Célt tévesztett élet

Balladaszerű krimi, érzékeny nyomozás, szokatlan emberi kapcsolódások, többszempontú karakterábrázolás. Izgalmas próbálkozás Damián Szifron rendezőtől, hogy alaposan megvilágítsa az emberek motivációját, árnyaltan mutassa be a sorsszerű nehézségeket.... Több Kicsit talán hosszúra sikerült, helyenként billegnek az arányok az unalmas és az alapos skálán. Egyetértek, hogy a meleg párkapcsolat teljesen felesleges volt benne, hiszen a többi szereplő kapcsolatairól sem tudtunk meg semmit, nagyon kilógott a forgatókönyvből ez a szál. Összességében mégis figyelemreméltó alkotás.

A manapság készülő filmekhez képest kapott 5 csillagot... nálam. Az indítás jó. A főszereplő hölgyet még nem láttam más filmben, tetszett a játéka. Az erős indítás után kissé sablonos lesz a film. (Mondjuk nagyon új sztorit én sem tudnék már kitalálni :-) ). Az kifejezetten ingerel, hogy ide is bele van szőve a „más”-szál. Úgy teszik bele minden filmbe, mintha az természetese lenne, hogy lépten-nyomon ezzel szembesülsz. Még azzal megspékelhették volna, hogy a rendőrfőnök szerelme egy színes bőrű hermafrodita... vagy egy lila öszvér...

Tartalmas, jól építkező film. A történet sem kiszámítható, és sok karakterrel dolgozik.

A gyilkos gondolkodása nem koherens. A nyomozónő karaktere alapján a forgatókönyvíró-rendező valószínűleg nem ismeri a mentális fejlődés fogalmát. A gyilkos és a nyomozónő találkozása során a nyomozónő „túsztárgyalása” ellentmond a nem kiterápiázottnak ábrázolt személyiségének, ráadásul kínos is a kivitelezése, nem sok f*ngja van az írónak arról, hogy hogy próbál egy pszichológiai szakember egy gyilkossal kapcsolatot és bizalmat építeni. Ráadásul el kellene dönteni, hogy a nyomozónő akkor még hordozza a problémáit, vagy sem. A brutalitás pedig önmagában még egy filmet se tett jóvá. Ezt se, pedig ez igencsak brutális. Hát ennyi. Mondjuk kriminek legalább krimi.