A föld sója (2014)

Nagyon nem a kedvencem a spanyol vagy akár az olasz filmek sem. Viszont ez tökéletes lett. A film hihetetlenül nagyszerűre sikeredett. Eleinte kétkedve fogadtam az igaz de szerencsére nem hagytam félbe és ezzel együtt jól jártam hiszen egy eszméletlen alkotásról maradtam volna le.

Egyik kedvenc dokumentumfilmem , mindig mikor megnézem akkor a világ legeldugottabb helyein szeretnék fotózni benszülöttek után, meg fontos eseményeknél, meg embereket kiknek az arcukon rajta az egész életük. Irigylésre méltó életet élt ez a Brazil fotós. Tökéletes képek. Nagyszerű világlátás. Remek,remek.

A képanyag gyönyörű, a mondanivaló, üzenet egyértelmű. Mint FILM, irgalmatlanul unalmas. Ugyanezt egy kiállításon sokkal jobban meg lehetne csinálni, az ember a saját tempójában olvasná, nézné, és megúszná a két színtelen, monoton, ráadásul hasonló hang elviselésének kínjait...

Az elmúlt negyven év során a fotográfus Sebastiao Salgado a folyton változó emberiség nyomdokain haladva utazta át a kontinenseket. Tanúja volt a közelmúlt fontosabb történelmi eseményeinek, nemzetközi konfliktusokkal, éhínséggel, elvándorlásokkal találkozott. Most érintetlen területek, vadon élő növények és állatok, grandiózus tájak felfedezésére indul: egy olyan hatalmas fotográfiai projektbe vág, amellyel egyben tiszteleg is földbolygó szépsége előtt. Sebastiao Salgado életét és munkásságát az őt utolsó útjain kísérő fia Juliano, Wim Wenders és a fotós maga tárja fel előttünk. Hatalmas! Isteni tehetségek!

Ez rendkívülinek ígérkezik, már nagyon várom. Ha a képsorokat látva, az ember igazi átéléssel képzeli magát egy tetőtől-talpig mocskos, koldussorsú bányász helyébe, vagy egy meztelenül táncoló, vörösre festett bőrű őslakó életébe..... még mindig csak távolodik ettől a világtól.