Richard Jewell balladája (2019)

Korrekt dráma Clint Eastwood-tól, egy általam nem ismert, de eléggé elszomorító történetről, remek alakításokkal (nekem különösen Paul Walter Hauser tetszett a főszerepben). Végig fenntartja az érdeklődést, bár nekem egy kicsit a lezárása hirtelen volt, lehetett volna egy fokkal hatásosabb.

Clint Eastwood számos filmben eljátszotta hallgatag westernhős karakterét. Karrierje elején a névtelen pisztolyhősként ismertté vált színész későbbi rendezői pályafutása során is gyakran visszatért ehhez a hőstípushoz. A karakter szinte egybeforrt Eastwood perszónájával, míg a Gran Torinoban véget nem vetett neki, és egyúttal a színészettől is elbúcsúzott. Noha ez az ígéret azóta többszörösen is hamisnak bizonyult, Eastwood hősképe radikálisan megváltozott; mintha egy törés állt volna a karrierjében, és korábbi önmagának ellentmondó ideológiát kezdett volna vallani további munkássága során. Ennek az útnak a következő állomása a Richard Jewell balladája is. Richard Jewell egy átlag amerikai nagy álmokkal és óriási hazaszeretettel. Ez a patrióta hozzáállás és az országba vetett feltétlen bizalom tette sikeressé, és válhatott általa valódi hőssé. Richard útja a megdicsőülésbe valójában ott kezdődik, ahol egy szokványos hőstörténet véget ér. Az atlantai olimpiai játékok egyik rendezvényén valaki egy gyanús csomagot hagyott az egyik pad alatt. Egy szemfüles biztonsági őr pedig – jelentve a mindenki által jelentéktelennek bélyegzett esetet – emberek tucatjait mentette meg. Ugyanis a csomag egy bombát rejtett, ami így is számos áldozatot szedett és sebesülést okozott, de még több áldozata lehetett volna, ha nem veszik észre időben. Richard Jewell, a munkáját végző hős mégis a média é... több»

Clint Eastwood rendezése mindig zseniálisak, úgy gondolom, hogy esszenciálisan tudja megragadni és körüljárni azt a témát, amivel épp foglalkozik. A Richard Jewell balladája is egy ilyen filmalkotás. Van benne némi nagyon sötét és nagyon nyomasztó, de alapvetően egy olyan élményt nyújtott számomra, amire úgy érzem, jó ideje szükségem volt.

Clin Eastwoodban még sosem csalódtam, biztosra vettem, hogy ez a filmje is nagyszerű lesz. Azt kaptam, amit vártam, nagyszerűen kidolgozott film jó színészekkel. Egy hétköznapi ember drámája, aki csak néhány óráig volt hős, mert a média pillanatok alatt bűnbakot faragott belőle. Különösen az tetszett benn, hogy nem moralizál, hanem a maga egyszerűségében mutat be egy valóban élet írta történetet.

Nem is emlékszem, mikor kerültem ennyire egy film hatása alá. Nincs benne semmi rendkívüli, a maga egyszerűségével mégis teljesen magával ragadott. Nincs túldramatizálva, egyszerűen csak bemutatja, hogy tessék, ez történt, mégis dühöt, együttérzést váltott ki belőlem. Azt hiszem, rövid időn belül újranézem, biztosra veszem, hogy tartogat még számomra meglepetést.

Tényleg régen láttam ilyen jó filmet. Semmi túlzás em volt benne. A szereplők természetes hitelességek játszották a szerepüket. Oszkár díjat érdemelnek!

A filmet alapvetően belengi valamilyen fojtogató hangulat, amitől egyszerűen "nem kellemes" nézni. Mindettől elvonatkoztatva, szerintem erre a hatáskeltésre nagyon is szükség van, mert egy olyan filmélményt teremt ezzel, ami túlmutat az egyszerű filmnézésen. Nagyon bejött a Richard Jewell balladája, mindenkinek csakis ajánlani tudom, de azt előrebocsájtanám, nem egy könnyen emészthető darab.