Emlékhajsza

Nem mondom, hogy mindenhol minden érthető volt a filmben, de az utolsó részben értelmet nyert minden. Nagyon komoly témát feldolgozó film, és ha végignézi valaki, mindent megért: mit él át egy alkoholista családja, környezete vagy maga az alkoholista. Persze ettől nem elfogadhatóbb nekik, de érthetőbb.

A sorozat egy ijesztő mese a függőségről. Bűnügyi történetként indul, de fokozatosan belemerül egy sötétebb valóságba, és pszichológiai thrillerré, majd családi drámává alakul. Főszereplője az egykori rockzenész – Marcin, aki nem jó srác. Szinte minden tekintetben szörnyű ember, és rendkívül önző, aki nem hajlandó megváltoztatni önmagát, és az arroganciája miatt összeomlik a világ, amelyhez tartozik. A karakter brutálisan őszinte alakításáért elismerésem, nagy szerepe van abban, hogy fenntartja az érdeklődést a sorozat végéig. Az „Emlékhajsza” közben volt olyan érzésem, hogy bő ez a kabát, vagyis sok az öt epizód a témához. A narratíva azonban ügyesen szövöget egy pszichológiai labirintust, és kihívás elé állítja a nézőt, hogy szembenézzenek a kényelmetlen igazságokkal. Végül a sorozat a történetmesélés erejét bizonyítja, a műfaja túllép a hagyományos határokon, és a finálé elégtételt hoz egy nagyon erős, zseniális befejezéssel, ami az emberi lélekkel rezonál, és drámaian kárpótolja a nézőt.