A Stonehearst Elmegyógyintézet (2014)

Tetszik a film hangulata, valamint a korszellem. Végig tartja a feszültséget az emberben, és a vége is érdekes, fordulatos. Ennek ellenére valahogy nem ragadott igazán magával. Egyszer nézhető kategória.

Lehengerlő erejű dráma. Az Edgar Allen Poe-tól megszokott sötét szarkazmussal ábrázolja az őrület és az épelméjűség összemosódását . A film keserű iróniája, hogy az a páciens, aki talán a legmesszebbre rúgaszkodott a valóságtól, rátermettebben vezeti az intézetet, mint a törvényes igazgató, és hogy miután az "őrültek" magukhoz ragadták az irátnyítást és elfogalták a létesítményt, az jóval élhetőbb és emberségesebb hely lett, mint előtte volt. De a történet legnagyobb csavarát mégis maga a főhős, "Dr.Newgate" jelenti, aki a józan észt képviseli az önkényuralomra törő betegek és hidegszívű, könyörtelen orvosaik között. Minél erősebb azonosulási pontot jelent a doktor, annál nagyobb a meglepe... több»

Az elmegyógyintézetekben játszódó filmeket mindig valamiféle misztikusság, kiszámíthatatlanság lengi körül. Így volt ez a Stonehearst Elmegyógyintézet esetében is.

Fiatal koromban nagyon kedveltem Poe írásait, talán ezt a novelláját is (Dr. Kátrány és Toll professzor módszere) olvastam, bár nem emlékeztem rá. Úgy gondolom, hogy kinőttem már az ilyen vadromantikus történetekből, vagy a film nagyon rossz, mert csak több részletben kínlódtam végig. Ben Kingsley, Michael Caine, Kate Beckinsale hiába szerepeltek, számomra roppant unalmas volt. Halványan rémlik egy Jókai novella, amiben szintén megfordult a világ, vagyis az őrültek az ápolók és fordítva.

Remek film volt, végig ott volt a feszültség a filmben. Több csavar is volt benne, amikor már azt hitted már mindent tudsz, jött egy újabb fricska a nézőnek.