Róma, nyílt város

Hallottam, hogy a legtöbbeknek, nagyon tetszett ez a film de valahogy nálam nem érte el a kellő hatást. Egy percig se tetszett, nagyon két dimenziósak lettek a karakterek. Gyenge.

Az olasz filmművészet egyik remeke. A szereplőkről nemcsak az jut eszünkbe, hogy igazi patrióták, de sokat tanítanak pl a szeretetről, becsületről és a másik tiszteletéről is.

Rosselini filmje, miközben bemutatja a gonosz perzselő képeit a nácik rasszista rémuralmában, az emberi szolidaritás összekötő kapcsait ünnepli a hétköznapi emberek, kommunisták, katolikus papok, sőt gyermekek között, melyek a német elnyomás során lé... Többtrejött titkos ellenállás során kötődnek. Rosselini egyáltalán nem volt hívő katolikus, ám katolikus öröksége mégis lényeges tényezővé vált műveiben (A legnyilvánvalóbb példa erre Szent Ferenc, Isten követe és A messsiás). A Róma, nyílt város szintén figyelemre méltó a katolikus miliője miatt. A film elején egy fiú azt mondja papjának, Don Pietronak, hogy nincs ideje a katekizmusra a háború miatt. Roberto Rosselini lényegében ezt az állítást cáfolja meg a film többi részében. A hősies pap, Don Pietro (Aldo Fabrizi) karaktere igazi filmes ritkaságnak számít: egy egyházi személy hiteles lelki meggyőződéssel csakúgy, mint valódi törődéssel a körülötte élő emberek iránt.