A szerelem vak. Igen, lehet, hogy a köznapi értelemben az. Ilyenkor eltűnik a háttér, a szociális környezet, a szülők elvárásai, a barátok ítélete. Mint valami hipnózisban, egyetlen fénylő pontra figyelsz: egyedül halhatatlan lelke egyszeri, mélységes szépségét látod annak, akit szeretsz. Azt látod, ami örök - nem látod, ami viszonylagos. Ha úgy vesszük, a szerelmes ember tehát a legjózanabb realista.
Az Első szerelem (2008) rövidfilm a szerelem vakságát hipnotikus, a külvilágot kizáró figyelemként ragadja meg. Enyedi Ildikó 20 perces alkotása a felnövéstörténet, a sötét románc, a feel-good románc és a tragikus románc elemeit kapcsolja össze. A filmben háttérbe szorulnak a társadalmi körülmények, a szülői elvárások és a baráti ítéletek, miközben a szerelmes ember egyetlen fénylő pontra, a másik egyszeri és mély szépségére összpontosít. Ettől a szerelem egyszerre láttatja öröknek a lényeget és viszonylagosnak mindazt, ami körülveszi, így a szerelmes ember a maga módján a legjózanabb realistává válik.
Hirdetés
Légy Te az első, aki véleményt ír erről a filmről!
