Egy racionális élet

Véletlen kezdtem el nézni, mert azt hittem, hogy koreai sorozat, de elég jó volt a kezdés ahhoz, hogy végül ott ragadtam. Kicsit megrémültem a 35 résztől, de hamar ledaráltam mégis. Valóban racionális problémákat boncolgat a sorozat, eléggé összetett... Több, több társadalmi problémát is felvet. Úgy, mint: nőként helytállni egy patriarchális országban, vagy a párválasztás nehézségei. De ide sorolhatjuk még a fiatal férfi-idősebb nő párosítást is, amely más társadalmakban is furcsa lehet (nem értem, miért), nem csak Kínában. A szerelmi jelenetek (az a kevés, ami volt benne) viszont gyalázatosra sikeredtek. Az a bizonyos első csókjelenet még a koreainál is nehezebben valósult meg. Csóknak meg ne is nevezzük, mert annyira kényszeredett volt az egész, és ez később sem igazán lett tüzes. Viszont nagyon megható jelenet is volt benne számomra, amikor az utolsó részek egyikében az anya leülteti őket, hogy akkor most mondják el, hogy mit szeretnek a másikban, azaz győzzék meg őt, hogy tényleg komolyan gondolják ezt a kapcsolatot. Összességében szerintem jó kis sorozat volt.

Rengeteg filmen, sorozaton és könyvön vagyok túl, tulajdonképpen mindig van valami, amit úgymond túltolnak, legyen az a romantika, keserűség, dráma... Minden olyan mértékben volt adagolva, hogy sosem éreztem azt, hogy a cselekmények úgy lettek megírva, hogy az hatással legyen az ember érzelmi világára. Éppúgy szól ez a történet 20 éveseknek, mint 30 felettieknek. A karrierépítés, a munkahelyi kihívások, problémák és jellemfejlődés mindnyájunk életében jelen van, és sosem éreztem azt egy audiovizuális mű közben, de még könyvben is ritkán, hogy ilyen életszerű legyen. Volt, hogy nevettem, meghatódtam, inspirálódtam, és a szereplőkkel együtt izgultam. Egy öröm volt megnézni ezt a 35 részt, és nagy fájdalom, hogy vége.

Egy olyan dráma, ami inspirál, az ember nevet és szomorkodik is rajta, nagyon életszerű.

Nagyon tetszettek az alakítások, mindenki jól hozza a karakerét, teljesen hihető.