt? Itt jön a képbe a társ, az önmagát Ron Stallworth-nek kiadó fehérbőrű zsaru (aki pedig nem mellesleg zsidó volt). Nem csalás, nem ámítás, az USA (sőt, nem kis túlzással az egész világ) leghírhedtebb gyűlöletszervezetébe egy néger-zsidó rendőrduó volt képes beépülni. S hogy ebből milyen film született? A rendező szavaival élve egy igazi Spike Lee joint. A filmbéli történet remekül egyensúlyoz a komolyság és a humor határmezsgyéjén: magát az alapszitut sosem bagatellizálja el (sőt, kellő hangsúlyt fektet a rendőrpáros folyamatos stresszhelyzetére), de azt sem téveszti szem elől, hogy a kiindulópont mennyire abszurd. Ennél a pontnál pedig rá is térhetünk két fontos szereplőre, John David Washingtonra és Adam Driverre. Washington esetében végig lehet érezni a benne lévő tettvágyat arra vonatkozóan, hogy a város első színes bőrű zsarujaként tegyen a rasszizmus ellen, akárcsak a jó értelemben vett csibészséget is, amelynek köszönhetően hol az ellenfeleit vicceli meg, hol pedig a legnagyobb kutyaszorítóból tud megmenekülni. Driver ilyen szempontból az ellentétének tekinthető (nem csoda, hiszen a történet szerint ő viszi vásárra a bőrét): ha a helyzet úgy kívánja, akkor visszafogott és megfontolt, de ha arra van szükség, akkor egy igazi déli suttyóként köszön vissza a vásznon. Mi több, nála figyelhető meg a film legnagyobb karakterfejlődése: a beépülése által találja szembe magát azzal a fajta gyűlölettel, amely az ő származása ellen is irányult, de mégsem foglalkozott vele. A Washington-Driver párossal szemben pedig láthatjuk a helyi KKK-tagokat már-már parodisztikus mivoltukban: a helyi kocsmákban és a saját pincéjükben osztják az észt, szövik a nagyravágyó tetteiket, miközben nem látnak tovább az orruk hegyénél, s nem veszik észre, mi is folyik körülöttük. Ez alól pedig a vezetőség sem kivétel: amikor Ron Stallworth és David Duke telefonon keresztül arról diskurál, milyen egy fekete beszéde, s milyen egy fehéré, majd ezt újfent megismétlik, nos, az az idei év egyik legszórakoztatóbb jelenetsora, és ez nem vicc! A film nem rest viccesen közelíteni komoly témához, de az igazi gyomrost a záró öt percben viszi be a nézőnek: a direktor zárlatként a 2017-es charlottesville-i események képsorait vágta be, ahol egy szélsőjobbos merénylő autóval belehajtott a demonstráló civilek tömegébe, majd halálos áldozatokat hagyva maga után, kitolatott onnan. Úgy gondolom, hogy e jelenet hatását mindennél jobban érzékelteti az, hogy a moziteremben mindenki azonnal elcsendesedett, s már-már hallani lehetett, ahogy az egyes emberek fejében elkezdenek cikázni a gondolatok. De nem kell a film legvégéig várni az erőteljes képsorokra. Hasonlóan jól sikerült montázs lett az a jelenetsor, amikor az idős néger úr beszél arról, hogyan alázták és gyilkolták meg nyilvánosan egy kortársát és ezzel párhuzamosan láthatjuk a KKK-gyűlésen levetített propagandafilmet és az új tagok beiktatását. Zseniális! Ugyan a Csuklyásokban végig érezhető a rendező nagyon konkrét politikai állásfoglalása (és épp emiatt válhat több néző számára is unszimpatikussá), de részemről dicsérendő, hogy egy művész ily’ módon meri vállalni a véleményét. S ha mindezt ilyen formában tálalja, mint jelen alkotás esetében, akkor az sem kizárt, hogy a Csuklyások még akár a kultstátuszig is viheti.

 
Christine   2018. 10. 23.

Ez egy nagyon jól összerakott film, viszont számomra az üzenet és a véleménynyilvánítás elnyomta a történetet és a karaktereket. Szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, úgy is, hogy egy kicsit több időt hagynak karakterek fejlődésére és a történet kibontakozására.


 
Attila   2018. 09. 26.

Nem vicc, hogy a legjobb sztorikat nem a forgatókönyvírók, hanem az élet írja. Egyébként teljesen hihetetlen, hogy ez megtörtént, pedig így van. Ami a filmet illeti, erős alakítások, tűpontos rendezés, remekül felépített jelenetek és sztori, az év eddigi egyik legjobbja, amiről szerintem még rengeteget fogunk hallani a fesztiválszezonban.

 
kmona   2018. 09. 24.

