Yotsuya kaidan

A Jocuja kísértet Japán egyik leghíresebb, számtalanszor feldolgozott legendája. Kendzsi Miszumi ezt a egyik korai rendezését azért kapta meg, hogy az akkoriban nagy sztárnak számító Kazuo Haszegavát segítse a váltásban. Ő ugyanis unta már a jótevő szamurájuk népszerűséget hozó, de színészileg korántsem kielégítő munkakörét. A stúdió belement a váltásba, de abba már nem, hogy a sztár igazi gonosztevő legyen. Nem csodálom. Haszegava mint rossz ember még a finomított változatban sem lett meggyőző. Színészileg megbízható, de a kinézete nem teszi alkalmassá a valódi aljasság megjelenítésére. A mesén belül sokkal inkább egy tétova, befolyásolható ember, aki nyilvánvalóan bukásra ítéltetett. A főszereplőhöz hasonlóan a rendezőnek sem igazán feküdt a kaidan műfaja. Ennek ellenére a film nem rossz. Fordulatos, cselekményes, misztikus, van stílusa, de sehol egy igazán rámenős jelenet. Pedig hát ez egy horror alapú történet, amit más filmekben jól ki is használtak. Miszumi az ilyen rendezései révén kapta meg később a „képzett mesterember” besorolást. A legenda feldolgozása azoknak a nézőknek tesz kedvére, akik az erőszakos részletek helyett a borzongatást részesítik előnyben, és kedvelik a míves, kimunkált képeket, meg a fineszes történetvezetést.