puszta

A történet egész jó, amiatt érdemes megnézni, de jobb sorozatot (vagy filmet) érdemelt volna. Lassan folydogál, talán valamiféle hangulatteremtési céllal, ami nem teljesen jön össze, egyrészt időnként unalmas lesz, másrészt elsikkad a feszültség, amit még az is fokoz, hogy bizonyos hangsúlyok számomra nem voltak jók benne, azaz voltak olyan aspektusok, amikkel foglalkozhattak volna az alkotók, de nem tették, helyette triviális dolgokat mutattak be hosszan, vagy ismételgettek... További gyenge pont a színészek: Jessica Plummer még egész jó, talán Ben Hardy is, a többiek – még ha van is egy-egy jó pillanatuk – gyengék, különösen David Oyelowo (bár kétségkívül ez nem egy könnyű szerep), de néha... több»

A védelmező epizódokban az az érdekes, hogy a bárgyú történet jól, valamennyire eredeti módon van tálalva, bár sajnos míg az első részben a sztori még elmegy, talán-talán ötletes is, de aztán a második és harmadik rész egyre bugyutább (de a film színvonala azért tartja magát...). Akciófilmekben (legalábbis az első rész idejében még) nem annyira szokványos, már-már művészi fényképezés, és a hangulatos rendezés, na meg Denzel Washington erőteljes (bár nyilván jelentős művészi képességeket nem igénylő) szerepformálása miatt érdemes (?) megnézni, de a történet szinte már szánalmas, nem is csak mert nyilván túlzó, ahogy kicsinál mindenkit a főhős, hanem a roppant idétlen karakterek: a „főgonoszok... több»

A CIA fogolykínzásairól, illetve az ezzel kapcsolatos nyomozásról szóló film, dráma egyébként, semmi kaland vagy akció jellege nincs (szerencsére). A guantánamói és egyéb táboraikról és az alkalmazott módszerekről, valamint a filmben szereplő figurákról többször lehetett hallani az elmúlt kb. 20 évben a hírekben. Maga a film színvonalát tekintve erős közepes, hozza a műfaji sajátosságokat, jó, közepes és gyengébb színészi alakításokkal és dialógusokkal (néha kicsit életszerűtlennek tűnő, bugyuta párbeszédeket is hallhatunk), a rendezés, a fényképezés nem rossz, de semmi extra. A hitelessége számomra kicsit kérdéses, nem annyira a tények, mint a tálalás, illetve a sugalmazások – pl. hangsúly... több»

Kellemes tévéfilm, jellegzetesen angol (kedvelem az angol filmeket...), kifejezetten érdekes sztorival, ami megtörtént, ráadásul – utánaolvastam – úgy tűnik, mintha különösebb ferdítések nélkül került volna vászonra.

Az egyik (vagy talán a) legjobb film, amit az elmúlt kb. 10 évben láttam, és bár nem szoktam rangsorokat állítgatni (már csak a különböző műfajok miatt sem lenne szerencsés), a teljes merítésben is a legjobbak között van. Nagyszerűen komponált: a képek, a hangulat, a zene egészen kiváló, a színészválasztás (talán a mérsékelt képességekkel rendelkező Oscar Isaac és Zendaya helyett lehetett volna jobb jelölt, de ebben az alkotásban még ők is teljesen jók, viszont ki kell emelni Rebecca Fergusont és Timothée Chalamet-t, mindketten zseniálisak), a jelmezek, a díszletek, de nem is sorolom... A könyvet egyébként valamikor tizenéves koromban elkezdtem, de feladtam (akkor még magas volt kicsit nekem... több»

Nem rossz film, egy lájtos esti kikapcsolódásnak megteszi, tv-film jellege volt számomra, a sztori viszonylag jól van felépítve, a színészek rutinosan hozzák a kötelezőt, ahogy az operatőr is, de a jelenlegi streaming-felhozatalban jobbnak számít. Azért azt meg kell említenem, hogy ma nekiültem megnézni, és elég hamar rájöttem, hogy már láttam pár hónapja, csak teljesen elfelejtettem (menet közben persze beugrott)... tehát azt semmiképp nem mondhatom, hogy maradandó alkotás.

