Először is érdemes eredeti hanggal nézni, a szinkronhangok nem túl jók... de a lényeg: nem egy szokványos film, érdekes, többrétegű történettel, a műfajok különös keverésével, erős drámai szállal és pazar kivitelezéssel – a színek, a fények, a fényképezés is nagyon jó, a két főszereplőnő (Thomasin McKenzie és személyes kedvencem, Anya Taylor-Joy) alakítása egészen kiváló. Semmi kivetnivalót nem találtam benne (kétségtelenül nem egy könnyű alkotás), a műfajában részemről simán megérdemli a maximális pontot.
Ezt a filmet nem érdemes túl komolyan venni... A műfaji felsorolásban szerepel a vígjáték is, és többször volt olyan benyomásom, hogy ez (legalább részben) valami stílusparódia, egyáltalán nem horror, de kétségtelenül több műfaj keveredik benne. A színészek jók, a történet felejthető, néha erőltetett, néha bárgyú, de valamennyire mégis fenntartja az érdeklődést. Gondolom, Shyamalan fiatalabbakat akar megszólítani, és – ahogy mások is írták – persze a lánya énekesi karrierjét segíteni kicsit...
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy kommenteket, kritikákat olvasgattam a filmről, mielőtt megnéztem, és többen figyelmeztetés nélkül lőtték el a sztorit... Jobb úgy belekezdeni, hogy nem sokat tudunk róla. Maga a film nem rossz, először is érdekes, „vadregényes” helyszíneken játszódik, ez mindenképp különleges, a rendezése inkább realisztikus tv-dráma, mint thriller vagy „misztikus”, ami ad egyfajta hangulatot, bár a színészek néha túlzásba esnek a drámaisággal, kicsit visszafogottabban hatásosabbak lettek volna, de azért ez nem zavaró. A történet viszonylag ötletes és következetes, lassan bomlik ki, az eleje kicsit nehezebben követhető, de jól összerakott, és az is jó, hogy mentes a szokot... több»
Nyugodt, hangulatos film, nagyon szépen fényképezve. Különösen tetszett a két főszereplő visszafogott (mégis sokatmondó) játéka: ez a visszafogottság, önuralom – filmek alapján legalábbis – úgy tűnik, jellemző a koreaiakra, még őriz valamennyit a tradícióiból a társadalmuk. És talán nem túl merész a gondolat, hogy ez nem pusztán egy szerelmi történet, a hagyományos(abb) koreai és a nyugati élet közötti vívódás van inkább a központban...
Jól elkészített film, a rendezés, fényképezés, díszletek, jelmezek és főként a színészi alakítások is rendben vannak (a szinkron is remek, de eredeti hanggal még jobb, viccesen affektál benne néhány színész, pl. Nicolas Cage), és kifejezetten tetszett a realisztikus kivitelezés és, hogy nem szájbarágós... Úgy tűnik, talán direkt keverték az alkotók a műfajokat, néha szatirikus, néha drámai, néha kicsit vígjátékszerű, bár nekem jobban bejött volna, ha megmaradnak pl. a szatíránál, és kicsit bátrabban mennek bele, mert így néha ellaposodik, néha afféle humorforrás lett a főhős szenvedése, szerencsétlenkedése, viszont én nem igazán tudok jókat derülni mások nyomorán (különösen, ha látszólag nem... több»
Az első évad a „skandináv noir” jellegű sorozatok számos sajátosságát (és kliséjét) igyekszik felvonultatni; egy picike kreativitás azért jót tett volna, mert talán kevésbé lenne sablonos, különösen néhány karakter, pl. a rendőrök (és családtagjaik). Nem rossz egyébként, tisztességes iparosmunka, aki látott már a műfajból sorozatokat (netán szereti is), valószínűleg nem fog nagyon meglepődni, sem csalódni.
