Bengáli tigris

Kíváncsi voltam Fritz Lang indiai opuszára, hát meglestem. A kor hangulatának megfelelően színes-szagos kavalkád született, ami inkább hatásvadász, semmint pontos. Az akkoriban nagyon sikeres táncos-színésznő, Debra Paget nem igazán tudja eladni magá... Többt indiai templomi táncosnőnek, nem néz ki hindinek és senki sem segített neki megtanulni a hagyományos táncokat. Pedig az egyik legjobb táncosnő, talán sikerült volna megtanulnia azokat a nehéz lépéseket, kar és kézmozdulatokat, amelyek a kathak vagy orisszi táncokat jellemzik. Ehelyett kaptunk egy op-art rémálmot, amiben a dübörgő dobok pont nem olyan ütemben szólnak, a tabla veregetésére meg egy kisiskolást kértek fel, a szitárt meg úgy pengetik, mint egy basszusgitárt, a zene kaotikus, a tánc pedig a kísérleti balett lépéseire emlékeztet. Az indiai maharadzsát is egy német színész, Walter Reyer alakítja, jó sok barnító púder sem tudja indiaivá varázsolni, mert a játékát kellett volna ahhoz olyanná tenni, hogy elhiggyem, egy minden ízében múlt századi csökevény próbálja úgy modernizálni a birodalmát, hogy a saját kényelmes élete semmiképpen se szenvedjen csorbát. A német mérnököt alakító Paul Hubschmid ezen az összhatáson csak javítani tudott, de nekem sajnos az egész kompozíció nem volt elegendő ahhoz, hogy azt mondjam, jó kis tévéjáték.