A Stonehearst Elmegyógyintézet (2014)

Kb egy hónapja láttam de nem nagyon ugrik be semmi róla. Nem volt egy nagy alkotás. Szeretem az elmegyógyintézetben játszódó filmeket, ugyanígy az elmezavarral kapcsolatos filmeket is de ez nem volt egy nagy eresztés

Az elmegyógyintézetekben játszódó filmeket mindig valamiféle misztikusság, kiszámíthatatlanság lengi körül. Így volt ez a Stonehearst Elmegyógyintézet esetében is.

Fiatal koromban nagyon kedveltem Poe írásait, talán ezt a novelláját is (Dr. Kátrány és Toll professzor módszere) olvastam, bár nem emlékeztem rá. Úgy gondolom, hogy kinőttem már az ilyen vadromantikus történetekből, vagy a film nagyon rossz, mert csak több részletben kínlódtam végig. Ben Kingsley, Michael Caine, Kate Beckinsale hiába szerepeltek, számomra roppant unalmas volt. Halványan rémlik egy Jókai novella, amiben szintén megfordult a világ, vagyis az őrültek az ápolók és fordítva.

Lehengerlő erejű dráma. Az Edgar Allen Poe-tól megszokott sötét szarkazmussal ábrázolja az őrület és az épelméjűség összemosódását . A film keserű iróniája, hogy az a páciens, aki talán a legmesszebbre rúgaszkodott a valóságtól, rátermettebben vezeti az intézetet, mint a törvényes igazgató, és hogy miután az "őrültek" magukhoz ragadták az irátnyítást és elfogalták a létesítményt, az jóval élhetőbb és emberségesebb hely lett, mint előtte volt. De a történet legnagyobb csavarát mégis maga a főhős, "Dr.Newgate" jelenti, aki a józan észt képviseli az önkényuralomra törő betegek és a szélsőséges, embertelen orvosaik között. Minél erősebb azonosulási pontot jelent a doktor, annál nagyobb a meglepetés a film végi csavarnál. Ez jelenti a film igazi konklúzióját, hogy az elmebetegek valójában életrevalóbbak, mértékletesek és jobbak mint a mentálisan egészségesek, jelezve és bírálva ezzel a társadalom súlyos hiányosságait. Az eszményi és tökéletes mondanivaló mellett a film atmoszférája is káprázatos. Egyszerre romantikus és elegánsan borzongató ; a kontrasztot erősíti "dr.Newgate" szenvedélye Eliza Graves iránt, és az intézet hideg, sivár világa. A bonyolult karakterek külön fejezetet érdemelnének, az egyetlen apró momentum amit meg tudnék említeni a filmmel kapcsolatban, hogy az olyan különleges karaktereket mint pl.Silas Lamb és Eliza Graves picit jobban kibontakoztathatta volna és többet elárulhatott volna a múltjukról, de akkor kétszer ilyen hosszúra nyúlt volna a játékidő.

Remek film volt, végig ott volt a feszültség a filmben. Több csavar is volt benne, amikor már azt hitted már mindent tudsz, jött egy újabb fricska a nézőnek.