A szép környezet és fényképezés sokat javít, de ez a film meglehetősen gyenge... szeretem a nyugodt, lassú filmeket, de ez időnként unalmas, a történetbe sekélyes, vagy bárgyú fordulatok is becsúsztak, túlteng benne a szentimentalizmus (amit tovább fokoz a szinte a teljes film alatt folyamatosan szóló émelyítő zene), és hiába a kiváló színészek, számos mesterkélt alakítást láthatunk. Ennyi világklasszis alkotótól sokkal többet várhatunk. És számomra az is érthetetlen, hogy ezt a sztorit miért Sherlock Holmes alakjára kellett felhúzni...
Kis jóindulattal 3 csillag, talán a szép képek és a jó színészi alakítások miatt, és a rendezés sem vészes, de a történet sántít itt-ott, helyenként infantilis megoldásokkal, fordulatokkal. (Már a sokadik mostanában készült film, amiben elsiklanak bizonyos részletek felett, nem koherens a történet egészével, és ezzel az egész olyan esetlen lesz). Reméljük, a rendező hölgy második filmje jobban sikerül...
Jó a sorozat tempója, akár egyben is meg lehet nézni, jók a színészek, a szinkron is, a rendezés, a történet csavaros... Persze van benne néhány logikátlan vagy irreális fordulat, szerencsére kevésbé fajsúlyosak, ha valakit az ilyesmi zavar, fogadja türelemmel, és akkor egész szórakoztató.
Nagyon szép helyen játszódó, hangulatos film, elsősorban az 50-es felső középosztálybeliek problémáiról, csupa közhely az egész, kiszámítható, de mégis szinte üdítő a mostanában készülő filmek között; délutáni, esti kikapcsolódásnak megteszi.
Nem egy szokványos film, több szempontból ötletes és érdekes, valamint egészen kiváló színészek egészen kiváló alakításait láthatjuk, de sajnos az unásig ismételt politikai és társadalmi üzeneteket is sulykolják, valamint jó néhány ízléstelen megoldás is helyet kapott... rossznak nem nevezném, de jónak sem, a színészek miatt talán érdemes belekezdeni...
Saoirse Ronan és Sam Rockwell alakítása kiemelkedő, de a többi színész is remekel, maga a film egy szatírától sem mentes zsánerparódia, kiváló rendezéssel, díszletekkel, jelmezekkel. Könnyed szórakoztató film, kikapcsolódásnak remek.
A történet érdekes, a színészek nagyon jók (különösen a főszereplőnő), sajnos vannak benne kissé hatásvadász jelenetek, illetve egy-két (a „drámai hatás kedvéért kitalált”) szereplő, akik nélkül is teljesen jó lett volna a film, de összességében egész jó, érdemes megnézni, ha valaki szereti a krimiket.
Argentin filmben még nem csalódtam, és érdekes, hogy volt benne néhány suta megoldás, mind a történet, mind a rendezés, mind az alakítások terén, mégis beszippantott, valahova 4 és 5 közé tenném a pontszámot. A karakterek nem egydimenziósak, és ez mindenképp értékelhető, próbál valamennyire realisztikus maradni (pl. a rendőri munka ábrázolásával). 24 rész (közel 24 óra), és bár néhány hét alatt néztem végig, lassú folyású időnként, de végig lekötött.
Elvárások nélkül ültem neki, így nem okozott csalódást, azaz, egész érdekes volt. A dialógusok például kifejezetten jók voltak néha, bár indokolatlanul sok benne a káromkodás, de belefér. A színészek is teljesen jók voltak, Benedict Wong, Marlo Kelly és Liam Cunningham pl. kifejezetten jó választás. A CGI valóban nem volt tökéletes, ahogy többen írták, de a díszletek stb. nekem bejött, a rendezés, a zene is jó volt, összességében az egész szórakoztató volt. Persze vannak logikai bukfencek a „tudományos” (vagy annak szánt) vonalon, amik kicsit azért visszavettek a színvonalból, de hát ez egy szórakoztató sorozat akart lenni, és más téren viszont egész ötletes, szóval (az összehatást tekintve... több»
78 Utolsó éjszaka a Sohóban (2021)