puszta

Igazi émelyítő propagandafilm, belegyömöszölték az összes irritáló klisét, gesztust, fintort, karaktert stb. egy teljesen bárgyú „történetbe”. A hidegháború és a nyomasztó 80-as évek hangulata szinte visszaköszön... Még a 90-es években megnéztem az első részt, azt hiszem, az volt az első film életemben, amit félbehagytam (ráadásul akkoriban, nem sokkal előtte láttam a Nagy durranást, így simán eszembe jutottak annak a poénjai, legalább néha röhögtem egy jót). Meglep, hogy mennyire ajnározzák, egy ismerősöm azt mondta, hogy „egész jó”, én meg elhittem, de mostantól nem hallgatok rá. :) A legzavaróbb talán a néni és a bácsi, azaz Jennifer Connelly és Tom Cruise, ahogy múmiává plasztikázva prób... több»

Nem rossz sorozat, bár nem osztom maradéktalanul sokak lelkesedését, ami a pontokból, véleményekből szűrődik... (Hezitáltam a 3 és 4 csillag között.) Kétségtelen érdeme a jó színészi játék, operatőri munka, a rendezés, a hangulata könnyen beszippant, mindez meghaladja az „átlag” sorozatokat. A kezdés kifejezetten ígéretes, de aztán kb. a 3. résztől néhány „meseszerű” fordulat, karakter is belép (pl. a börtöntársak... illetve az ügyvéd nyűglődését – még ha van is némi dramaturgiai jelentősége – kicsit túltolták), amit több-kevesebb sikerrel igyekeznek menteni, aztán a végére megint javul a helyzet. Azért érdemes végignézni, ha valakinek a közepe táján elmegy a kedve (ahogy nekem is), ne adja ... több»

Az első három-négy rész egészen kiváló, finom iróniával, nyelvi és képi humorral, sok apró utalással figuráz ki néhány jelenlegi trendet, tendenciát, aztán egy – kissé számomra érthetetlen – változás áll be a sztoriba, és megjelenik a szentimentalizmus, főként egy bizonyos szubkultúrára jellemző egzisztenciális szorongás némi önmegvalósító new age vonallal, és amit (látszólag?) kifiguráztak az elején, az elkezd visszaköszönni, de már a parodisztikus jelleg nélkül. Ez nem az én világom (így annyira nem voltam elájulva tőle), de aki fogékony e kultúrkörre (van néhány ismerősöm), biztos értékelni fogja.

Egész jó film, nem annyira szokványos történettel, egész ötletes megoldásokkal, fordulatokkal, és nyilván, nem is annyira az események kimenetele, sokkal inkább az emberek reakciói, azok sajátosságai kerülnek fókuszba, azaz inkább dráma, mint mondjuk katasztrófafilm. A színészek egész jók, és néhány kicsit esetlen CGI megoldást leszámítva szépen, körültekintően készítették el ezt a filmet. A fentiek miatt aki a kevésbé kaptafára gyártott filmeket keresi, ezzel egy próbát tehet...

Impresszív alkotás
Egészen különleges film, víziószerű képek, felvillanó impressziók sorozata, egy ember bolyongása a világban, miközben mély belső utazása is zajlik... A cím, a Kupák lovagja (talán pontosabb lett volna a 'Kelyhek lovagja' fordítás) a Tarot Kis Arkánumának egy lapja, ahogy a film fejezetei is (egyet kivéve) Tarot szimbólumok – a Nagy Arkánumból –, illetve részletek hangzanak el a Bibliából és John Bunyan A zarándok útja c. könyvéből, a nyitó idézet pedig – a fenti infóban is olvasható – a Gyöngyhimnusz című apokrif vers egy parafrázisa. Miközben az áramló külső történések a világi élet szépségeit (vagy annak egyes lehetőségeit), a narrációszerűen elhangzó szövegek az elmélyült önútkeresést, a ... több»

Nem rossz film, főleg a történetvezetés miatt, bár vannak benne kiszámítható fordulatok, de olyanok is, amik mentesek az unásig nyomott megoldásoktól, sőt némelyik már-már „elegáns” vagy figyelemreméltó. Technikailag is rendben van, a színészek, rendezés minden teljesen vállalható (az is külön említésre méltó, hogy nem maszkírozással, vagy CGI-al igyekeztek a szereplők korának változását mutatni, hanem másik színésszel, mint régen...) Némi – egyébként megalapozott – moralizálás is került bele, és ez is inkább kiemeli a futószalagon gyártott filmtömegből: nem csak az üres, bazári lózungok pufogtatása ment – szóval jobb, mint amire először számítottam... Kerülgettem már egy ideje, aztán elindí... több»