Igazi émelyítő propagandafilm, belegyömöszölték az összes irritáló klisét, gesztust, fintort, karaktert stb. egy teljesen bárgyú „történetbe”. A hidegháború és a nyomasztó 80-as évek hangulata szinte visszaköszön... Még a 90-es években megnéztem az első részt, azt hiszem, az volt az első film életemben, amit félbehagytam (ráadásul akkoriban, nem sokkal előtte láttam a Nagy durranást, így simán eszembe jutottak annak a poénjai, legalább néha röhögtem egy jót). Meglep, hogy mennyire ajnározzák, egy ismerősöm azt mondta, hogy „egész jó”, én meg elhittem, de mostantól nem hallgatok rá. :) A legzavaróbb talán a néni és a bácsi, azaz Jennifer Connelly és Tom Cruise, ahogy múmiává plasztikázva prób... több»

Nem rossz sorozat, bár nem osztom maradéktalanul sokak lelkesedését, ami a pontokból, véleményekből szűrődik... (Hezitáltam a 3 és 4 csillag között.) Kétségtelen érdeme a jó színészi játék, operatőri munka, a rendezés, a hangulata könnyen beszippant, mindez meghaladja az „átlag” sorozatokat. A kezdés kifejezetten ígéretes, de aztán kb. a 3. résztől néhány „meseszerű” fordulat, karakter is belép (pl. a börtöntársak... illetve az ügyvéd nyűglődését – még ha van is némi dramaturgiai jelentősége – kicsit túltolták), amit több-kevesebb sikerrel igyekeznek menteni, aztán a végére megint javul a helyzet. Azért érdemes végignézni, ha valakinek a közepe táján elmegy a kedve (ahogy nekem is), ne adja ... több»

Az első három-négy rész egészen kiváló, finom iróniával, nyelvi és képi humorral, sok apró utalással figuráz ki néhány jelenlegi trendet, tendenciát, aztán egy – kissé számomra érthetetlen – változás áll be a sztoriba, és megjelenik a szentimentalizmus, főként egy bizonyos szubkultúrára jellemző egzisztenciális szorongás némi önmegvalósító new age vonallal, és amit (látszólag?) kifiguráztak az elején, az elkezd visszaköszönni, de már a parodisztikus jelleg nélkül. Ez nem az én világom (így annyira nem voltam elájulva tőle), de aki fogékony e kultúrkörre (van néhány ismerősöm), biztos értékelni fogja.

Egész jó film, nem annyira szokványos történettel, egész ötletes megoldásokkal, fordulatokkal, és nyilván, nem is annyira az események kimenetele, sokkal inkább az emberek reakciói, azok sajátosságai kerülnek fókuszba, azaz inkább dráma, mint mondjuk katasztrófafilm. A színészek egész jók, és néhány kicsit esetlen CGI megoldást leszámítva szépen, körültekintően készítették el ezt a filmet. A fentiek miatt aki a kevésbé kaptafára gyártott filmeket keresi, ezzel egy próbát tehet...

Impresszív alkotás
Egészen különleges film, víziószerű képek, felvillanó impressziók sorozata, egy ember bolyongása a világban, miközben mély belső utazása is zajlik... A cím, a Kupák lovagja (talán pontosabb lett volna a 'Kelyhek lovagja' fordítás) a Tarot Kis Arkánumának egy lapja, ahogy a film fejezetei is (egyet kivéve) Tarot szimbólumok – a Nagy Arkánumból –, illetve részletek hangzanak el a Bibliából és John Bunyan A zarándok útja c. könyvéből, a nyitó idézet pedig – a fenti infóban is olvasható – a Gyöngyhimnusz című apokrif vers egy parafrázisa. Miközben az áramló külső történések a világi élet szépségeit (vagy annak egyes lehetőségeit), a narrációszerűen elhangzó szövegek az elmélyült önútkeresést, a ... több»

Nem rossz film, főleg a történetvezetés miatt, bár vannak benne kiszámítható fordulatok, de olyanok is, amik mentesek az unásig nyomott megoldásoktól, sőt némelyik már-már „elegáns” vagy figyelemreméltó. Technikailag is rendben van, a színészek, rendezés minden teljesen vállalható (az is külön említésre méltó, hogy nem maszkírozással, vagy CGI-al igyekeztek a szereplők korának változását mutatni, hanem másik színésszel, mint régen...) Némi – egyébként megalapozott – moralizálás is került bele, és ez is inkább kiemeli a futószalagon gyártott filmtömegből: nem csak az üres, bazári lózungok pufogtatása ment – szóval jobb, mint amire először számítottam... Kerülgettem már egy ideje, aztán elindí... több»

A stábtagok kinyitották a „hollywoodi kliségyűjteményt”, összeírtak belőle ezt-azt, és két órán belül kész volt a forgatókönyv... Özvegy nő a kamasz gyerekeivel, akinek nincs pénze, ezért felújíttatja az örökölt spanyol kastélyt, hogy majd legyen pénzük, ha eladja (!), a viccesen laza, öntörvényű pap, aki jól beszól a bigott elöljáróknak, meg a fiatal jóképű helyi, aki először kicsit esetlen, de végül... a többit fel sem sorolom. Ennyi erőbefektetéssel már jó filmet is lehetett volna csinálni. A legérthetetlenebb számomra, hogy miért Gabriele Amorth-ról (akinek néhány dokumentált ördögűzése látható itt-ott a neten), a méltán híres exorcistáról kellett a főszereplőt elnevezni, sok egyéb köze ... több»

