Szeretet nélkül

Mély emóciókat kiváltó remekmű, méltán került az öt jelölt film közé. A 12 éves Aljosának – óhatatlanul is kihallgatva a válás előtt álló szülei üvöltözését – azzal a tudattal kell megbirkóznia, hogy sem anyjának, sem apjának nem kell. Anyja valóságos szörnyeteg, karakterét az anyjától „örökölte”, apja is egy jelentéktelen senki. Négyszemközti beszélgetések helyett mindenki az átkozott okostelefonját birizgálja, a gyerekkel szembeni személyes kontaktus szinte nem is létezik. Belegondolni is szörnyű, hogy mi játszódik le Aljosa lelkében. A rendező, Andrej Zvjagincev magas művészi színvonalon jeleníti meg ezt a helyzetet, amely áttételesen az egész jelenkori társadalomra jellemző. Az utolsó képsorok pedig KO-ként hatnak.

Eszméletlen szomorú és kegyetlen ez a film. Bár a fiú alig játszik a filmben, mégis az ő helyzetébe éltem bele magam a legjobban, de nagyon érdekes az anya helyzete is főleg miután megismerhettük az ő családi körülményeit is. Nagyon tetszett a film, jól felépített és a hossza ellenére sem untatott, jól átélhető és nagyon megrázó.

A Négyzet című filmmel, amely csak annak a térségnek a problémáját vázolja fel, ellentétben ez a film egy világszinten eluralkodó jelenséget, problémát mutat be. A rendezés, a képvilág és a színészi munka, remek és mesterkéltség mentes volt.

Kiváló európai mozi az egyik legtehetségesebb rendezőtől. A feldolgozása és a kamera igen modern, de ami a legjobb, a sztori nem a megszokott amerikai sablonokon épül, tehát teljesen végig izgalmas, megdöbbentő és keserves. A színészek hibátlanul játszanak, a jelenetek szinte tökéletesek. A filmnek mintha "kábult" hangulata lenne, hasonló mint a Melankóliában Lars von Triertől. Mindenkinek javaslom!

Andrey Zvyagintsev filmjei mindig is nagyon sok türelmet igényeltek, lassú folyású film, de érdemes végignézni, ez a fajta hatás, amit a film képes gyakorolni az emberre, utánozhatatlan. Mestermű.