A stábtagok kinyitották a „hollywoodi kliségyűjteményt”, összeírtak belőle ezt-azt, és két órán belül kész volt a forgatókönyv... Özvegy nő a kamasz gyerekeivel, akinek nincs pénze, ezért felújíttatja az örökölt spanyol kastélyt, hogy majd legyen pénzük, ha eladja (!), a viccesen laza, öntörvényű pap, aki jól beszól a bigott elöljáróknak, meg a fiatal jóképű helyi, aki először kicsit esetlen, de végül... a többit fel sem sorolom. Ennyi erőbefektetéssel már jó filmet is lehetett volna csinálni. A legérthetetlenebb számomra, hogy miért Gabriele Amorth-ról (akinek néhány dokumentált ördögűzése látható itt-ott a neten), a méltán híres exorcistáról kellett a főszereplőt elnevezni, sok egyéb köze ... több»

Átlagos sci-fi-horror, némi közhelyes drámai szállal spékelve. Adam Driver és a kislány is nagyon jó benne, az alakításuk a műfaj határait meghaladó, és technikailag is rendben van a film. A sztori viszont roppant banális... Az „extra tartalom”, a film nyitó „felvetése”, hogy már 65 millió évvel ezelőtt lehettek másik naprendszerből idelátogató emberek – nos a film szempontjából ennek nem sok jelentősége van, akárhogy csűrjük-csavarjuk, végül is a két főszereplő gyötrelmekkel teli útjáról szól, és semmi „elgondolkodtató” nincs benne. (Ráadásul megint ezek a jól megszokott horrorszörnyek, akik nonstop támadnak, meg fel akarnak falni bármit, amihez hasonlót nem is láttak stb.) Aki szereti a mű... több»

Nem egy szokványos film, az biztos, elég érdekes... Nehéz bármit is írni, néha csak kapkodtam a fejem, hogy mi folyik a képernyőn, egy biztos, nem kiszámítható, semmi klisé. És persze a török filmekre jellemző, néha egészen furcsa párbeszédek, viszont végig különleges hangulat, érdekes helyszínek/díszletek, szép nők... Műfajilag nem tudnám besorolni, néha tragikus, néha komikus, néha drámai, néha egészen intellektuális, fordulatos, végig leköt, és jók benne a színészi alakítások. Van benne némi mondanivaló, üzenet, de annyira különösen tálalva, hogy bizonytalan, jól sejtem-e. Nyilván sokakat felbosszant majd, mások talán – hozzám hasonlóan – értékes, érdekes filmnek fogják tartani.

Már egy ideje hezitáltam, hogy megnézzem-e, végül Jack Nicholson miatt... de kár volt. Bár kétségkívül a színészi alakításokkal nem lehet kifogás, szinte minden mással igen. Először is az operatőr semmiképp nem érdemel dicséretet, idegesítő a sok (nagyon) közeli, főleg, amikor emberek arcába, kezére nyomják a kamerát, de a meglehetősen fura kameramozgatások is, amivel lehet, hogy egyediek akartak lenni (nem kizárt, hogy rendezői koncepció...), de nem sikerült – egy időben ezek divatos megoldások voltak egyébként, de szerencsére hamar feladták. Bár látszott a nagy igyekezet, hogy valami roppant hatásos film készüljön, süt belőle az ízléstelenség, mint Sean Penn szinte minden megnyilvánulásábó... több»

Ahogy mások írták, egy kamaradráma, ahol a két főszereplő egészen lenyűgöző alakításán van a fókusz, mély mondanivalóval, ami a végkifejletben bomlik ki. Alapvetően szeretem a kevés eszközzel megoldott, valós időben játszódó filmeket, még ha nem is gyakoriak – így elfogult vagyok –, és persze leginkább olyan nézőknek ajánlott, akik nem csak szórakozás, vagy üres borzongás miatt keresnek filmélményt.

Hezitáltam a 3 és 4 között... Jó a film, jók az alakítások, a sztori érdekesen bomlik ki, van némi tv-film jellege, valami sajátos hangulata, és nem lehet semmibe belekötni, de valahogy mégsem jött be... Nem tudom megmondani, miért nem, ahogy azt sem, hogy honnan, de valahogy rájöttem kb. az 5. percben, hogy mi lesz a végkifejlet...

