A szerelem vak. Igen, lehet, hogy a köznapi értelemben az. Ilyenkor eltűnik a háttér, a szociális környezet, a szülők elvárásai, a barátok ítélete. Mint valami hipnózisban, egyetlen fénylő pontra figyelsz: egyedül halhatatlan lelke egyszeri, mélységes szépségét látod annak, akit szeretsz. Azt látod, ami örök - nem látod, ami viszonylagos. Ha úgy vesszük, a szerelmes ember tehát a legjózanabb realista.
