A bőr, amelyben élek

Úgy 25éve volt egy korszakom, amikor rengeteg spanyol művészfilmet néztem, és akkor találkoztam először Pedro Almodóvar nevével. Valahogy ez kimaradt akkor, viszont a napokban szembejött velem egy kritika, így aztán gondoltam, bepótolom az elmaradáso... Többm. Mint minden filmje, ez is hozza a rá jellemző stílusjegyeket: elképesztő könnyedséggel beszél súlyos témákról, olyan dolgokról, amelyek egyenként is kitöltenének egy filmet, mégsem érzi azt az ember, hogy bármelyiket is elhanyagolta volna. Ráadásul Antonio Banderas élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Van itt minden, az emberrablástól kezdve az illegális nemváltó műtéten át, a női testbe kényszerülő férfi lélek szenvedésén keresztül egészen a gyilkosságig és a bosszúig terjed a paletta. Mindezeket megrázó, sokkoló formában mutatja be, ám mégis olyan természetességgel, mintha csak a minestrone recepjéről lenne szó. Nem egyszerű film, sokaknál kiverte a biztosítékot a bemutatásakor, és még mai szemmel is rendkívül erős darab. Érdekes keveréke a művészfilmeknek és a thrillereknek hamisítatlan Almodóvar-stílusban.

Pedro Almodóvar legerőszakosabb műve nem teljesen az ő fejéből pattant ki: az alapötlet Thierry Jonquet francia író Tarantula című regényéből származik. A bőr, amelyben élek mégis hamisítatlan Almodóvar-film, melyben a mester új szintre emeli az emb... Teljes kritika

Banderas nagyon tetszik a filmben. Eddig igazán jó filmjét nem láttam, de itt erősen elő kellett venni a színészi adottságait. Ajánlott film, aki szereti ezt a műfajt.

Eléggé beteg a film. Már a fiú elrablása is picit erős, aztán jön a nem váltó műtét és végül még a szexuális zaklatás is. Erős a film, Banderas karaktere picit nem normális.