A mai felhozatalban kiemelkedő, főleg, ha hozzávesszük, hogy a rendező első nagyjátékfilmje (és ahogy elnéztem, eddig kb. videóklipeket rendezett). Először is kiváló a színészválasztás és az alakítások. Benicio del Toro kb. mindenben jó, de Alicia Silverstone és Justin Timberlake is remek (a két úriember esetében pedig az kifejezetten üdítő volt, hogy koruknak megfelelő arccal, semmi botox, plasztika stb.). A sztori nem extra, de nagyon jó, ahogy kibomlik, a film tempója, hangulata, a beállítások. Talán a zenék kicsit közhelyesek, de ez a legkisebb baj. Szóval kíváncsi vagyok, miket láthatunk majd még Grant Singertől, nem kizárt, hogy megközelíti majd Denis Villeneuve-t?

Először is: a szinkron nem sikerült túl jól, ajánlott eredeti hanggal nézni. Így az egyébként figyelemre méltó színészi alakítások még inkább élvezhetők. Az egész film teljesen jól összerakott, nem sok mexikói sorozatot láttam, de ha ilyenek, akkor jöhetnek még (egyébként az eredeti argentin verziót sem láttam, az argentin filmekben még nem kellett csalódnom, sajnos kevés jut el idáig...). Tetszett a környezet is, ahol játszódik, és úgy általában, ami a megvalósítást illeti (fényképezés, rendezés stb.) tényleg jó. A sztorin azért már lehet fogást találni... Eleve áthallásos más sorozatokkal, bár nem tudni, melyik volt előbb (pl. a Hatalmas kis hazugságok), de ez még nem is lenne a baj, hanem... több»

A Netflix átlagából a jobbak közé tartozik, bár kétségkívül emelkedik a színvonal (legalábbis egyre több a jó content, de a „szokásos” kicsit gyengébb is jelen van azért, persze ez épp nem saját produkciójuk...). Legalább annyira dráma, mint krimi, a színészi játék elég jó, ráadásul jók a karakterek (és megint egy egész ifjú gyermek, kiváló alakítással...), a díszlet, a képi világ (ami egy kicsit a Darkra emlékeztetett), és úgy egészében minden teljesen rendben van. Semmi különös, mégis lekötött (persze itt is az utolsó rész szinte csak ballaszt, az öt részben minden szál elvarrható lett volna, de nem baj). Nincsenek benne felesleges töltelék cselekményszálak sem, se egyéb beleerőltetett tar... több»

Németes precizitással elkészített sorozat, a sztori erős közepes... Az jó, hogy már-már realisztikus, és legalább annyira dráma, mint krimi, nem is annyira kiszámítható, bár néhány fordulat kissé ügyetlen. A karakterek jók, és a színészek is hozzá, a rendezés, a fényképezés tisztes iparosmunka. A „kötelező” PC sugalmazások pedig nem annyira ízléstelenül kerültek bele, mint ahogyan az mostanában szokás...

Mai szemmel már talán nem annyira ütős (16 éve, amikor készült, még hatásosabb lehetett), és van némi tévéfilmjellege, de egyáltalán nem rossz. Mondjuk a nagyon naturálisan mutatott műtét kissé hatásvadász, de maga a sztori érdekes, illetve nem teljesen szokványos, sem a karakterek, sem a kifejlet, azért persze némileg kiszámítható. A színészek kifejezetten jók benne. Egynek jó, főleg, ha nincsenek jelentős elvárásaink.

Kiváló sorozat, az úgynevezett skandináv noir körbe illeszkedik, de egy hasonló sorozatokat sokat látott szemnek is érdekes lehet. Jó a történetvezetés, a rendezés, a színészek (különösen a gyerekszínészek...). Néha a zene a kicsit túl feszültségkeltő, de kibírható. Szerencsére viszonylag kevés benne a klisé (persze a „tökös” nyomozónő ebből sem hiányozhat), épp felvillannak benne, és sokkal inkább a történetre koncentrál, mint bármilyen hasonló „üzenetre”. Sajnos egy-két apróbb, de nem zavaró logikai bukfenc is jutott, de nem vészes. Annyira nem is kiszámítható, tehát tényleg végig leköti a figyelmet, üresjáratok nélkül. A műfajában egy figyelemre méltó munka.

Részben csatlakozom az előttem szólóhoz... Jellegzetes török film: viszonylag érdekes alapsztori, esetenként érthetetlen, vagy bárgyú (néha érdekesebb) fordulatokkal, nagyrészt bugyuta párbeszédek, közepes, vagy harmatgyenge színészi alakítások, béna vágások... Viszont sok szép nő, táj, enteriőr, díszlet, ruha stb. van benne, és van valami bája, hangulata, ami miatt azért végig lehet nézni, végül is nem is rossz... Látom, hamarosan jön a folytatása...