Ha valami, akkor ez alapfilm.

Ajánlásra néztem meg a filmet amit jobb lett volna elkerülni hisz nem tetszett. Ennek a stílusnak nem igazán voltam híve és nem is szerettem sose. Sajnos nálam nem ment át a rostán. Nem kedveltem.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Thomas Vinterberg méltó módon – és persze a legkiemelkedőbb alkotótársként – folytatja a lélektan tanítómestereinek – Michael Haneke-nek és a kifürkészhetetlen Lars von Triernek – a sillabuszát. Az alkotást a dogma első fejezeteként harangozták be, m... teljes kritika»

A Dogma ’95 tíz pontban megfogalmazott szabályai alapján készített első film. A mindent elfedő gazdag felszín alatt egy rothadó lelkű, saját gyermekeit meggyalázó családfő rejtőzik. Mindezt az ünneplésére rendezett 60. születésnapi vacsorán az ikerpá... több»r életben maradt tagja, Christian „köszöntőjé”-ben mondja el. Megdöbbentő erejű alkotás, mély tartalma mellett a formai újításai miatt is korszakalkotó darab.

Nagyon jó film, bár én nem vagyok a híve a Dogma filmes mozgalomnak. Egy kicsit zavaró volt olykor, szerintem enélkül is le lehetett volna forgatni a filmet minimalista stílusban és talán úgy még nagyobbat ütne. A történet viszont több mint kárpótol ezért. 8,5/10

Utólag utánaolvastam, hogy miről is szól a dogmafilm-mozgalom, és mik a lefektetett szabályok. Így már kicsit érthetőbb, hogy miért volt annyira idegen az élmény egy "szokásos" filmhez képest. A kezdeményezés értékelendő, de az összkép nekem ettől ne... több»m lett jobb. A történet érdekes, és komoly, de egyrészt kicsit lassan épül fel, másrészről pedig nekem nagyon valószerűtlen volt az, ahogy minden alkalommal, amikor végre felszínre került valami a múltból, a vendégek mind karót nyelve próbáltak tudomást sem venni a történtekről.

Amikor ezt a filmet láttam, még nem tudtam, hogy a Dogma-filmek egyikéről van szó. Ennek ellenére erősen megfogott, és tulajdonképpen akkor szerettem bele a dán filmekbe. Az biztos, hogy nálam mérföldkő volt, nagyon erős, nagyon ütős. Ulrich Thomsen, Paprika Steen és a többiek mind-mind nagyszerűek. A skandináv mozinak pedig úgy általában is van egy erőssége. A társadalom visszásságait és az egyén belső vívódásait kitűnően ábrázolja.