puszta

Kiválóan elkészített sorozat, fordulatos, látványos és mentes a kliséktől, inkább klasszikus elemeket vonultat fel. Egészen kiemelkedő színészi alakításokat láthatunk – legalábbis a műfaj határain belül –, természetesen Colin Farrell-lel az élen. A sztori is elég jó – különösen a filmklasszikusok felidézésével –, bár a 7. rész táján már kicsit hajmeresztőbb csavarok is megjelennek, és némileg erőltetett is lesz. Ez nyilván megosztó, nekem kicsit már sok volt, de végül is, hogy szokványos lenne, azt nem mondhatjuk... Ezt leszámítva műfaján belül közelíti a "zseniális" értékelést, pontszámot.

Kiváló film, feszültségteli, mégpedig bármiféle hatásvadászat nélkül, remekül kivitelezett, a fényképezés, a színészi alakítások, a karakterek, a párbeszédek, a sztori – minden teljesen rendben van.

Közhelyekben és szentimentalizmusban bővelkedő romantikus film (ál)drámai szálakkal. Végignéztem, bár egy kicsit sem vagyok a célközönsége – ez egy tucatfilm és -történet, ami minden igyekezet és látszat ellenére meglehetősen súlytalan, időnként butácska. Nagyjából ugyanolyan, mint a műfaj legtöbb (nem túl maradandó) alkotása, amiket nagy ívben kerülök (kicsit jobban utána kellett volna néznem, mielőtt belekezdek), jobbra számítottam. (Egyébként miközben néztem, eszembe jutott Bertolucci Lopott szépség című filmje; nagyon minimális párhuzam van a történetében ezzel a filmmel, csak ott valódi dráma és lenyűgöző színészi alakítások vannak. Ha azzal összehasonlítom, akkor ez szinte értékelhetet... több»

Látványos és "pörgős" film, ami szép díszletekkel, környezettel, képekkel, a szokásosnál kicsit egyedibb történettel, némileg túlzásba vitt girl-powerrel és néhány sületlenséggel szórakoztatja a nézőt. Anya Taylor-Joy szerintem teljesen jó ebben a filmben, még akkor is, ha látszólag sokkal komfortosabb drámai szerepekben, a hasonló akciófilmeket mintha rutinból, félig odafigyelve hozná (azaz vélhetően "arccal a gázsi felé..."), és itt épp a többi színész sem vitte túlzásba az átélést. És ahogy említettem, akik vadásznak a filmbeli ellentmondásokra, itt aztán bőven találnak (csakhogy néhány "spoilermenteset" említsek: egész jól felszerelt a keleti őrtorony pezsgővel, és a két főhős még hónapo... több»

Kissé unalmas és "túlságosan amerikai" film. Nem tudom, létező-e az itt bemutatott jelenség – a hozzám elszüremlő woke által érintett, kvótásított filmekben egyáltalán nem csak a "gettó romantika" szerint mutatják be az afroamerikaiakat (sőt...). És itt is: a szereplők fekete, felső középosztálybeli értelmiségiek (akik pont olyan környezetben és életvitel szerint lézengenek, mint a fehér, felső középosztálybeli értelmiségiek), és a történet főhősei egyébként előszeretettel tesznek degradáló megjegyzést fehér embertársaikra (a filmben felbukkanó fehérek pedig mind felfuvalkodott idióták). Ez a film nem állít semmiféle görbe tükröt a woke-nak, hanem látszólag új perspektívákat igyekszik nyitni... több»

Annyira nem rossz, mint amire számítottam, de meglehetősen giccses (persze maga a műfaj is kicsit), néha még ízléstelen is (a vége felé a Leonardo Utolsó vacsora c. festményére utaló beállítás pl. meglehetősen...). Kiemelkedő színészek játszanak benne – ez mindenképp említésre méltó, a jelmezek és a díszlet sem rossz, néhány kameraszög idétlen, a kötelező kvóta is elég esetlen, de minden hibáján enyhítenek a színészek és az alakítások (Kivéve persze Branagh ripacskodását és béna bajszát... És a szinkron is fura kicsit, eredeti hanggal jobb.). Érdekes, hogy a korábbi, Peter Ustinov főszereplésével készült verziót kisgyerekként láttam, azóta egy feldolgozást sem, és néhány évtized távlatából i... több»

Véletlenül találtam erre a filmre, és erősebb, drámaibb hatású, mint amire a pár mondatos leírás alapján számítottam. Van valami klasszikus hangulat, elegancia a rendezésben, a fényképezésben, és kiválóak a színészi alakítások (külön megemlíteném Dany Boont, aki nagyon jó a szerepében, pedig már több olyan filmjébe is belefutottam, ahol csak idétlenkedik, üdítő kivétel ez az alkotás). Talán még egy-két sztori beleférhetett volna Madeleine-ről, kicsit kevesebb zenei aláfestés is elég lett volna, és a vége is – ahogy mások is írták – kiszámítható, de ez nem nagyon vesz le az értékéből.

