Célt tévesztett élet

Balladaszerű krimi, érzékeny nyomozás, szokatlan emberi kapcsolódások, többszempontú karakterábrázolás. Izgalmas próbálkozás Damián Szifron rendezőtől, hogy alaposan megvilágítsa az emberek motivációját, árnyaltan mutassa be a sorsszerű nehézségeket.... Több Kicsit talán hosszúra sikerült, helyenként billegnek az arányok az unalmas és az alapos skálán. Egyetértek, hogy a meleg párkapcsolat teljesen felesleges volt benne, hiszen a többi szereplő kapcsolatairól sem tudtunk meg semmit, nagyon kilógott a forgatókönyvből ez a szál. Összességében mégis figyelemreméltó alkotás.

A manapság készülő filmekhez képest kapott 5 csillagot... nálam. Az indítás jó. A főszereplő hölgyet még nem láttam más filmben, tetszett a játéka. Az erős indítás után kissé sablonos lesz a film. (Mondjuk nagyon új sztorit én sem tudnék már kitalálni :-) ). Az kifejezetten ingerel, hogy ide is bele van szőve a „más”-szál. Úgy teszik bele minden filmbe, mintha az természetese lenne, hogy lépten-nyomon ezzel szembesülsz. Még azzal megspékelhették volna, hogy a rendőrfőnök szerelme egy színes bőrű hermafrodita... vagy egy lila öszvér...

Tartalmas, jól építkező film. A történet sem kiszámítható, és sok karakterrel dolgozik.

Ez egy Zodiákus jellegű film akar lenni, rengeteg beállítás és jelenet Fincher világát idézi. Azonban közel sem elég okos a forgatókönyv – és a karakterek sem kimondottan mélyek –, hogy egy izgalmas érzelmi hátteret kölcsönözzönnek a nyomozásnak. Az kimondottan idegesítő, hogy folyamatosan logikátlan dolgok történnek, illetve a karakterek többször elismétlik ugyanazt. Ez indulhat onnan, hogy miért akarna az FBI együtt dolgozni egy kezdő rendőrrel, egészen odáig, hogy milyen galaktikusan rossz döntéseket hoznak főszereplőink az elkövető elkapásával kapcsolatban. Mind Shailene Woodley, mind Ben Mendelshn jó színészek, de dinamikamentes kapcsolatuk lehúzza filmet. A stílus, az emberek és misztikum megvolt, az egész a forgatókönyvön bukik el. Nem igazán kapunk értékelhető revelációt vagy lezárást, így aztán alig értem, mi volt a célja a filmnek egyáltalán.

A gyilkos gondolkodása nem koherens. A nyomozónő karaktere alapján a forgatókönyvíró-rendező valószínűleg nem ismeri a mentális fejlődés fogalmát. A gyilkos és a nyomozónő találkozása során a nyomozónő „túsztárgyalása” ellentmond a nem kiterápiázottnak ábrázolt személyiségének, ráadásul kínos is a kivitelezése, nem sok f*ngja van az írónak arról, hogy hogy próbál egy pszichológiai szakember egy gyilkossal kapcsolatot és bizalmat építeni. Ráadásul el kellene dönteni, hogy a nyomozónő akkor még hordozza a problémáit, vagy sem. A brutalitás pedig önmagában még egy filmet se tett jóvá. Ezt se, pedig ez igencsak brutális. Hát ennyi. Mondjuk kriminek legalább krimi.