Gyalog a mennyországba

Két fiatal tehetséges színész játéka az értékek világában. Egy szerelem történetét bontják ki egészen az első válságig. Sajnos a megoldásokat nem mindig érthetik meg a nézők. A szocialista filmgyártásban talán az egyik legjobb alkotás. Megmutatja a rendszerbe épített konfliktusokat, az emberek kiszolgáltatottságát is érzékelhetjük. A főszereplők jelleme romantikus, izgalmassá a színészi játék teszi, a többi szerep többnyire csak sematikus. A régi francia filmiskola alkotásait juttatta eszembe a sok apró jelenet, melyekkel a rendező Vera és Imre jellemábrázolását nyújtja. Összhangban van a film egésze, mozgalmas a dramaturgia. Kedves humor lengi át a játékot. Még egy említendő: remek operatőri munka rögzíti a kor fővárosi és vidéki életképeit, szinte forrásanyagnak is használhatnánk. Megéri a ráfordított időt!

Latinovits nagyon helyes volt ebben a szerepében. ÉS az egész filmben volt valami szocialista báj...:) érdemes megnézni.

Mivel érzek egyfajta elfogultságot, nem szívesen mondanék igazat, ha a véleményemet kérnék az ügyben, hogy milyennek találom az egészet.