A kelet-európai országok között elhanyagolhatóak a kulturális, társadalmi különbségek, és „hétköznapi” embereknek egészen különleges történetei vannak (a „téma az utcán hever”) – ezekben semmi meglepő nincs, mégis rácsodálkozhatunk e film hatására. Némelyik személy vagy sztori egész különleges (említhetném a házmester nénit, a keresztény hölgyet, a fiatal hölgyet, aki gyermeki őszinteséggel beszél arról, hogy képtelen kommunikálni, vagy a vidám kismamát a szomszédból, de tulajdonképpen bárkit), és ezek a történetek érdekes hangulatot, gondolatokat ébresztenek. Az összeállítás igyekszik objektív képet mutatni, de sajnos nem zárhatunk ki bizonyos szándékokat, amik a megszólalók és megnyilvánul... több»

Egyáltalán nem érdekelnek a „tárgyalótermi filmek”, az amerikai jogrend és annak dilemmái, ez nekem az USA belügye, vagy ilyesmi, valahogy „távoli”... de Clint Eastwood filmjeit nagyon szeretem, emiatt megnéztem, és mint az általa rendezett filmek jelentős része, ez is kiváló, hibátlan alkotás számos szempontból.

Kiemelkedő sorozat, 7 „arc” (a film eredeti címe) a legjobb értelemben vett hétköznapi története, különös megközelítéssel, vagy épp „csavarokkal”. Hibátlan színészi alakítások, remek rendezés, fényképezés, és mint a török filmekben általában, a díszletek, jelmezek is szépek. Felmerül a szerelem, a birtoklási vágy, a bosszú, vagy épp az elmúlás kérdése, mindez túlzásoktól mentesen tálalva, és egy újabb ritka film, ami nem nézi hülyének a nézőt. Karácsony környékén néztem meg (nekem nem volt „darálós”, egyszerre egy rész bőven elég, mert mély, hatásos alkotások), és számomra ez volt a legjobb filmélmény 2024-ben.

Fontos és érdekes témát feszeget, de sajnos „kesztyűs kézzel” nyúltak hozzá, az elterjedt „tudományos világnézet” sztereotípiái szerint némileg elfogult is (pedig a filmben bemutatott két hozzáállás nem jobb egymásnál...). A történetvezetés sem rossz, de sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni. A film kétségtelen előnye, hogy szépen van világítva, fényképezve, jók a színészi alakítások, és többé-kevésbé sikeresen kerülték a készítők a hatásvadászatot. Jobb volt, mint amire – főleg a pontok alapján – számítottam, de azért lehetett volna jobb is.

Ha valaki kedveli a 90-es évekbeli amerikai akciófilmeket, bátran fogjon bele – én csak a nosztalgiafaktor miatt néztem meg, de kár volt. Rendkívül ostoba és irritáló karakterek és fordulatok halmaza, a 73-as Sakál napja c. kiváló film megcsúfolása (a tipikus silány „amerikanizálás”). A legirritálóbb R. Gere figurája, a sittes, aki osztja az észt az FBI-nak és a hadsereg különleges egységének, akik bambán és kicsit megszeppenve, de tisztelettel hallgatják... és hosszan lehetne sorolni a sok otromba klisét. Az egyetlen értékelhető eleme Bruce Willis alakítása, ő jó választás volt, meg a film zenéje sem rossz (különösen az elhangzó Massive Attack szám, nem is értem, mit keresett ebben a filmbe... több»

Nem egy szokványos alkotás: komoly témát jár körül, némi könnyedséggel, ami egy különös drámaiságot eredményez. Ötletes, átgondolt, szépen kitalált és kivitelezett, különösen a párbeszédek tetszettek, de valami mégis hiányzott belőle, hogy igazán erős legyen. Ahogy írták mások is, érezhetően merített Jean-Pierre Jeunet és Wes Anderson filmjeiből (vagy tisztelgett előttük?), illetve valószínűleg Gus Van Sant A nyugtalanság kora (Restless) című alkotásából is (ami egy igen kiváló film), de azért egyikhez sem tudott teljesen „felnőni”, persze így is elég jó, örülök, hogy rátaláltam.