Orosz filmrendező, színész forgatókönyvíró. 1964. február 6-án született a szibériai Novoszibirszk-ben. Húsz éves korában, 1984-ben színészként végzett szülőhelyének színházművészeti iskolájában, név szerinti Novoszibirszk Állami Színház Intézet-ben. Két év múlva Moszkvába költözött, ahol négy évig tanult az Orosz Színházművészeti Akadémia Lunacsarszkij tagozatán.
1992 és 2000 között színészként tevékenykedett, majd még 2000-ben a REN TV munkatársa lett. Ez a TV csatorna az egyik legnagyobb magán csatorna, célközönsége a 18-45 év közötti nézők. Itt a “Fekete szoba” című sorozat három epizódját rendezte. 2003-ban rendezte meg debütáló filmjét a “Visszatérés”-t (Vozvrascsenyije) Szimbolikus mozgókép egy csonka családról, ahová váratlanul, évek eltelte után visszatér az apa.
Nem lehet tudni, hogy miért volt távol (börtön, munkatábor, függetlenség utáni vágy?), de a két fiával elképesztően zsarnok módjára bánik, bár a szíve mélyén szereti őket. Drámai módon fejeződik be a film, amelyet még ugyanabban az évben két jelentős fesztiváldíjjal jutalmaztak. Az egyik az Európai Filmakadémia díja - az év európai felfedezettje - , a másik pedig a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán díja.
Tragikus esemény is kötődik a filmhez, az egyik szereplő fiú, Vlagyimir Garin a forgatás után a filmben látható tóba fulladt bele. A rendező a díjakat az immár halott fiúnak ajánlotta. Következő filmjét 2007-ben mutatták be, amely William Saroyan „The Laughing Matter” (1953) című művének feldolgozása. A 150 perces „Izgnanie” („The Banishment”=”Kiűzetés”) című filmet jelölték Cannes-ban az Arany Pálmára, de nem kapta meg, viszont a legjobb szinész díját a film főszereplője, K. Lavronenko nyerte el.
Munkásságának következő filmje 2008-ból egy rövidfilm, amelynek címe "Apocrypha". A moziváltozatból kimaradt, de a „New York, I love You” dvd-változatában szerepel. A különböző rendezők által készített epizódok elkészítésére minden rendezőnek csak egy nap állt a rendelkezésére.
At „Elena” című nagyjátékfilmje előtt 2011-ben készített egy „5IVE kísérlet ("Rejtély") című rövidfilmet. Még ebben az évben mutatták be az „Elena” című munkáját, a szeretet teljes hiányáról, illetve annak gyilkossággá váló módjáról. Ezt a filmjét Cannes-ban az Un Certain Regard című szekcióban a fesztivál zsűri díjával értékelték.
A következő filmje 2014-ben a „Leviatán” volt, hatalmas nemzetközi siker övezte, többek között Cannes-ban Oleg Negin-nel együtt a legjobb forgatókönyv díjával, valamint 2015-ben a Golden Globe legjobb idegen nyelvű film elnyerésével méltatták. A kilátástalanság mélységes bemutatása jellemzi, kiutat csak a vodkásüveg és az ortodox egyház hatalomhoz kötődő „vigasztalása” nyújt.
Az orosz hivatalos körök messzemenően elzárkóztak a filmtől. 2017-es munkája nemzetközi filmes körökben szintén jelentős sikereket ért el; a „Szeretet nélkül” mély érzelmeket kiváltó remekmű. A rendező magas művészi színvonalon jelenítette meg a 12 éves Aljosának a helyzetét, a szeretet nélküliség elviselhetetlen állapotát, amely áttételesen az egész jelenkori társadalomra jellemző. Sajnos csak jelölt volt az Oscar öt legjobb idegen nyelvű filmje között („versenytársa” a magyar „Testről és lélekről”, de a zsűri döntése számomra teljesen érthetetlen volt!)
(Berto49)
