A forgatás lezárulta után William Holden egy arany madárkalitkás órát ajándékozott Susan Haywardnak barátsága jeléül, amit a színésznő élete végig gondosan megőrzött. Hayward később így nyilatkozott Holdenről: "Amellett, hogy jóképű volt, igazi gentleman volt."
Susan Hayward és William Holden nagyon jó barátokká váltak a forgatás alatt, kapcsolatuk egészen Hayward 1975-ös haláláig kitartott. 1972-ben Hayward utolsó filmjében, a Megtorlókban is együtt játszottak.
A kritikusok szerint a film csak még jobban kiemelte az amúgy sem túl népszerű színdarab gyengeségeit. A színészi alakításokat alapvetően jónak tartották, de Florence MacMichael magas hangszínét önmagában viccesebbnek találták azoknál.
A film alapjául szolgáló színdarabban a későbbiek folyamán Montgomery Clift is szerepelt.
A filmet teljes egészében a Paramount Stúdióiban vették fel, de miután elkészült, eladták a United Artistsnak.
Vélhetően ennek a filmnek a mozikban produkált gyenge teljesítménye, valamint a hosszú katonai szolgálat miatt William Holden neve szinte teljes feledésbe merült. A világháború után csak nagy nehézségek árán sikerült visszatérnie a köztudatba.
Ez volt William Holden utolsóként bemutatott filmje, mielőtt bevonult a hadseregbe. Holden ezután csak három és fél évvel később, 1947-ben tért vissza a filmvászonra.
A filmet egy dupla vetítés alkalmával másodikként mutatták be. Elsőként a James Cagney főszereplésével készült "Johnny Come Lately"-t vetítették le.
A film az 1941-ben bemutatott "Out of the Frying Pan" című színdarabon alapul.
A filmet 1943. október 21-én mutatták be a New York-i Loew's Metropolitan Theater-ben.
A filmet 1941-ben forgatták le, de csak 1943-ban mutatták be.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
