Véleményem szerint ennek az Agatha Christie novellának és belőle készített színdarabnak az újrafeldolgozása kimeríti a bűn fogalmát! A színdarab sikere ugyan nem vetekedhet a szerző „Egérfogó” című darabjának sikerével, hiszen azt Londonban az 1952-e... Többs premier után még 2016-ban is játszották. Mégis ez a darab is klasszikussá vált, köszönhetően az 1957-ben készített filmváltozatnak, amelyet nem lehet túlszárnyalni. Igaz, hogy az újat TV-játéknak szánták, a szereplőgárda a nyomába sem érhet a W, Wilder féle változatnak. Abban olyan „nagyágyúk” szerepeltek, mint Charles Laughton, Marlene Dietrich, Tyrone Power. Volt egy kis pikantériája a filmnek, mert Laughton felesége, Elsa Lanchester alakította Sir Wilfred „ősellenségét”, az ápolónőt. Egy nagyon emlékezetes kabinetalakítás is színezte a filmet, Una O’Connor a süket házvezetőnő/társalkodónő szerepében. Az biztos, hogy ennek a változatnak a magyar szinkronja jelentősen hozzájárult a film sikeréhez, hiszen Csákányi László, Lukács Margit, Kállai Ferenc, Kiss Manyi a tudásuk legjavát nyújtották. (Fogalmam sincs, hogy ezt az 1961-ben készült klasszikus szinkront miért kellett még kétszer újrázni?!) Az új változat egyetlen értéke, hogy színesben fényképezték, bár az MGM csatorna jobban tette volna, ha az eredetit sugározza. A jellegtelen, szürke szinkron – a szokásos MGM színvonal (olcsó húsnak híg a leve!) – egyetlen jóra értékelhető teljesítménye Barbinek Péter, aki Ralph Richardson/Sir Wilfred Robarts magyar hangja volt.
