Diakité és Monge rendőrök, akik teljesen ellentétes személyiségekkel rendelkeznek. Váratlanul egy nagyszabású bűnügy felderítése közben kerülnek egy csapatba.
Diakité és Monge rendőrök, akik teljesen ellentétes személyiségekkel rendelkeznek. Váratlanul egy nagyszabású bűnügy felderítése közben kerülnek egy csapatba.
Aki szereti a régi klasszikus francia, mai szemmel bugyuta, de pont ezért szerethető filmvígjátékokat (Louis de Funes, stb.), az nagyon fogja szeretni. Aki nem ismeri, vagy nem szereti ezt a szubkultúrát, ami előtt tiszteleg stílusában ez a film, az csalódni fog. Egyes kritikák a Sy eddigi filmjeiből ismert komoly színészi teljesítményt várták/hiányolták, vagy a kétezres évek akciófilmjeiből ismert jeleneteket. Ez persze nincs, ahogyan a Piedone filmekben sincs ilyen. Mégis egy generáció szereti azokat is.
Látszott, hogy inkább a humorra helyezték a hangsúlyt, mint egy eredeti krimi-történet megírására. Ez viszont elég gyermetegre sikerült. A fotelben ülve is szekunder szégyenem támadt a burleszk-jelenetek láttán.
Valahogy nagyon bugyuta lett a film. Ha nem lenne benne Omar Sy, még ennyit se kapna szerintem.
Ha valaki egy kifejezetten primitív, hiteltelen történetet akar nézni, nyálas és ostoba színészi játékokkal, tökéletesen hihetetlen. Eh, minden az. Elvesztegetett másfél óra. Benne van életem 5 legrosszabb filmje között. Az egyetlen korrekt a magyar szinkron.
A leszámolásban hallhatjuk, hogy a két zsaru már dolgozott korábban együtt. Nos, erre bizonyíték is van, hiszen a két karakter, a 2012-es A külváros mélyén c. filmben dolgozott először együtt.