Átlagos sci-fi-horror, némi közhelyes drámai szállal spékelve. Adam Driver és a kislány is nagyon jó benne, az alakításuk a műfaj határait meghaladó, és technikailag is rendben van a film. A sztori viszont roppant banális... Az „extra tartalom”, a film nyitó „felvetése”, hogy már 65 millió évvel ezelőtt lehettek másik naprendszerből idelátogató emberek – nos a film szempontjából ennek nem sok jelentősége van, akárhogy csűrjük-csavarjuk, végül is a két főszereplő gyötrelmekkel teli útjáról szól, és semmi „elgondolkodtató” nincs benne. (Ráadásul megint ezek a jól megszokott horrorszörnyek, akik nonstop támadnak, meg fel akarnak falni bármit, amihez hasonlót nem is láttak stb.) Aki szereti a mű... több»

Nem egy szokványos film, az biztos, elég érdekes... Nehéz bármit is írni, néha csak kapkodtam a fejem, hogy mi folyik a képernyőn, egy biztos, nem kiszámítható, semmi klisé. És persze a török filmekre jellemző, néha egészen furcsa párbeszédek, viszont végig különleges hangulat, érdekes helyszínek/díszletek, szép nők... Műfajilag nem tudnám besorolni, néha tragikus, néha komikus, néha drámai, néha egészen intellektuális, fordulatos, végig leköt, és jók benne a színészi alakítások. Van benne némi mondanivaló, üzenet, de annyira különösen tálalva, hogy bizonytalan, jól sejtem-e. Nyilván sokakat felbosszant majd, mások talán – hozzám hasonlóan – értékes, érdekes filmnek fogják tartani.

Már egy ideje hezitáltam, hogy megnézzem-e, végül Jack Nicholson miatt... de kár volt. Bár kétségkívül a színészi alakításokkal nem lehet kifogás, szinte minden mással igen. Először is az operatőr semmiképp nem érdemel dicséretet, idegesítő a sok (nagyon) közeli, főleg, amikor emberek arcába, kezére nyomják a kamerát, de a meglehetősen fura kameramozgatások is, amivel lehet, hogy egyediek akartak lenni (nem kizárt, hogy rendezői koncepció...), de nem sikerült – egy időben ezek divatos megoldások voltak egyébként, de szerencsére hamar feladták. Bár látszott a nagy igyekezet, hogy valami roppant hatásos film készüljön, süt belőle az ízléstelenség, mint Sean Penn szinte minden megnyilvánulásábó... több»

Ahogy mások írták, egy kamaradráma, ahol a két főszereplő egészen lenyűgöző alakításán van a fókusz, mély mondanivalóval, ami a végkifejletben bomlik ki. Alapvetően szeretem a kevés eszközzel megoldott, valós időben játszódó filmeket, még ha nem is gyakoriak – így elfogult vagyok –, és persze leginkább olyan nézőknek ajánlott, akik nem csak szórakozás, vagy üres borzongás miatt keresnek filmélményt.

Hezitáltam a 3 és 4 között... Jó a film, jók az alakítások, a sztori érdekesen bomlik ki, van némi tv-film jellege, valami sajátos hangulata, és nem lehet semmibe belekötni, de valahogy mégsem jött be... Nem tudom megmondani, miért nem, ahogy azt sem, hogy honnan, de valahogy rájöttem kb. az 5. percben, hogy mi lesz a végkifejlet...

A mai felhozatalban kiemelkedő, főleg, ha hozzávesszük, hogy a rendező első nagyjátékfilmje (és ahogy elnéztem, eddig kb. videóklipeket rendezett). Először is kiváló a színészválasztás és az alakítások. Benicio del Toro kb. mindenben jó, de Alicia Silverstone és Justin Timberlake is remek (a két úriember esetében pedig az kifejezetten üdítő volt, hogy koruknak megfelelő arccal, semmi botox, plasztika stb.). A sztori nem extra, de nagyon jó, ahogy kibomlik, a film tempója, hangulata, a beállítások. Talán a zenék kicsit közhelyesek, de ez a legkisebb baj. Szóval kíváncsi vagyok, miket láthatunk majd még Grant Singertől, nem kizárt, hogy megközelíti majd Denis Villeneuve-t?