1. évad: amit elsőként kiemelnék, a látványvilág: a díszletek, világítás és a fényképezés előzi a sorozatok jelentős részét (talán egy-kettő ehhez fogható van), de még jó néhány mozifilmét is; túlzásoktól mentes, átgondolt, szépen kivitelezett. Van egy különleges, magával ragadó hangulata (ráadásul a zenéje is elég jó), ami szintén kiemeli a futószalagon gyártott moziipari termékek sorából, ahogy némelyik alakítás is: Rebecca Ferguson lenyűgöző, Tim Robbins és Common szintén remek választás, de említhetném bármelyik főbb szereplőt, sajnos a „másodvonalról” és a mellékszereplőkről ugyanez már nem feltétlenül mondható el. Az alapsztori nagyon jó, érdekes, figyelemreméltó, többé-kevésbé mentes a mostanában szokásos egysíkú karakterektől és bárgyú fordulatoktól (azért a „kvótából” pici jutott, de nem vészes). A történetvezetés viszont kicsit hullámzó: a kezdés erős, az első rész azonnal megfogott, a második még jó volt, a harmadiknál azonban kezdtem kicsit fészkelődni, és késztetést éreztem, hogy feladjam (szerencsére nem tettem), különösen a fél epizódot kitevő eseménysor megvalósítása volt irritáló (a jellegzetes amerikai klisé ijedten néző „kisemberekkel” meg elszánt, kőkemény és laza „hősökkel” – kissé ZS kategóriásra sikerült), később aztán visszaköszönt az eredeti színvonal, senki ne adja fel tehát a 3-5. rész körül, mindenképp érdemes kivárni a végét.
1. évad: amit elsőként kiemelnék, a látványvilág: a díszletek, világítás és a fényképezés előzi a sorozatok jelentős részét (talán egy-kettő ehhez fogható van), de még jó néhány mozifilmét is; túlzásoktól mentes, átgondolt, szépen kivitelezett. Van egy különleges, magával ragadó hangulata (ráadásul a zenéje is elég jó), ami szintén kiemeli a futószalagon gyártott moziipari termékek sorából, ahogy némelyik alakítás is: Rebecca Ferguson lenyűgöző, Tim Robbins és Common szintén remek választás, de említhetném bármelyik főbb szereplőt, sajnos a „másodvonalról” és a mellékszereplőkről ugyanez már nem feltétlenül mondható el. Az alapsztori nagyon jó, érdekes, figyelemreméltó, többé-kevésbé mentes a mostanában szokásos egysíkú karakterektől és bárgyú fordulatoktól (azért a „kvótából” pici jutott, de nem vészes). A történetvezetés viszont kicsit hullámzó: a kezdés erős, az első rész azonnal megfogott, a második még jó volt, a harmadiknál azonban kezdtem kicsit fészkelődni, és késztetést éreztem, hogy feladjam (szerencsére nem tettem), különösen a fél epizódot kitevő eseménysor megvalósítása volt irritáló (a jellegzetes amerikai klisé ijedten néző „kisemberekkel” meg elszánt, kőkemény és laza „hősökkel” – kissé ZS kategóriásra sikerült), később aztán visszaköszönt az eredeti színvonal, senki ne adja fel tehát a 3-5. rész körül, mindenképp érdemes kivárni a végét.