Gázolás

Tegnap láttam a filmet és odaszegezett a tv elé. A történet is izgalmas és a színészi alakítások is hitelesek. Persze a korszak kliséi, propagandája is megjelenik, de nem olyan erősen, hogy az elvinné a sztorit. Elgondolkodtató, jó film. Érdemes megnézni.

Nehéz időkben készítették ezt a filmet, valószínűleg az első Nagy Imre-kormány időszaka alatt. (Lehet, hogy tévedek, de Apáthi Imre, a bíró főnöke szerepében akár Nagy Imre dublőreként is sikeresen szerepelhetett volna.) A sematizmus gúzsba kötő szor... Többítása enyhült, bár hatása még bizonyos jelenetekben és főleg a befejezésben még érvényesült. A második rész remek tárgyalótermi dráma, a legkisebb szerepekben is kiváló színészek alakításaival. A kiválóság elsősorban a két főszereplőre: Ferrari Violettára és Darvas Ivánra vonatkozik. A gyemekszínészként indult Ferrari Violetta már 15 éves korában a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. ’56-os disszidálásával a kiemelkedő magyarországi karrierjét félbeszakította. A filmben egy taxissá vált lecsúszott budai úrilányt játszott. Halálra gázolt valakit, hogy bőrét mentse, szerelmet mímelt a jóképű bíró felé, aki azonban súlyos lelki krízis után elítélte hazug szerelmét. Megindító látvány a filmben Rajz János kezében a húslevest tartalmazó ételhordóval, amiben egy egész(!) csirke főtt, de sajnos az idős asszony, akinek készült nem élte túl a gázolást. Sok magyar filmmel ellentétben a presszós jelenetben elhangzó Polgár Tibor dal („Ez a perc is emlék lesz egyszer”) nem vált slágerré. Viszont az ötvenes évek megőrzésre és többszöri megnézésre méltó filmje született meg.

Nos még egy ilyen filmet nem mostanában láttam az egyszer szent. Itt most sajnos nem a pozitív élmény miatt írom ezt, hanem pont ellenkezőleg, azért mert szerintem ez a film förtelmes volt. Minden téren alul teljesítette az elvárásaimat.