Elfen Lied

Nagyon durva és látványos anime. Főleg mikor a főszereplő tombol és gyilkol. Semmiképp nem ajánlom gyerekeknek, mert ez egy korhatáros alkotás.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Történetünk in medias res egy, a világtól jócskán elszigetelt titkos bázison/laborban kezdődik, ahol Lucy, egy kihalóban lévő faj egyik utolsó egyede kitör a fogságából és nem kicsi mészárlást rendezve próbál megszökni. Láthatóan nem érdekli, hogy a... Többz adott személy aki az útjába áll az éppen barátságos-e vagy ellenséges, csupán szeretne kiszabadulni és véghez vinni az ösztönöktől vezérelt tervét. Egy fejlövés azonban megakadályozza és a tengerbe zuhanva sodorja az ár őt pont arra a partra, ahol Kouta és unokahúga Yuka derengenek a múlton. Természetesen segítenek a pucér, ártatlan lánynak, mit sem sejtve arról, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk Lucy közelében. A történet bevezetésétől kezve érezhető egy bizonyos fajta feszültség - ennek első forrása egy emberen túli erőtől való félelem. Lucy ereje és vad természete konstans aggodalmat vált ki a nézőből, hiszen egy ketyegő bombáról van szó, akinek elég csupán egyetlen rossz pillanat és a teljesen ártatlan, szavakat alig ismerő lányból egy hihetetlenül veszélyes és szívtelen gyilkológép válhat. A feszültséget oldani kívánó humoros jelenetek tökéletes szinergiában vannak a történetmesélés egyéb elemeivel, így egyáltalán nem éreztem soha, hogy kizökkentem volna az anime által diktált tempóból. A karakterek és a háttértörténeteik akkor is kellő hangsúlyt kapnak, ha annak nincs semmiféle kihatása a fő történeti szálra, ez azonban nem hátrány, hiszen így a cselekedeteik nagy részét és motivációjukat sokkal könnyebb nekünk is átéreznünk. Ez az a jelenség ami olyan kiválóvá teszi az Elfen Lied-et a szememben. A legtöbb (nyugati) horror esetében úgy éreztem, hogy nincsenek olyan karakterek akiknek szívesen szurkolnék - itt abszolút nem kerített hatalmába ez a keserű érzés és úgy éreztem, mindig lesz valaki, akinek ha nem is szurkolok, de megértem a cselekedeteit. A képi világ brutális, nem finomkodik - vérből, leszakadt/törött végtagokból lesz bőven, de az ember mégsem érzi úgy, hogy ez már kibírhatatlanul sok lenne - bár ez tény, hogy tűréshatár kérdése. A környezet, a karakterek és az animációk gyönyörűen vannak megrajzolva, nem panaszkodhatunk. Az opening alatt látható képek is elragadóak, mindenkinek ajánlom, hogy két-három alkalommal ülje végig és nézze meg, hiszen a maga naturalista stílusában hihetetlenül gyönyörű. A zenei aláfestésre sem panaszkodhatunk, a stúdió aki összerakta ezt az alkotást pontosan tudta, hogy mihhez kezdjen, ezért érezzük, hogy minden illeszkedik mindenhez és ehhez a zenei aláfestésnek is rengeteg köze van. Bár a főcímdalban használt "Lilum" című számmal több formában és verzióban találkozunk, mégsem ununk rá soha. Összességében egy nagyszerű animéről van szó, melyen érződik az alkotói igényesség: a történet kerek és egész, természetesen nem hibátlan, mégsem érezünk hiányosságot a záró epizód után. A grafika, a szinkron és a zene és a hangkeverés pedig életet lehel ebbe a brutális és egyben nagyon szomorú alkotásba. Csak 18 év felett ajánlom és akkor, ha készen áll a lelkünk pár igazán erős képsorra. *SPOILER* Az anime tartalmaz nyílt utalásokat és jeleneteket gyermekerőszak/pedofiliára, így aki ezt nem bírja elviselni, annak semmiképp sem ajánlom *SPOILER VÉGE*