A film összbevétele 2 507 000 dollár volt (imdb.com).
Az "AFI 100 év" elnevezésű program részeként az Amerikai Filmintézet összeàllított 2000. elején egy listàt, (AFI's 100 Years…100 Laughs), amely minden idők 100 leghumorosabb filmjét àllítja rangsorba. A jelöltek között volt pl. bohózat komédia, akció-vígjáték, paródia, romantikus vígjáték, szatíra, fekete komédia, zenés vígjàték, stb. Jelen film a 39. helyen végzett a TOP 100-ban.
Az 1998-as évben az Amerikai Filmintézet összeàllított egy listàt, amely tartalmazza a filmtörténet 100 legjobb amerikai alkotàsàt. 2007-ben, 10 év elteltével felülvizsgàltàk a gyűjteményt, ismét megvàlasztottàk a legjobbakat. Jelen film a 61. helyen àll ezen a listàban.
John Ford gyakran utalt erre a filmre, mint az egyik kedvencére.
A film egy pontján egy pár láb látható, ahogy lelóg egy fáról.
A film szerepel az, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című, Steven Jay Schneider által készített gyűjteményben.
Preston Sturges Joel McCrea-val a fejében írta meg a történetet. McCrea volt az egyetlen színész, aki szóba került Sullivan szerepére.
A Gyilkos számok c. sorozat 4. évadának 16. epizódjában Don Eppes ügynök arra jön rá, hogy neki nem is a Heat c. film a kedvence, hanem Sullivan utazásai.
Preston Sturges felkérte Charles Chaplint, miszerint forgasson a filmben egy jelenethez egy rövidfilmet, de Chaplin ezt visszautasította.
A film egy sokatmondó idézettel kezdődik, mégpedig : "Azok emlékére, akik megnevettettek minket: a bohócoknak és pojácáknak, akik mindig és mindenhol arra törekszenek, hogy könnyebbé tegyék a mindennapi terhek elviselését - ezt a filmet szeretettel nekik ajánljuk."
A film fogadtatása vegyes volt, viszont a The New York Times c. folyóirat újságírója úgy fogalmazott, hogy: "a legragyogóbb film ebben az évben".
A filmet 1990-ben beválogatták az amerikai nemzeti filmarchívumba, fontossága miatt.