Woodstock (1970)

Az első woodstocki fesztivál kulturális jelentőségét és hatását talán nem kell bemutatni. Bár a filmes produkció a nyitó- és zárószámoktól eltekintve nem tartja magát szigorúan a színpadi előadások időrendjéhez, mégis lenyűgöző válogatás marad.

Az eredeti 185 perces mozi változatot később egy kiváló minőségű, 224 perces rendezői vágás követte. Richie Havens magával ragadó nyitóelőadása után a nézők olyan nagyra becsült művészek ikonikus koncertjeinek sorát láthatják, mint a Canned Heat, Joan Baez, a The Who, a Sha-Na-Na, Joe Cocker, Country Joe, Arlo Guthrie, a CSN trió, a Ten Years After, a Jefferson Airplane, John Sebastian, Santana, a Sly and the Family Stone és Janis Joplin.

A fesztivál méltó lezárásaként Jimi Hendrix hipnotikus gitárszólója, az amerikai himnusz megigéző változata szolgál. A film filmes hatását Michael Wadleigh rendező gondosan alakította ki, hat vágó, köztük Thelma Schoonmaker és Martin Scorsese közreműködésével.

A film Oscar-díjat nyert, és Roger Ebert a legjobb amerikai dokumentumfilmként méltatta annak idején. A Rotten Tomatoes-on a mai napig 100%-os minősítést kapott. A film megtekintése olyan, mint egy időutazás a 20. század egyik legnagyobb hatású eseményéhez, amelynek a zenére gyakorolt hatását talán csak a Live Aid tudta felülmúlni.

A Woodstock című dokumentumfilm a korábban ismeretlen kisváros legendás fesztiváljáról mesél. 1969-ben minden megváltozott a helyiek életében, ugyanis néhány hippi pár napra összegyűlt itt és több híres és akkor még ismeretlen együttes, énekes zajongásából létrehozta a hetvenes, nyolcvanas évek kultikus szimbólumát.