Ellentétben az első változattal (Welcome, 2007) ez sokkal kiforrottabb, és egyben kifinomultabb vígjátéknak sikeredett, kevesebb blőd jelenettel, és egyszer sem kellett megállítanom a filmet, hogy elkeseredésemet levezessem valamin (az előző résznél ... Többsajnos ilyen is volt: a lezuhanófélben lévő ház életem legszörnyűbb filmélményei közé tartozik). Persze nem váltja meg a világot, és szinte semmi újat nem mutat, de azért voltak aranyos pillanatai, amikor önfeledten felnevettem, és minden karakter szeretnivaló volt. Kellenek ilyen vígjátékok is, ha másért nem is, egy két és fél órás könnyed kikapcsolódást megér.