A maga nemében ez egy iszonyúan szórakoztató film, remek humorral, némi drámával és egy olyan valós sztorival, amitől hátast fogsz dobni. Spike Lee nem sokszor hibázott, és most sem teszi, nagyon-nagyon jó szívvel tudom ajánlani!

 
kodin1   2018. 09. 21.

Hát, a téma nagyon is fajsúlyos, de úgy összességében nem igazán maradt meg bennem. Tetszett a hangulata, a jól megírt párbeszédek, de félek, hogy nagyon el fog tűnni a süllyesztőben ez a film, mert valahol azt éreztem, hogy bizonyos konvencióknak próbálna megfelelni.

Jasper Pääkkönen
Adam Driver
John David Washington
John David Washington
Spike Lee
Jasper Pääkkönen
Ashlie Atkinson
Spike Lee
Adam Driver
John David Washington
John David Washington
Jasper Pääkkönen
Ashlie Atkinson
Spike Lee
John David Washington
Laura Harrier
Jasper Pääkkönen
Jasper Pääkkönen
Ashlie Atkinson
Topher Grace
Spike Lee
John David Washington
Adam Driver
John David Washington
Topher Grace
John David Washington
Laura Harrier
Ashlie Atkinson
Spike Lee
Adam Driver
Jasper Pääkkönen
Adam Driver
Adam Driver
Jasper Pääkkönen
Ashlie Atkinson
Adam Driver
Jasper Pääkkönen
Spike Lee
John David Washington
Jasper Pääkkönen
Adam Driver
Spike Lee
Ryan Eggold
Ryan Eggold
Jasper Pääkkönen
Adam Driver
John David Washington
Ryan Eggold
Jasper Pääkkönen
Adam Driver
John David Washington
Spike Lee
John David Washington
Adam Driver
Jasper Pääkkönen
Ryan Eggold
John David Washington
Jasper Pääkkönen
Spike Lee
Adam Driver
John David Washington
Laura Harrier
Adam Driver
John David Washington
Topher Grace
Laura Harrier
Spike Lee
John David Washington
John David Washington
Laura Harrier
John David Washington
Laura Harrier
Jasper Pääkkönen
Spike Lee
Jasper Pääkkönen
Adam Driver
John David Washington
 
Spike Lee sohasem tartozott a visszafogott rendezők közé, de legújabb munkája, ami visszanyúlik filmes gyökereihez (Szemet szemért), nagyon provokatív és szókimondó. A rendező már a Csuklyások első 5 percében a néző tudtára adja, hogy miről is fog szólni ez a film, és ezt az erős felütést sikerül a játékidő utolsó percig kitartania. Mivel egy úgymond „öntörvényű” rendezőről van szó , így számítani lehetett rá, hogy nem fog finomkodni és a szórakoztatás „álcája” mögé markánsan beleszövi saját politikai nézeteit. Természetesen ez egy kétélű fegyver, mivel nem mindenkinél ugyanúgy fog lecsapódni a film mondanivalója, sokaknak talán túl sok lesz az aktuálpolitikai utalás, vagy túl sok lesz a „Black Power”, de egy biztos: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. több»
 
A Csuklyások – BlacKkKlansman egy borzasztóan, fájdalmasan aktuális és releváns alkotás, amely eszméletlenül napi kérdéseket taglal, mindezt úgy, hogy kiválóan vegyíti a humort és a komolyságot. Spike Lee újra nyeregben, remekek a színészi alakítások, és ugyan lehetne egy kicsit rövidebb, de ez nem tartja vissza attól, hogy bemásszon a néző bőre alá, aki sokkban távozhat a moziból. több»
 
Dráma a rasszizmusról? Igaz történet? Váratlan, de hiteles és humoros jelenetek sorozata? Mindez egyben? Bizony, Spike Lee újradefiniálta a crossover szó jelentését. több»
 

A film Ron Stallworth valós történetét tárja elénk. Stallworth volt az első afro-amerikai rendőr, aki beépült a hírhedt Ku Klux Klánba. A KKK egykori vezetője, David Duke csak 2006-ban a Miami Herald újságírójától tudta meg, hogy Ron Stallworth színesbőrű.

(hp )
 

Ron Stallworth szerette volna, ha Denzel Washington alakítja fiatalkori önmagát, de nagyon megörült, amikor kiderült, hogy a színész fia kapta a szerepet.

(hp )
 

A film stáblistája alatt Prince egy korábban kiadatlan dala, a Mary, Don't You Weep csendül fel.

(hp )


  Előzetes A film adatlapja
Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.