Születésnap (1998)

Utólag utánaolvastam, hogy miről is szól a dogmafilm-mozgalom, és mik a lefektetett szabályok. Így már kicsit érthetőbb, hogy miért volt annyira idegen az élmény egy "szokásos" filmhez képest. A kezdeményezés értékelendő, de az összkép nekem ettől nem lett jobb. A történet érdekes, és komoly, de egyrészt kicsit lassan épül fel, másrészről pedig nekem nagyon valószerűtlen volt az, ahogy minden alkalommal, amikor végre felszínre került valami a múltból, a vendégek mind karót nyelve próbáltak tudomást sem venni a történtekről.

Ajánlásra néztem meg a filmet amit jobb lett volna elkerülni hisz nem tetszett. Ennek a stílusnak nem igazán voltam híve és nem is szerettem sose. Sajnos nálam nem ment át a rostán. Nem kedveltem.

A Dogma ’95 tíz pontban megfogalmazott szabályai alapján készített első film. A mindent elfedő gazdag felszín alatt egy rothadó lelkű, saját gyermekeit meggyalázó családfő rejtőzik. Mindezt az ünneplésére rendezett 60. születésnapi vacsorán az ikerpár életben maradt tagja, Christian „köszöntőjé”-ben mondja el. Megdöbbentő erejű alkotás, mély tartalma mellett a formai újításai miatt is korszakalkotó darab.

Remek kamaradráma skandináv módra. Tipikus északi jellegzetesség jelenik meg a filmben. Szép lassan indul a film, viszonylag szokványos történetnek látszik, de a feszültséget a levegőben, már az első pillanatól kezdődöen lehet érezni.

A színészek tökéletesek, Ulrich Thomsen elképesztő jó volt, de persze a többiek is szenzációsak voltak. És ez egy dogmafilm, nem kell meglepődni az operatőri munkán, a lényeg, hogy filmhez ez hozzátett, nem elvett. Így életszerűbbnek látszott.