Születésnap

Minden családban vannak titkok. Minden családban vannak olyan személyek, családtagok, akik valamit titkolnak, valamit, amit tettek, vagy ahogyan másokkal, családtagokkal, ismerősökkel, barátaikkal, vagy akár a munkatársaikkal szemben cselekedtek, vagy csak ahogyan velük szemben viselkedtek, szégyenlik. Olyannyira szégyenlik, hogy rejtegetik, titkolják ezeket a dolgokat. Nem mernek szembenézni, szembesülni ezen cselekedeteikkel. Pedig a család mint az egyik legszűkebb, és valljuk be, legintimebb közösség, ahol ezeket a titkokat, mélyen a felszín alá nyomott dolgokat ki lehetne beszélni, meg lehetne tárgyalni vagy vitatni bátorítást, vagy csak egy két jó szót, vagy jó tanácsot meghallgatva elkerülhetővé válna, hogy kétszer ne essünk bele saját hibánkba, kétszer ne lépjünk bele ugyanabba a folyóba. Na de egy kicsit eltértem a tárgytól, nézzük inkább ezt a filmet! A dán rendező, Thomas Vinterberg nagyszerűen körüljárja a fentiekben felvázolt problémákat. A film bemutat egy nagy családot, hol egy szülinap alkalmával mint a vulkán, felszínre törnek a mélyen elfojtott családi titkok, sérelmek, félreértések. Aki nem látta, ne hagyja ki!

Ajánlásra néztem meg a filmet amit jobb lett volna elkerülni hisz nem tetszett. Ennek a stílusnak nem igazán voltam híve és nem is szerettem sose. Sajnos nálam nem ment át a rostán. Nem kedveltem.

Ha valami, akkor ez alapfilm.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Thomas Vinterberg méltó módon – és persze a legkiemelkedőbb alkotótársként – folytatja a lélektan tanítómestereinek – Michael Haneke-nek és a kifürkészhetetlen Lars von Triernek – a sillabuszát. Az alkotást a dogma első fejezeteként harangozták be, m... Teljes kritika

A Dogma ’95 tíz pontban megfogalmazott szabályai alapján készített első film. A mindent elfedő gazdag felszín alatt egy rothadó lelkű, saját gyermekeit meggyalázó családfő rejtőzik. Mindezt az ünneplésére rendezett 60. születésnapi vacsorán az ikerpá... Többr életben maradt tagja, Christian „köszöntőjé”-ben mondja el. Megdöbbentő erejű alkotás, mély tartalma mellett a formai újításai miatt is korszakalkotó darab.

Nagyon jó film, bár én nem vagyok a híve a Dogma filmes mozgalomnak. Egy kicsit zavaró volt olykor, szerintem enélkül is le lehetett volna forgatni a filmet minimalista stílusban és talán úgy még nagyobbat ütne. A történet viszont több mint kárpótol ezért. 8,5/10

Utólag utánaolvastam, hogy miről is szól a dogmafilm-mozgalom, és mik a lefektetett szabályok. Így már kicsit érthetőbb, hogy miért volt annyira idegen az élmény egy "szokásos" filmhez képest. A kezdeményezés értékelendő, de az összkép nekem ettől ne... Többm lett jobb. A történet érdekes, és komoly, de egyrészt kicsit lassan épül fel, másrészről pedig nekem nagyon valószerűtlen volt az, ahogy minden alkalommal, amikor végre felszínre került valami a múltból, a vendégek mind karót nyelve próbáltak tudomást sem venni a történtekről.

Amikor ezt a filmet láttam, még nem tudtam, hogy a Dogma-filmek egyikéről van szó. Ennek ellenére erősen megfogott, és tulajdonképpen akkor szerettem bele a dán filmekbe. Az biztos, hogy nálam mérföldkő volt, nagyon erős, nagyon ütős. Ulrich Thomsen, Paprika Steen és a többiek mind-mind nagyszerűek. A skandináv mozinak pedig úgy általában is van egy erőssége. A társadalom visszásságait és az egyén belső vívódásait kitűnően ábrázolja.

Nem véletlen, hogy a film megjelenésének évében számos díjat besöpört. Magam is úgy vélem, hogy ritkán látni ennyire alaposan és megfontoltan felépített történetet, s ilyen kimagaslóan hiteles színészi játékokat. Remek film, csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek!

A színészek tökéletesek, Ulrich Thomsen elképesztő jó volt, de persze a többiek is szenzációsak voltak. És ez egy dogmafilm, nem kell meglepődni az operatőri munkán, a lényeg, hogy filmhez ez hozzátett, nem elvett. Így életszerűbbnek látszott.

Nagyon erős családi dráma; remek szereposztással. Mindenki kiválóan hozza a rábízott karakter valós jellemét, s a rendező is igazán a helyén kezelte a szálakat. Brutális mélységek tárulkoznak fel.